KROHM – The Haunting Presence

Kiadó: Debemur Morti Productions

Weboldal: www.krohmvoid.com

Kiadás éve: 2007

Stílus: Black metal

 

 

 

 

Az egyszemélyes amerikai black metál project, a Krohm két demó után 2004-es “A World Through Dead Eyes” albumával úgy robbant be a black metál színtérre, hogy rögtön a Xasthurral és a Leviathannal kezdték egy napon emlegetni mint a depresszív USBM egyik legfontosabb képviselőjét – véleményem szerint megérdemelten. Akkor sokan arra gondoltak, hogy a debüt album színvonalát nehéz lesz tartani; és bár ez a félelem megalapozott volt, úgy gondolom, hogy a “The Haunting Presence”-szel ismét egy rendkívül erős, bár az előzőtől eltérő művel rukkolt elő Numinas.

Az első szembetűnő változás a hangzás terén tapasztalható. Már az első album is lájtosabb, emészthetőbb hangzást kapott, mint mondjuk a Xasthur lemezek, ez a lemez viszont már teljesen tiszta, a hagyományos black metálhoz közel álló soundot kapott. Ez a hangzás azonban tökéletes összhangban áll a zenével, amely ugyancsak eltávolodott a tiszta USBM stílustól – a zene dallamos, jóformán nyoma nincs az említett formációk nyomasztó atonalitásának.

Az első dal (“Bleak Shores”) meglepően gyors témával (egy jól eltalált nordikus dallammal) kezdődik, amelyet a háttérből folyamatosan kísér az akusztikus gitár. Meg kell itt említenem, hogy Numinas az egész lemezen nagyon ízlésesen használja ki mind az akusztikus gitár adta lehetőségeket, mind az alig észrevehető, valójában csak némi melankolikus háttérrezgést szolgáló billentyűket (ez ne ijesszen el senkit; minimum ennyi billentyű van minden depresszív USBM zenében, legfeljebb nem tűnik ki a zajmasszából!)

Sokan nem értik, hogyan lehet a black metál “szép” – nekik nyomatékosan ajánlom az első szám meghallgatását, mert mind a gyorsabb kezdőtéma, mind az ezután következő atmoszferikus részek egyszerűen gyönyörűek. Az egész lemezre jellemző, hogy ha nem is túlbonyolított a gitárjáték, minimalistának sem nevezhető abban az értelemben, ahogyan mondjuk a Xasthur igen. Mérséklendő a monotóniát, gyakoriak a több sávban felvett, kellemes gitárdallamok. Teljesen jól lehet hallani a ritmusszekciót (a dobjáték kiváló!), és a károgó, de nem nagyon szélsőséges énekhang sem lett hallgathatatlanra torzítva. És végül, bár vidámnak csöppet sem nevezhető az anyag, nem egy órányi tömény és színpadias depressziót kapunk, hanem borongós atmoszférájú, magas fokú zeneiséggel előadott black metált.

A lemez folytatása is erős. A második, ötödik és hetedik dal hozza a hagyományosabb USBM hangulatot – talán nem véletlenül ezek lettek a leghosszabbak -, a többi tétel pedig pont elég változatosságot mutat ahhoz, hogy ne váljék a lemez önismétlővé.

Érdemes említeni pl. a hármas “I Espiri Delle Ombre”-t, amelynek tényleg óriási sodrása, lüktetése van annak ellenére, hogy nem nevezhető éppen gyorsnak. Ilyen egyszerre lendületes és melankolikus dalokat leginkább az Abyssic Hate és a Bilskirnir szokott írni. Másolásról persze szó sincs, az egyszerű, megjegyezhető téma jól elegyedik a hagyományos USBM megoldásokkal. Szintén Abyssic Hate hatást vélek felfedezni a hatos “Tra La Carne El Il Nulle” c. számban, ahol egy a Krohmtól szokatlan, meglepően harmonikus dallam is felbukkan. Szót érdemel még a negyedik dal, a “Relic” is. Nagy erőt és archaikus hangulatot sugároz, néhány részlet felfért volna valamelyik kelet-európai “elit” banda (Graveland, Drudkh) lemezére is.

A második és a kilencedik szám egy paraszthajszállal elmarad a többitől – ezek is nagyon jók, de nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az album tökéletes legyen: így nálam a Krohm legújabb kiadványát egy apró lépés még mindig elválasztja a bűvös 10 ponttól. Így is nagyon erős, maradandó alkotás született a “The Haunting Presence”-szel. Elképzelhető, hogy purista USBM rajongók majd kicsit könnyed hangvételűnek fogják találni ezt a lemezt, számomra azonban azt mutatja, hogy a Krohm kilépett az ígéretes követők sorából és saját, egyedi zenei világ kialakításába kezdett. Az album beszerzése erősen javallott azoknak is, akik a követhetetlen black metál dömpingből minden évben csak a legjobb öt-tíz albummal kívánnak megismerkedni.

Tracklist:

1. Black Shores
2. Lifeless Serenade
3. I Respiri Delle Ombre
4. Relic
5. Memories Of The Flesh
6. Tra La Carne E Il Nulla
7. Syndrome

Pontszám: 9.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár