Lemezismertetők

LAKE OF TEARS – Ominous

Váratlan meglepetésként érkezett számomra a hír a tavalyi év végén, miszerint az enyhén doomos beütésű gótikus rockban utazó svéd Lake Of Tears zenekar 10 év után egyszer csak új stúdióalbummal jelentkezik, ami idén február 19-én jelenik majd meg Ominous címmel, a német AFM kiadó gondozásában. Azonnal fel is csillant a szemem a kíváncsiságtól, de igazából legalább annyira féltem is tőle, mert egyébként ma már meglehetősen kettős érzéseim vannak a bandával kapcsolatban. Először is el kell mondanom, hogy az első perctől kezdve követem, és kiválóan ismerem a munkásságukat, hiszen már az 1994-es debütáló Greater Art lemezzel azonnal megfogtak, még annak ellenére is, hogy sajnos elég gyengén szól. Arról nem is beszélve, hogy az ezt követő Headstones, majd az ezredforduló előtt napvilágot látott Forever Autumn albumot egyenesen minden idők legnagyobb kedvenceiként tartom számon! Ezzel szemben viszont már sokkal kevésbé csigáztak fel a két legutóbbi anyaguk emlékei, amik – főleg a korábbiakhoz képest – már közel sem sikerültek valami jól. A Moons and Mushrooms album ugyan még nem volt olyan rossz, és elő is kerül nálam néha, de az Illwill lemezt már szinte egyáltalán nem is hallgatom. Ennek ellenére próbáltam optimistán állni a visszatéréshez, hiszen azóta eltelt egy évtized, ami alatt simán beláthatták, hogy inkább a kezdeti korszakukhoz lenne érdemes visszanyúlni, mintsem ott folytatni, ahol abbahagyták. És ugyebár hallhattunk már pár meglepő visszakanyarodást mostanában, mint pl. a Paradise Lost esetében, hogy meg is nevezzek egy konkrét példát.
Egyébként azt még hozzá kell tennem, hogy igazából csak az egyszerűbb megfogalmazás miatt emlegetem komplett zenekarként a Lake Of Tears-t, mert tulajdonképpen ez már elég régen csak Daniel Brennare énekes/gitáros/billentyűs(?) egyszemélyes vállalkozása. Olyannyira, hogy a jelenleg közreműködő zenésztársak kilétét az enciklopédiák egyelőre fel sem fedik.

Ahogy arra már a sötét, borult lemezborító is következtetni enged, a korábbi, főleg mondjuk A Crimson Cosmos-ra, vagy a The Neonai-ra jellemző meseszerű hangulatot ezúttal egy jóval mélyebb és depresszívebb atmoszféra váltotta fel, és ez a helyenként fájdalmasan súlyos zenei tartalomban is megmutatkozik.

Hogy őszinte legyek, a korábban már közzétett első single, az At the Destination nemhogy nem hozta meg a kedvem, hanem egyenesen megijesztett! Nem csak azért, mert én mindig is inkább a lassabb, líraibb hangvételű dalaikat preferáltam a gyorsabb tempókra alapozott, rockosabb szerzeményekkel szemben, de az itt hallható indusztriális hatások és a szokatlanul gépies hangzás bizony közel sem az a stílus, amit eddig szerettem bennük, illetve a jövőben várnék tőlük. Azt viszont sejtettem, hogy ez lesz a lemez nyitó dala, mert egyébként mindig is jellemző volt rájuk, hogy egy lendületesebb nótával indítanak. Utólag már kijelenthetem, hogy számomra szerencsére ez a leggyengébb tétel a 9 számos albumon.

A másodikként érkező, kifejezetten lassan kibontakozó In Wait and in Worries szerencsére visszaadta az elhamarkodottan elszállófélben lévő bizalmamat. Ez már egy sokkal lágyabb, finomabban hangszerelt, kellemesen melankolikus hangvételű, közel 7 perces lírai dal, amihez Brennare visszafogott, selymesen simogató, ugyanakkor lehangolóan szomorkás hangja is kiválóan passzol.
A Lost in a Moment szintén egy lassú tempójú szerzemény, ám az előzőtől sokkal erőteljesebben és szigorúbban szólal meg, és talán ez a legbarátságtalanabb darabja is a lemeznek. A verzék alatt fenyegetően csattogó basszusgitár és a végére kiteljesedő, vészjósló hangulatot árasztó szintidallamok szokatlanul súlyossá teszik, ami korábban nem is igazán volt jellemző a bandára.
Ezután érkezik a két részre osztott címadó dal. Az első fele egy erős, lendületes 3 perces darab, ami az egyik legmetálosabb, és egyben a legrövidebb tétele is a lemeznek, majd a második részben ismét balladaszerű tempóra váltanak vissza, ahol ezúttal a szépségesen kesergő hegedű gondoskodik róla, hogy a lelombozó, melankolikus hangulat tovább fojtogasson. A dal első pillanatai egyébként nekem hirtelen A profi című film zenéjét juttatták eszembe, ami egyébként egy nagyszerű Ennio Morricone szerzemény.
A némi vidámságban reménykedő naiv hallgatók számára a szintén lassú, vagy középtempós One Without Dreams sem hozza el a megváltást, ami nem véletlenül emlegeti olyan vészjóslóan, hogy közeleg a vég, ugyanis a hangsúlyos billentyűkkel megerősített The End of This World című instrumentális számmal valóban be is borul minden, majd végképp eluralkodik a félelmetes világvége hangulat.
A Cosmic Sailor ismét egy kellemes dallamokra épülő ballada, ami a maga hét és fél percével a leghosszabb a lemezen, bár ebből az utolsó két és fél perc egy hosszan elnyújtott outro-szerű levezetés. Ez simán lehetett volna akár az utolsó szám is, de a sort végül az akusztikus gitárral, hegedűvel és nagybőgővel operáló In Gloom zárja, ami egyben a személyes kedvencem is az albumon. Ez a kiváló nóta egy igazi katartikus felüdülést nyújt a végére, s bár alapvetően nagyon kellemes hangulatot áraszt, a szomorúság azért ebben is jelen van. Az instrumentális részek dallamai pedig akár még egy western film soundtrack-jén is simán elfértek volna.

Összességében véve szerintem egyáltalán nem lett rossz ez a lemez! Bár a hangzás egy kicsit gyengécske, és a gitárszólókat is nagyon hiányolom, de még ennek ellenére is inkább kellemes csalódás számomra, mintsem kellemetlen. Azért senki ne számítson a fénykorukat megidéző színvonalra, de ez szerintem még így is izgalmasabb anyag, mint az utolsó kettő volt. Én a zenei tartalom stílusát és minőségét tekintve is valahol a Black Brick Road és a Moons and Mushrooms közé helyezném el a sorban. Nem tudom, hogy várhatunk-e még valaha folytatást Brennare-tól, de amennyiben nem, véleményem szerint az Ominous egy sokkal méltóbb lezárása a Lake Of Tears életművének, mint amilyen az Illwill lett volna, szóval én örülök, hogy elkészült!

Kiadó: AFM Records
Kiadás éve: 2021
Stílus: Dark / Gothic Metal
Weboldal: facebook.com/thelakeoftears

Tracklist:

  1. At The Destination
  2. In Wait And In Worries
  3. Lost In A Moment
  4. Ominous One
  5. Ominous Too
  6. One Without Dreams
  7. The End Of This World
  8. Cosmic Sailor
  9. In Gloom

Pontszám: 8

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Lake Of Tears to release Live DVD/CD „By The Black Sea” in January!

KMZ

Hot News: Lake Of Tears release „House Of The Setting Sun“ video clip!

KMZ

LAKE OF TEARS – Illwill

Southpeace

Lake Of Tears, Solar Scream – Koncertbeszámoló

Vodka

LAKE OF TEARS – Moons And Mushrooms

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek