Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.legionofthedamned.net
Kiadás éve: 2014
Stílus: Death / Thrash
Brief Sum: I think that Ravenous Plague went back to the world of its early albums, the ones for which I came to like them. Compared to their previous works they made a more digestible but still exciting album. Despite this, it still needs a couple of listenings to truly open itself, but the way the sounds blossom in your ears is an interesting journey.
A holland thrasherek még Occult néven kezdték pályafutásukat, majd váltottak a Legion of the Damned névre. Elkészítették első két lemezüket, ami véleményem szerint a hagyományokban gyökerező, modern thrash útmutatója lett. Majd az azt követő két lemezükkel, a Feel the Bladet nem számítva, mert az valójában Occult lemez, tovább mentek az extremitás útján és olyan acéllá kovácsolták a thrash zenéjüket, amin nehezen találni fogást. Komor művek lettek ezek, amiket a lemezborítók is jól tükröztek, megfejtésük szinte már lehetetlen.
Az aktuális mű, a Ravenous Plague már kinézetre is változást hozott. Új festő műve díszíti a bookletet, a színek világosodtak. A téma persze továbbra is apokaliptikus, amit a sárgás-barna színárnyalat jól megfog.
A viszonylag hosszú intro után következő tíz tétel persze látszólag nem sok változást mutat, de megéri belefektetni jópár hallgatást, mert a polírozott felszín mentén meg lehet találni a repedéseket, és behatolni a dalok mélyére, hogy megfejtsük működésüket.
Az első lényegi dal a Howling for Armageddon tipikus Legion szerzemény, jó kezdése a lemeznek. A sebesség a refrénben belassul, így nagyobb hangsúly helyeződik rá. A verze megoldása kicsit ős Metallicás, csak jóval gyorsabban játszva, mint annó ők.
Aztán a következő dalban, a Black Baron-ban még fokoznak a sebességen, mégis a refrén jól elkülönül az egésztől, ezt a Mountain Wolfes-ban megfejelik még egy dallamos gitárbejátszással, így jó szellős lesz a dal.
Önmagukat nem hazudtolják meg, de most a szikár riffek mellé kapunk fogósságot, sőt, mintha a sebesség egyenes arányban állna a dallamokkal, hiszen a Ravenous Abominations és az Armalite Assassin a nyaktörő tempó ellenére is a lemez legdallamosabb vonalát képviselik. Ami ez esetben a verzén átvezető jól felépített refrént jelenti.
A Doom Priesthez készült a klip, amit eleinte nem értettem, de a lassú komótos riffel és narrátorral kezdődő dal, ami aztán jófajta középtempós lendületbe csap át, végül meggyőzött, hogy jó keresztmetszetét adja az elkészült anyagnak.
A lemez végére aztán újra a lovak közé csapnak és újra pörög a banda. Kiemelném az energikus Morbid Death-et, ahol a második verze szinte letolja az első refrén végét, olyan lendület lakozik bennük. A dal refrénje a legnagyobb thrash titánokat dicséri. Az ezt követő Bury Me in a Nameless Grave izgalmas felépítésű dal, az első fele lassú középtempó, majd utána az első refrénre vált át nagy sebességre.
A zárótételben kis csordaüvöltés is belefér, amivel a Summon All Hate-ben már egyszer bátortalanul próbálkoztak, de ebben a dalban határozottabban sikerült.
Számomra a Ravenous Plague visszatérés a korai albumok világához, ahhoz, amikor megkedveltem a csapatot. Utóbbi munkájukhoz képest befogadhatóbb, de mégis izgalmas lemezt készítettek. Így is kell neki jópár meghallgatás, hogy felfedje magát, de ez egy izgalmas út, ahogy kibontakoznak a dalok a hallójáratban.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The Apocalyptic Surge
2. Howling for Armageddon
3. Black Baron
4. Mountain Wolves Under a Crescent Moon
5. Ravenous Abominations
6. Doom Priest
7. Summon All Hate
8. Morbid Death
9. Bury Me in a Nameless Grave
10. Armalite Assassin
11. Strike of the Apocalypse
