Nyár, perzselő nap és kánikula. Mindez nem ok arra, hogy figyelmünket miért ne fordíthatnánk rövid időre a közelmúlt egyik nagyszerű zenekara, a zalaegerszegi nyers black metal duó, a Leiru felé.
Igaz, már eltelt három esztendő a Sun & Moon Records gondozta Idő megjelenése óta, de azt gondolom, hogy ez a távolság nem ront az album megítélésén. Sőt, biztos vagyok benne, hogy az eredetileg limitált példányszámban megjelent munka még zenetörténeti útja előtt áll. A külsőségeket tekintve, színvilágában és szürrealizmusában a letisztult borító 100%-ban illeszkedik erdélyi barátunk és a banda sötét, félelemmel és árnyakkal telített, lidércektől hemzsegő világába, míg a magyarul előadott dalszövegeikről kijelenthető, hogy azok a hektikus emóciók (szenvedély, álmok, bűntudat) felől közelítenek a mereológiai nihilizmus hosszú árkához. Zeneiségében az Idő mind a 32 és fél perce ugyanígy maximálisan szállítja a kiadó védjegyévé vált minimalista, kaotikus koncepciót.
A fél tucat pulzáló, dübörgő disszonanciát a találó Belépsz vezeti fel. Kaotikusan hangzó gitárokkal, monoton cinekkel és a duplázó tompa hangjával indul, majd a gyötrelmes tiszta vokál belépése után az erőt gyűjtött kompozíció teljes erővel csap le. A tremolókat agresszív dobok támogatják, de itt-ott feltűnik egy heavy gitártéma is. Leiru húrjai és Sadaist dobolása laza kapcsolatban működnek együtt, pontosabban inkább csak időnként metszik egymás útját, viszont a vokálsáv teljesen külön utas. Szerintem zseniális ez a páros! Nyers riffek és agresszív ütések érkeznek a Lemoshatatlanban is. A diszharmónia nem olyan jellegzetes, mint az előző tételben, mi több meglehetősen dallamosra sikerült. Ez a darab több vonatkozásában messziről emlékeztet a lengyel Plaga játékára. A különbségeket tekintve azonban a leginkább szembetűnő, az ének „Csiharos”, rituális mintázata, valamint a berobbanások miatt mintha valójában külön számok hasítanának a lejátszóban. Elsőre szintén gyors üteműnek hat a címadó Idő is, hiszen a váltásoknak, na meg a kiszámíthatatlan szólóknak köszönhetően szédületes iramban hullámzik, lüktet. A főszerep a gitárműé, a vokál kellemes, de jobban a háttérben merengő, míg a dobokra átvezető és kísérő feladat hárul! A percek előrehaladtával a lendület alábbhagy, a játék valamelyest leülős lesz, mígnem a zárást egy lassú basszusjáték hozza el.
Korántsem ennyire pengetős a Misztikus megérkezés, amelybena dobok és a cinek brillíroznak, ám a húrok a váltásokat és pár emlékezetesebb riffet leszámítva csak kísérnek. A basszus és a dobok összhangja valóban stabil, durva zúzást produkálnak. A korábbiakkal szemben ez a track egyáltalán nem mondható változatosnak vagy megújulónak, némi túlzással egy kitörés az egész, ettől függetlenül semmi gond nincs vele! Itt jegyzem meg, hogy az album megszólalásában lehetne kicsit erőteljesebb, mert jelen formájában számomra valamivel tompább a kelleténél, ami e helyütt zavaró volt. Következik az utolsó előtti felharsanás, a Tagadj. Ellentétben a Misztikus megérkezéssel a vokálteljesítmény ebben a számban igen eltalált, stílusában sokkal kidolgozottabb, kerüli a monotonitást, és gördülő vagy elbeszélő mintát mutat. Tetszik a dallamtextúra többször nekirugaszkodó, be beinduló jellege, és az aszfaltszaggató tremolók. A kardok lehullanak az egyik legfurcsább tétele az Időnek. A szerkezet teljesen primitív, hangzása látszólag Oi, mintsem metal. A gitárszólók hosszúak, a dob alapüteme nagyjából a dübögéssel írható le, viszont a basszus és a cinek mégis unikálissá varázsolják az összképet. A vokálban a zenekar úgyszintén másfajta, meglepő harmóniát hoz, mégpedig a dallamos éneklést, amely ezúttal olyan érzelmesen jajgat, mint az elveszett lelkek, akik szemtanúi voltak saját pusztulásuknak.
Zárszó helyett következzen egy vallomás: bevallom, hosszabb ideig halogattam ennek az ismertetőnek az elkészítését, mert emlékeimben ez az anyag úgy élt, mint „az alkotás, ami lehoz az életről”. Erről azonban szó sincs! Az Idő az a fajta korong, amely meghálálja a többszöri lejátszást, és ha a megfelelő pillanatot választod ki a meghallgatásához, örökre helyet talál az életedben. Egyedi karakteréhez fel kell nőni!
Kiadó: Sun & Moon Records
Kiadás éve: 2020
Stílus: Black Metal
Web: @facebook
Tracklist:
- Belépsz
- Lemoshatatlan
- Idő
- Misztikus megérkezés
- Tagadj
- A kardok lehullanak
Pontszám: 9,5