Kiadó: Warner Music
Weboldal: http://www.lennykravitz.com/
Kiadás éve: 2011
Stílus: Pop / Rock
Brief Sum: The most mature song collection in the history of Kravitz.
A napokban végre kis hazánkban is megjelent Lenny Kravitz legújabb – egészen pontosan a kilencedik – stúdiólemeze. A világ egyik legelismertebb énekes-gitárosa, producere, dalszerzője, s egyben multiinstrumentalistája 2008 óta nem adott ki korongot. Most azonban kiadót váltva, Black And White America címmel megjelentette tizenhat saját szerzeményét tartalmazó új albumát, mindemellett nagyszabású Európa-turnéra készül.
A négy Grammy-díj tulajdonosa, Mr. Leonard Albert Kravitz természetesen az elmúlt három évben sem ült a babérjain, a Love Revolution Tour végeztével nekilátott újabb lemeze felvételeinek. A munkálatok nyugodt körülmények között, egyrészt családi körben a Bahamákon, illetve Párizsban zajlottak – mint ahogyan a művész honlapján is olvasható. Lenny ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, minden precizitását, maximalizmusát beleadta az új lemezbe, melyet egyébként saját maga hangszerelt, s ezúttal is maga játszott a felvételekkor minden hangszeren. Segítségére néhol csak szólógitárosa, az igen tehetséges Craig Ross volt.
Az énekes ugyanazzal a gárdával dolgozik pályafutása kezdete, azaz ’89 óta. Mindössze a dobos változott, illetve, a „klasszikus” rock bandákra jellemző felálláson kívül még sűrűn hallhatunk lemezein fúvós és billentyűs (de elvétve vonós) hangszereket is, melyek még izgalmasabbá, változatosabbá teszik a művész muzsikáját. Fontos megemlíteni azt is, hogy a zenekar tagjai mind kiváló zenészek, s harmóniában játszanak a frontemberrel.
Ahogyan a hír járja, Lenny mindig olyan minőségre törekszik, hogy szinte hallani lehet a stúdió falait a szerzeményekben – a hangtechnikára most is hasonlóképp odafigyelt. Elsőre hallgatván az új művet, összességében az állapítható meg, hogy egy „Lenny-s” hamisítatlant tettünk a lejátszóba, a zenész saját keretein belül mozog, nem történik különös stílusváltás. Viszont, mindamellett, hogy a dalok abszolút felismerhetően Kravitzesek, mégis másik oldalát ismerhetjük meg, mint amit az elmúlt években mutatott magából. Azon esztendők termése például olyan muzsika volt, ahol a tipikusan „Lenny-s” riffek és a „tompa” dobok játszottak főszerepet. Ehhez a temperamentumhoz most higgadtabb tempó társul, a dög pedig – Lenny hangja mellett – a lazább, funkosabb elemekben, a hangszerelésben nyilvánul meg, illetve több a „csavar”, az izgalom. Korábban is voltak hasonló nótái, de nem ilyen nagy arányban egy cd-n.
Jómagam – bevallom – kicsit tartottam attól, hogy nem tudja fokozni majd a ’08-as Love Revolution-t, s annak folytatását hallhatjuk majd tulajdonképpen. De egyáltalán nem lett igazam, mert a kilencedik hanglemez valami egészen más, mint amit az elmúlt tíz évben produkált a zenész. Visszament az időben, elővette fiatalabb kori önmagát, ötvözte azt mostanra megérett tapasztalataival, és kreált egy olyan lemezt, ami jobb, letisztultabb, érettebb, mint az előzőek. Ami pedig a szövegeket illeti, mindig van mit közölnie felénk az énekesnek: legyen akár szó laza életvitelről, családról, szerelemről vagy vallásosságáról. Olyanról pedig nem igen énekel, amit nem érez önmagáénak. Így hát a dalok mondhatni kompatibilisek a személyiségével.
A Black And White America egyes számaival valóban időt utazhatunk. A nagylemez címadó dalában például kifejezetten sok a ’60-70-es évek funk muzsikáira jellemző basszus-effekt, „groove”, némi szaxofonnal vagy trombitával vegyítve. Több tracken is hallható az efféle kombináció. Lenny zenéjén érezhetőek egyébként legnagyobb kedvencei hatásai, mint például James Brown – ha már funk, Led Zeppelin vagy Jimi Hendrix – ha hard rock, de asszociálhatnánk helyenként Miles Davis-féle muzsikára, Prince-re vagy akár John Lennon szerzeményeire is. Érződik, kiken nőtt fel, de nem nyúl, nem másol, csak emlékeztet, a különböző hatásokat egybegyúrja, s saját maga stílusára szabja át őket, kialakítva ezzel egy sajátos hangzást.
Egy-két konkrét nótát kiemelve, a Come On And Get It című szerzemény meglehetősen dögösre sikeredett, a Liquid Jesus már visszafogottabb, csak, hogy ne ugráljuk végig a cirka másfél órát… Ez utóbbi szám egyébként kifejezetten hajaz a korábbi, Mama Said címet viselő album nagysikerű It Ain’t Over ’Til It’s Over-ére. Mint akkor is, itt is megmutatja nekünk az énekes, hogy nem csak ércesen, mélyen, férfiasan vagy „fekásan” képes énekelni, de a magas fejhang is igen jól áll neki… Az I Can’t Be Without You hangulatában számomra igen új tőle. A címéből kiderül, hogy egy szerelmes számról van szó, a megfelelő hatást közepesen lassú tempóval, mélabús szintetizátoros kezdéssel, s énekesi szempontból remek érzelmi felépítéssel éri el. Elég hatásos, bizony fájdalmat válhat ki az emberből, azonban egy jó „szentimentális” dalnak ez is a küldetése. A szerelmi bánatot azonban rögtön el is feledtetik velünk az olyan dalok, mint a Rock Star City Life.
Minden Kravitz-korongot beleértve, véleményem szerint mindezidáig ez a legérettebb dalgyűjtemény a zenész eddigi munkásságában. A hivatalos honlapon megtudhatjuk, hogy Lenny saját maga is így vélekedik a BAWA-ról. Magyarország ezúttal sajnos nem szerepel a turné állomásai között, viszont hozzánk legközelebb Ausztriában is fellép majd a banda.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Super Love
2. Come On Get It
3. Black And White
4. Booty Pop
5. The Faith Of A Child
6. Dream
7. Push
8. Stand
9. Do It
10. Everything
11. Life Ain’t Never Been Better Than It Is Now
12. Rock Star City Life
13. Boongie Drop
14. Black And White America
15. In The Black
16. I Can’t Be Without You
17. Looking Back On Love
18. Sunflower
19. Liquid Jesus