Kiadó: BadMoodMan Music
Weboldal: myspace.com/letargydream
Kiadás éve: 2010
Stílus: Progressive Metal
Brief Sum: I predicate this band make nearly the most unique albums of our times: Heliopolis is an excellent musical experience without any stupid containment.
Oroszország földjén rengeteg ismeretlen, de rendkívüli zenekar alkot, melyek korlátozott lehetőségeik miatt a közeljövőben biztosan nem kerülnek be a nyugat pörgő és aktív zenei életébe. A Letargy Dream is egyik ezek közül. A legutóbbi, „2” címre hallgató zseniális lemez után nagyon kíváncsi voltam, 2010-ben milyen új anyaggal fognak előhozakodni. A Heliopolis nem okozott csalódást. Nem jobb, vagy rosszabb, mint a „2”. Más.
A 2008-as, leginkább sötét, pszichedelikus hangulatú doom metal album után Letarg-ék egy sokkal összetettebb, hovatovább progresszívabb albumot készítettek. A 10 percet meghaladó, súlyosan zakatoló témák itt is megmaradtak, viszont ezek sokszor instrumentális, tiszta hangzású részekbe csavarodnak, egy gyönyörű, tiszta férfihanggal. A hosszú track-ek egyetlen perce sem unalmas, és számtalan érdekes, meglepő zenei megoldást tartogatnak. A címadó dalban például a rózsaszín párduc dallamvilága is előbukkan, jazz-es formában. Nagyon összetett ez az album, sok-sok hallgatás után érik be csak igazán. Értéke, zsenialitása, zeneisége azonban megkérdőjelezhetetlen. Valószínűleg bőven akadnak olyanok, akik számára a Heliopolis emészthetetlen. Az biztos, hogy nem egy könnyed, utazás közbeni hallgatni való. Ehhez le kell ülni és a teljes figyelmet ráfordítani, hogy az ember élvezni tudja, viszont simán megéri belefektetni az energiát. Az utóbbi idők egyik legegyénibb bandáját látom bennük.
Tracklist:
1. Saturn (Сатурн)
2. We’ll Die Smiling Broadly (Мы умрем, широко улыбаясь…)
3. Heliopolis (Гелиополис)
4. Prominences (Протуберанцы)