Az a jó abban, ha valaki lemezismertetők/kritikák írására adja a fejét, hogy olyan kiadványok is a látóterébe kerülnek, amelyekkel, mint „utca embere” sokkal kevesebb valószínűséggel találkozna. Legújabb ilyen irányú élményem a sziléziai blackened death metal kompániához, a Lilla Veneda szerzői kiadásban megjelent harmadik lemezéhez vezetett.
Ez a könyörtelen, kilenc számból álló, 41 perces túra a sötét intenzitás és a légköri mélység brutális fúziója. A szónikus, robbanásszerű rémálmoknak a dobok ismétlődő üteme ad egy modernebb, kortárs érzetet, ami a szaggatott, tépő, fríg riffeléssel párosítva a hangzásnak már-már visszataszítóan hűvös érzetet ad a pörgős szakaszokban, viszont organikus és könnyed érzetet biztosít a nyugodt fázisokban. Ez a kettősség már a Fury Dimension-ban erőteljesen megmutatkozik, ami persze jó messziről, de – talán a slamming breakdown-ok használata miatt – megszólalásában hasonlít a Fit for an Autopsy, és a hasonszőrű deathcore formációk kiállására. A dalszerzői törekvés azután a Sleeping Knight’s Sky-ban visszalép az ismert death mezőkre, kattogó riffekkel és a rövid ütésekkel ötvözve a régi iskola hatásait a post-black megközelítéssel.
Mielőtt folytatnám a hangzás és a dalszerzés kivesézését – most, hogy utánajártam a munkásságuknak – előbb elárulom, hogy a 2009 óta létező banda, nevét Lengyelország talán legjelentősebb romantikus költőjének a „Három bárd” egyikének, Juliusz Slowackinek, az 1839-ben írt Lilla Weneda című tragédiából kölcsönözte. Az énekes Virian (Voidfire, ex-Dying Vision), a gitáros Antris (Zgroza), a dobos Andrew (Komutator, ex-Devilish Impressions) és e pillanatban az albumra szerződtetett zsoldos-basszeros Boro (Shodan, ex-Thy Soulless Empire, ex-Deadpoint) továbbra is az innováció jegyében folytatják tevékenységüket, ami az emberi lét aktuális egzisztenciális kérdéseit és problémáit firtató, pontosabban a tudomány, a művészet és a filozófia között zajló kortárs vitáról, az igazság és tudás értelmezéséről szóló elmélkedések magas színvonalában is megmutatkozik. Az angol és lengyel nyelvű dalszövegek a 20 oldalas színes borítón belül amúgy külön rajzokat kaptak. A megvalósításnak tehát van egy hangulati íve, ami Anna Sobczak lengyel művészhez köthető, de a füzet vizualitásáért is ő volt a felelős.
Ez a hangulati áramlat – annak ellenére, hogy a tracklistben az erőviszonyok kiegyenlítettek és nincsenek töltelékek, továbbá a narratíva és a zene párhuzamos megvalósítása kéz a kézben halad – változatos, akarom mondani kontrasztos képet mutat. Amíg egyes számok esetében inkább a modern megközelítés dominál, addig más tételeknél, így a Biomechanic Algorithm kapcsán a hagyományosabb, atmoszférikusabb törekvés a befutó, kombinálva némi stoner rock hatással – csakhogy valami csavar is legyen a szerkezetben. Az antagonista, metsző ének szintén félelmetes érzést nyújt, ami az olyan sebesség vezérelte rohamokat, mint a pszichedelikus és avantgárd vonásokat magába olvasztó Iron-Black Pestilence, egyszerűen felrobbantja. A sebesség két pólusa között a hörgések és morgások gyorsan váltják a savas, károgó hangokat, de kapsz reménytelen őrült kacajokat és kísérteties suttogásokat is. A felvétel, a mix és a keverés terén Przemek Nowaknak (Asgaard, Devilsih Impressions) bőven akadt tennivalója, amit az eddig említett dalok mellett a death/thrash riffhenger, a Scratched Crown gyötrelmes, spirálba húzó szakaszai is igazolnak. Itt a technikás dobmunka és a basszus harmóniába állítása bizony nem lehetett könnyű feladat.
Az album előrehaladtával bőven találhatsz hivatkozási pontokat olyan zenekarokkal, mint a Behemoth, a Hath, a Fleshgod Apocalypse, a Septiclfesh, a Watain és még sorolhatnám. Itt van mondjuk a Colossi, amely ékes példája ennek a mintakövetésnek és mintakiteljesedésnek, ahogy a gitárok és billentyűk légies játéka mögött megbújik az dísztelen kalapálás, majd felerősödik a basszus, érkeznek a váltások, gyorsul a tempó és a dalszerkezet teljesen átalakul. Egy rövid ideig tisztábban kapod a műfaji benyomásokat, s miközben néhány dallamos, lassú szakasz erejéig örülsz, hogy része lehetsz ennek a blacked death kibontakozásnak, már készülhetsz, mert a groove másodperceken belül széttépi a hangszóród, a szenvedélyes fekete reszelő vokál pedig emlékezetes nyomokat hagy az elmédben. A wrocławi együttes a félidő után sem pihen, hanem meglehetősen magas színvonalú bonyolult, rafináltan komplex kínálatot helyez az asztalra. A feszes muzsikálásban a legnagyobb ütések közé tartozik az Immortal Vision of Chaos, ami egy kiszámíthatatlan harci gépezet alteres húrokkal, ámbár a dübörgő érzés mellett szerencsére képes más hatásokat is generálni. Lángoló riffjeivel és átkötéseivel nagyon fülbemászó ritmusláncot kapcsol össze – valódi vadállat! Legjobban mégis a címadó Primordial Movements-ban teszi ki a lelkét a csapat. A rétegzett énekdinamika húzza-vonja a homályos kompozíciót a metalcore nyüzsgő erdeje felé, a mechanikus riffelés és a blast beatek céltalan világába. A vokál mellett a ritmusgitár – és bármilyen szokatlanul hangozzék is – az akusztikus kacsintások tartják a textúrát valamelyest a death metal határain belül. A zárótétel szerepébe a Pytasz co w moim życiu került. Ebben nincsenek nagybőgő groove-ok és gitárharmóniák, szimplán csak lassú/középtempós, valamint kísérteties, amolyan minimalista blackgaze-muszika.
Zárásként nyugodt lélekkel kijelentem, hogy a Lilla Veneda számomra pozitív meglepetéseket okozott a dalok felépítésétől, az unortodox mintakövetésen, illetve sajátos témakidolgozáson át, a CD fizikai megjelenéséig. Panasz nem érheti a hangzást sem, hiszen szépen kihallható az összes hangszer, bár a műfaji megjelenítésre a kelleténél talán nagyobb hangsúlyt fektetett a mix. Srácok, nyilvánvaló, hogy profik vagyok!
Kiadó: –
Kiadás éve: 2024
Stílus: Death / Black
Web: facebook.com/lillavenedaband
Tracklist:
- Fury Dimension
- Sleeping Knight’s Sky
- Biomechanic Algorithm
- Iron-Black Pestilence
- Scratched Crown
- Colossi
- Immortal Vision of Chaos
- Primordial Movements
- Pytasz co w Moim Życiu
Pontszám: 10