Lemezismertetők

LILLIAN AXE – XI – The Days Before Tomorrow

Kiadó: AFM Records

Weboldal: www.lillianaxe.com

Kiadás éve: 2012

Stílus: Heavy Metal

Brief Sum: New Orleans melodic rock survivors Lillian Axe are now starting another chapter in their history with a new vocalist but sticking to their unique style – and yet still full of surprises. One of the very first highlights of 2012.

 

Hovatovább a New Orleans-i székhelyű Lillian Axe is beállhat az örök újrakezdők táborába. Kreativitása csúcspontján, 1995-ben a társulat úgy döntött, kilép a lemez-turné-lemez stb. mókuskerékből, ami közel négyévnyi pihenőt eredményezett. Amikor aztán ismét eljött a lemezkészítés ideje, először egy énekes-váltás, majd a Katrina hurrikán vetette vissza a csapatot a munkában, 2010-ben pedig ismét elkezdődött az énekes-mizéria…

Mi, a viszonylag kisszámú beavatottak tudjuk, micsoda érvágást jelentett Ron Taylor jellegzetes, a zenekar arculatát meghatározó hangjának kiesése, bár az utóbbi két albumon szereplő Derrick LeFevre a maga kísértetiesen hasonló orgánumával végül is képes volt pótolni a régről megszokott vokalistát. Ma már Brian Jones áll a banda frontján, akinek hangja lényegesen távolabb áll Taylorétól, ám ugyanúgy megvan benne az a sokszínűség és kifejezőerő, amely alkalmassá teszi őt a posztra.

Mindeközben újfent bebizonyosodik, ami legkésőbb a LeFevre-idők óta egyértelmű kell, hogy legyen: a Lillian Axe egyedi dallamvilága, az énektémákat is beleértve, teljes mértékben Steve Blaze gitáros-dalszerző zsenialitását dicséri. Igen, az ő kivételes tehetsége, intelligens és átgondolt fogalmazásmódja emelte ki a Lillian Axe-t a 80-as évek kaliforniai központú hard rock tömegtermeléséből is, a rá következő évtizedben pedig egyenesen progresszív jelleget öltött. Ezen, csak a rend kedvéért, nem az alig követhetően komplex ötlethalmozás értendő (ami önmagában szerintem eleve téves értelmezése a szónak), hanem a különböző stílusok közötti roppant elegáns és gördülékeny manőverezés, csakis a Lillian Axe-re jellemző megszólalással. És akkor a szóvirágok után jöjjön a lehető legjobb hír: az idei korong – az előző kettőhöz hasonlóan – az 1993-as Psychoschizophrenia által kijelölt utat folytatja.

Bevallom, első hallásra kissé idegennek hatott a muzsika, szoknom kellett az eddigiektől merőben eltérő énekhangot. A nyitó Babylon – nagyjából a Crucified-nak (a Psycho… kezdőszáma) egy még keményebb változata – legalábbis az ilyenkor törvényszerű „olyan, mintha a Lillian Axe lenne, de mégsem az” érzetet keltette a kezdeti ismerkedési stádiumban. Viszont már itt is a következő örömhír: ahogy haladunk előre a The Days… hallgatásával, úgy lesz egyre ismerősebb minden. A Death Comes Tomorrow olyan súlyos riffel indul, mintha végleg a földbe akarna döngölni a Babylon után, de aztán zongorával folytatódik, hogy fokozatosan kiteljesedjen – vérbeli monumentális Lillian Axe darab, Jones pedig mély és magas hangfekvésben egyaránt remekel. Az időnként hajmeresztően meredek, ám a legtermészetesebb módon kivitelezett hangszeres megoldások és váltások közepette (a Take The Bullet Ken Koudelka dobos jutalomjátéka) a The Great Divide szinte típusnótának mondható, és ebben is milyen dallamokat hoz már Jones! Akárcsak a balladisztikus Bow Your Headben, amely egyben az album egyik legemlékezetesebb refrénjével is büszkélkedhet.

Voltaképp egy nagy utazáshoz tudnám leginkább hasonlítani a lemezt. Ismerős, ámde szebbnél szebb tájakon vezet keresztül az út. Gyönyörködés közben pedig még a „fapados” hangzásról (úgy tűnik, ez már állandó jellegzetessége az újabb kori Lillian Axe-anyagoknak) is meg tud feledkezni az ember…

Most még nem merném határozottan állítani, hogy ez az újraindulás utáni legjobban sikerült munkája Steve Blaze-éknek, de ezt döntse el inkább az idő! Annyi bizonyos, hogy éppoly szívesen hallgatom, és fogom is hallgatni a The Days…-t, mint bármelyik elődjét.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Babylon
2. Death Comes Tomorrow
3. Gather Up The Snow
4. The Great Divide
5. Take The Bullet
6. Bow Your Head
7. Caged In
8. Soul Disease
9. Lava On My Tongue
10. My Apologies
11. Angels Among Us

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Lillian Axe Interjú

Dehumanizer

Lillian Axe, Helstar, Mortician, The Order of Chaos, Seven Thorns, Emerald – Koncertbeszámoló

Dehumanizer

Lillian Axe Interjú

Dehumanizer

Hot News – Lillian Axe signs with AFM Records!

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár