LIQUID GRAVEYARD – On Evil Days

Kiadó: My Kingdom Music

Weboldal: myspace.com/liquidgraveyard

Kiadás éve: 2009

Stílus: Avant-garde Death / Progressive Metal

 

 

 

 

John Walker, ugyan nem lett olyan szinten híres, mint névrokona, a Carcass basszer Jeff Walker, de death metalos berkekben elég jól cseng az ő neve is, többek között a Cancer névre hallgató brit halálmetál horda frontembere volt. A Liquid Graveyard az ő agyszüleménye, melyet feleségével(!), Raquellel, valamint két spanyol arccal közösen hívott életre 2006 nyarán. Rutinos, vén rókáról lévén szó, nem is szöszmötölt sokat, új társaival – az egyetlen promo CD-t leszámítva – rögtön összehozott egy nagylemezt.

Walker mester nyilván valami újat akart kipróbálni, valami izgalmasat létrehozni, a Liquid Graveyard zenéje ugyanis jócskán eltér a szokvány death metaltól. Walker itt nem a hangszálait pusztítja, inkább gitárt ragadott, a mikrofont pedig átengedte hitvesének. Ez a tény enyhén szólva aggodalommal töltött el, hiszen a hasonló próbálkozások nem mindig sülnek el a legjobban, szerencsére azonban Raquel nemcsak hogy tisztességesen helytáll, hanem az ő hangja adja a zenekar legfőbb különlegességét. Azon túl, hogy egészen Angela Gossow-t idéző hörgéseket hallhatunk tőle, sokszor tisztán is énekel, méghozzá nem is akárhogyan! Nem tudom, mennyi stúdiós trükközés van a dologban, de hihetetlen tartományban képes énekelni. Mindenesetre kíváncsi lennék, hogy élőben hogy teljesít. Na de térjünk vissza a lemezhez!

A nyitó nótában mindjárt megcsillogtatja vokális képességeit a törékeny hölgy, a relatíve mély hörgéstől a majdhogynem áriázós énekig mindent hallhatunk tőle. A hangszeres játék, ellentétben Raquel hörgésével, semmilyen Arch Enemy rokonságot nem mutat, inkább progresszív hatású, sok ütemváltással, de egyúttal kellően agresszív is. Tulajdonképpen egymás ellentétét képezi a remek szaggatott riffekkel operáló Criministers és a címadó: előbbiben csak tiszta éneket, utóbbiban pedig a szövegmondás mellett (itt az egyik férfi tag is besegít) durvább vokálokat hallhatunk. A kettes dalé egyébként az egész lemez legjobb refrénje. Sajnos viszont a negyedik számtól kezd beszürkülni a lemez: a dalszerkezetek nagyon hasonlóak, a hörgés-tiszta ének váltakozása is eléggé egy kaptafára megy az összes tételnél, a tempóváltások kiszámíthatóvá válnak; egyszerűen nem tudja fenntartani az érdeklődést teljes hosszában az anyag. Talán többet kellett volna “érlelni” a nótákat az album felvétele előtt, hiszen ötletek azért lennének bőven. Ezt bizonyítja az utolsó Anthead Grotesque is, ebbe a több mint hat perces dalba belevittek érdekes szerkezeti csavarokat és jó riffeket.

Nagy negatívuma még a lemeznek, hogy a nyilvánvalóan meglévő hangszeres tudást, dalszerzői képességet és Raquel hangi adottságait nem egy hangulat, egy üzenet közvetítésének szolgálatába állították, a dolgaik többsége inkább öncélú művészkedésnek hat.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz album az On Evil Days, egy érdekes színfolt a(z avantgarde) death metal palettáján. Csőlátású halálmetálosoknak nem ajánlott, de aki szereti a progresszív, egyéni zenéket, bátran megpróbálkozhat vele. Néha egészen kellemes hallgatnivaló tud lenni.

Tracklist:

1. Rumours Are Black Like Machine Guns
2. Criministers
3. On Evil Days
4. Them Greeds
5. Their Words Grow Thin
6. From The Tower
7. 1760
8. The Blood Inside
9. We Live Dangerously
10. Anthead Grotesque

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

LIQUID GRAVEYARD – The Fifth Time I Died

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár