LITA FORD – Living Like A Runaway

Kiadó: SPV / Steamhammer

Weboldal: www.litafordonline.com

Kiadás éve: 2012

Stílus: Hard Rock

Brief Sum: At last a true representation of what Lita Ford is about after the absolute misdirection of the disastrous Wicked Wonderland album. Not really outstanding but serves its purpose.

 

Életem talán leggyatrább koncertélménye profi előadótól Lita Fordhoz fűződik. Az a néhány évvel ezelőtti „buli” egy nyári fesztiválon annyira élettelenre és enerváltra sikeredett, hogy az százszor durvább égés volt, mint amit egy ilyen alkalommal a tűző napon való hosszas álldogálás során szerezhet az ember. Ehhez jött aztán az akkor megjelent, másfél évtizednyi hallgatást megtörő Wicked Wonderland album is, és ennek hallatán már-már végképp szégyellni kezdtem tini éveimet, amikor még (többek között) az ő posztere díszítette a szobám falát.

Mellesleg nem az első eset volt, hogy a legendás The Runaways soraiban feltűnt, majd szólópályára lépett szőke gitáros-énekes hölgy ilyen csúnyán elszúrja a karrierjét egy bűn rossz lemezzel, bár az MTV-korszakban még talpra segítette a köré sereglett prominens zenész-és producergárda, ha kellett. A rá jellemző életrevaló rockmuzsikát idétlen és erőltetett, ipari hatású csörömpölésre váltó Wicked Wonderland után azonban valószínűleg a teljes tengerentúli szakma tekintette saját halottjának. Most komolyan, egy adott stílus jellegzetes alakja mégis mire számít, ha homlokegyenest szembe masírozik mindazzal, amit világéletében csinált?!

Pláne ha a szerzőtársait is szerencsétlenül választja meg. Még akkor is, ha a fent nevezett borzalmat az akkori férjével, Jim Gillette-tel együtt követte el Lita. Ma már persze ő maga is elismeri, hogy az lényegében egy Jim Gillette lemez volt Lita Ford énekével. Nyilván nem örömteli dolog, hogy egy viharos válás is segítette ennek a felismerésében, mindenesetre a Gary Hoey szerzői és produceri segédletével készült Living Like A Runaway-en végre igazán önmagát adja. Az album, ha nem is a 80-as évek felhőtlen hangulatának jegyében íródott (ami egyébként érthető, hiszen voltaképp az elmúlt évek hányattatásait dolgozza fel), azért képes valamit visszahozni abból. Döntő különbség viszont, hogy Lita és Gary a nyersebb és földközelibb megszólalásra törekedett. Itt nem ezer sávról tolulnak az arcba a hangszerek és az énekszólamok, jószerivel semmit nem duplázva, triplázva rögzítettek. Az igazat megvallva néhol túlságosan is egyszerűre vették a figurát.

A nyitó Branded szinte bármelyik régi Ford-sikerlemezen simán elfért volna, és a könnyed Living Like A Runaway – címében egyértelmű utalással a hajdani bandára – is az „aranykorba”, annak vidáman dúdolható slágereihez vezet vissza. A Relentless vagy a lírai (az ősi recept szerint ilyen szám sem hiányozhat, ugyebár…) Mother ellenben inkább csak halvány lenyomata a közel huszonöt évvel ezelőtti teljesítménynek. A sötétebb tónusú Hate és The Mask éppen annyit adagol a modernebb zenei hatásokból, amennyi hősnőnktől még tolerálható, a kissé Ozzys főriffre felfűzött Devil In My Headdel és az azt követő, billentyűs betétekkel is tarkított Asylummal pedig a korong legsúlyosabb pillanatai jönnek. A popos Love 2 Hate U megint csak nem túl sokatmondó, az A Song To Slit Your Wrists By indusztriális / elektronikus alapú, ám igencsak lightos átdolgozása (eredetileg Nikki Sixx írta 58 nevű projektjéhez) pedig egyszerűen egy sajnálatos félreértés. Mondhatnánk, még mindig jobb, mint az előző lemez agyalottyant kísérletezgetése, de így is tök fölösleges volt bolygatni, ráadásul eléggé kilóg az összképből.

Messze nem klasszikus anyag, különösebben izgalmasnak sem nevezhető, de legalább kellemes érzéseket kelt (ideig-óráig). Vállalható, hallgatható, és Lita sem akarja magát másnak mutatni rajta, mint aki valójában. Nyújtja a tőle elvárhatót. Már a Wicked Wonderland helyett ezt kellett volna kihoznia, úgy mindenki jobban járt volna.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Branded
2. Hate
3. The Mask
4. Living Like A Runaway
5. Relentless
6. Mother
7. Devil In My Head
8. Asylum
9. Love 2 Hate U
10. A Song To Slit Your Wrists By
BONUS TRACKS:
11. Bad neighborhood
12. The Bitch Is Back


Pontszám: 6

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár