Kiadó: AFM
Weboldal: www.lordi.fi
Kiadás éve: 2013
Stílus: Hard Rock
Brief Sum: A very good new Lordi release, heavy, yet sometimes I feel it’s their most radio-friendly record up to date. The songs have great potential to hit live!
A Lordi kétség kívül akkor ért el sikerei csúcsára, amikor 2006-ban megnyerték az Eurovíziós Dalfesztivált a Hard Rock Hallelujával. Persze előtte is dolgoztak rendesen, tavaly tíz éve, hogy megjelent első lemezük. Az eurovízió után sem álltak le, azóta már a To Beast Or Not To Beast a harmadik lemezük és egy filmet is megjelentettek saját főszereplésükkel.
A To Beast Or Not To Beast csak egy apró kicsavarása Shakespeare örökbecsűjéből Hamlet nagymonológjának, a zene nem sokat változott, maradt a jól bevált shock-rock, nem emelkedünk drámai magasságokba. Újdonságok azonban vannak a csapat háza táján, először is ugye elhunyt a dobosuk, Otis majd később kilépett a halott fiatalasszony karaktere, azaz Awa is. Helyükre Mana és Hella érkeztek, úgy látszik a tagcserék duplán érkeznek a Lordinál.
Az album tele van jó kis riffekkel, dallamokkal, vicces vagy éppen sokkoló szövegekkel, de ezek valahogy nem állnak össze úgy egy egységes egésszé, mint a The Arockalypse vagy a Deadache. Amikor hallgatom a lemezt egyszer alig várom, hogy vége legyen máskor meg együtt éneklem a szövegeket Mr. Lordival. Annak ellenére, hogy az eddigi talán legkeményebb Lordi lemez készült el és Mr. Lordi is sokszor énekel keményebben, de a rengeteg billentyűbetét eléggé könnyeddé, rádióbaráttá teszi a végeredményt. Persze az olyan dalok, mint a We’re Not Bad For The Kids (We’re Worse), Schizo Doll vagy a Sincerely With Love úgysem kerülnek be semmi ilyesmibe, anélkül, hogy a dj örökre elbúcsúzhasson az állásától. A Candy For The Cannibal vagy az I Luv Ugly azonban simán lehet a Riff utódja a kislemezpiacon. Az album közepén helyet foglaló Something Wicked This Way Comes, a Horrifiction és az I’m The Best kicsit elmaradnak az elvárt magas színvonaltól. Persze élőben simán ezekre is beindulhat a nép a Something Wicked… kivételével. Persze ezekben is vannak jópofa megoldások, riffek, szövegek. Az I’m The Best pl. amolyan Lordi-s odamondás, hogy ők csinálják, amit szeretnek, mindenki más meg elhúzhat a vérbe, ha nem tetszik neki. Ez a hozzáállás amúgy is végigvonult a csapat egész történetén.
Igazából a To Beast Or Not To Beast nem egy rossz album, de a Lordi történetében nem ez lesz a legsikerültebb és/vagy legnépszerűbb alkotás, azt szinte biztosra veszem. Ahhoz túlságosan különbözik az előzőektől, de mégsem annyira, hogy rengeteg új hívet szeressen a csapatnak.
Külön kiemelendő, hogy az SCG hagyomány, (ami ezúttal az albumot zárja) 6-os tagjával Otis játékának állít emléket azzal, hogy élő dobszólóiból szemezget!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. We’re Not Bad For The Kids (We’re Worse)
2. I Luv Ugly
3. The Riff
4. Something Wicked This Way Comes
5. I’m The Best
6. Horrifiction
7. Happy New Fear
8. Schizo Doll
9. Candy For The Cannibal
10. Sincerely With Love
11. SCG6: Otus Butcher Clinic
