Az ausztrál black metal nem fából vaskarika, hanem olyan csalán, ami az év minden napján csíp. Ezt legújabban a Lost in Desolation Sere című albuma is, úgy hiszem, meggyőzően bizonyítja.
Aki ismeri a testvérpár, Josh Young (gitárok) és Josh Gee (ének, zongora, kompozíció) eddigi zenei munkásságát egyfelől az Astral Winter-ben, az Atra Vetosus-ban és a Hammerstorm-ban, másfelől az Atra Vetosus-ban, az rögtön tudja, hogy bizony két nagyon komoly arcról van szó, akik, ha zenéről van szó, nem ismerik a tréfát. Keringőző, keserédes atmoszférikus black metaljuk immár harmadszor ölt fizikális alakot, ezúttal a szimfonikus magasságokba emelt Seré-ben, amely közel 54 percig ringatja a lelkében megfáradt, szívében örök pihenésre vágyó hallgatóit, vagyis engem, téged, mindnyájunkat.
A duó muzikális erőfeszítéseit sokan segítik. Közülük először Dave Luck basszerost említem, aki súlyos, koptató, míg máshol, például az Unspoken-ben energikus játékot produkál. A profi tempóváltások következtében az album a metálosabb részekben sem borul szürke egyhangúságba, ami többek között Zebadee Scott dörmögő, csodálni való dobjátékának köszönhető. A váratlan helyen és időben megszólaló, varázslatos csellót Denni Sulzberger és Rose Baylis húzzák. Két kedvenc hangszerem, a zongora és a cselló együttműködése az albumon olyan csodás melódiákhoz vezet, mint amilyen a tiszta, monumentális The Dream és a Departure Song. Nade a dallamok ezen ünnepi bálján nem csak ez a néhány hangszer jelent meg, hanem képviselteti magát a klarinét (Theron Booth), a hegedű és a térdhegedű (Rose Baylis), továbbá az Unspoken prelűdjében feltűnik egy dizi vagy más néven bambuszfuvola (Cole Yew) is. Ez már az én ízlésem határát súrolja, de természetesen elismerem, hogy nagyon művészi, és sokat tesz hozzá a kibontakozáshoz, bár a kórussal nem vetekszik. Nem mehetek el említés nélkül az ének mellett sem. Mindenekelőtt Josh öblös morgása, ordítása és átható sikolya olyan sötét és megrázó elemet mutat be a légiesebb Flesh from Bone-banés a gránitszilárd ritmikájú, doomos Anguish-ban, amelytől kitör a frász, egyúttal úrrá lesz rajtad a levertség. Kivételes dalszerzői érzékről tanúságot, hogy csak oda került vokál, ahol arra tényleg szükség van a súlypontok elhelyezése miatt, míg egyébként szabadon élvezheted a közjátékot az őrjöngő ritmusú morgások nélkül. Az Unspoken című számban Dona Gee is besegít, lehengerlően gyönyörű hangjával.
A hangzásban leginkább az tekinthető különlegesnek, hogy szakítani próbál azzal a hagyományos megközelítéssel, hogy a harmonikusok mámorító hangokat képeznek a tiszta düh hullámai alatt, így segítve annak kibontakozását. E helyett saját teret kapnak, akár a black metalos tombolás helyett, vagy egyenesen annak kárára. Valami olyasmit képzelj el, mint amit a Dimmu Borgir hozott össze az Eonian albumán, vagy még inkább a Haggard csinált anno, csak itt a mérleg nyelve még bőven a black vonalán belül marad. Ennek ellenére az atmoszféra alapjában véve gyengéd és megnyugtató, bár bőven őriz ólomnehéz súlypontokat is (lásd a Reunion szaggatott ritmusú kettős riffelése vagy még előtte a Weak and Woeful tremolói), miként megmaradtak az agresszív robbanások, illetve a rángatózós dupla rúgások egyaránt.
A veszteséget és a bánatot szövegileg és zeneileg is implikáló eme hat számot tökéletesre Markus Stock csiszolta össze a németországi Klangschmiede Studio-ban. Ezután mindent aláhúz Nathan Grey titokzatos, a tekintetet hosszan magán tartó borítója.
Az ilyen komoly produkciókról nehéz olyan befejezést írni, ami nem hangzik klisészerűnek, így egyszerűen csak közlöm, ami először eszembe jut: Őszintén azt gondolom a Lost in Desolation most arra a szintre emelkedett, amikor már ki lehet jelenteni egy alkotóról, hogy amit csinál, az az örökkévalóságban visszhangzik. Köszönöm, hogy része lehettem!
Kiadó: Talheim Records Germany
Kiadás éve: 2023
Stílus: Atmospheric / Depressive Black Metal
Web: facebook.com/LostInDesolationOfficial
Tracklist:
- Flesh from Bone
- Anguish
- The Dream
- Weak and Woeful
- Departure Song
- Unspoken (Prelude)
- Unspoken
- Reunion
Pontszám: 10