Kiadó: Witching Hour Prod.
Weboldal: www.lostsoul.pl
Kiadás éve: 2009
Stílus: Death Metal
A lengyel Lost Soul-d nevű zenekar valószínűleg nem ismeretlen a szélsőséges, extrém zenék kedvelői között. A technikás Death Metal-ban utazó négyes legutóbbi nagylemeze az „Immerse In Infinity”, ezt három teljes hosszúságú album, három demó és két split kiadvány előzte meg mindeddig. Utóbbiakat nem kisebb nevek fémjelezték a Lost Soul zenekaron kívül, mint a Decapitated, a Yattering és a Damnable. Azt hiszem, a nevek önmagukért beszélnek.
A 2009-es megjelenést nagy várakozás előzte meg, hiszen a banda 2005-től nem jelentkezett nagylemezzel (sőt, egyáltalán semmilyen kiadvánnyal), így tényleg minden figyelő szem a Witching Hour Productions-ra szegeződött, várva a Lost Soul lemezének megjelenését. Előre elárulom: nem volt hiábavaló a várakozás…
Nem volt hiábavaló, mert amit kapunk, az nyolc tételnyi tömény Death Metal esszencia, a lengyel testvérekre jellemző brutalitással. Ha valaki nem lenne képben a Lost Soul-al kapcsolatban, akkor a Vader, Behemoth nevét említeném meg, mint kapcsolódási pontot, és ez a minőségre is ugyanannyira garancia. Kíméletlen, gyors, szélsőséges és brutális Death Metaljuk a stílus legnagyobbjai közé emeli őket, erre pedig bizonyíték az „Immerse In Infinity”.
A lemezt a „Revival” címre keresztelt dal nyitja. Eszméletlenül gyors, brutális és szögpontos gyalulás veszi kezdetét, ami az ember tudatáig hatol. A megszólalás csillagos ötösre értékelhető, a Top Secret studio és a Hellsound Studio hibátlan munkát végzett, akárhonnan is nézzük. Zseniálisan megírt riffek, agyszaggató szólózások, és brutális tempó – ez az, ami a nyitányt a leginkább le tudná írni. A másodikként elhangzó „Personal Universe” kicsit visszafogottabb, kimértebb Death Metal himnusz, és ékes példája annak, hogy az extremitás nem a gyorsaságon múlik. A „…if the Dead Can Speak” ismét brutális tempóra kapcsol, szélsebes riffjeit ismét a mesterien megírt szólisztikus témák színesítik. A zenészek teljesítménye a hangzás kristálytisztasága okán abszolút nyomonkövethető – minden egyes kipengetést, basszusfutamot teljesen jól hallani, így aztán bőven el lehet merülni a zenében. Sokadik hallgatásra is fog újdonságot tartalmazni, ez már egyszer biztos.
A „216” című tétel fokozza a zene által eddig megteremtett atmoszférát. Amikor az extremitást már nem lehet hova fokozni, ott ezekben az übergyors témákban megjelennek az igazán sötét dallamok is, amelyek szinte hátborzongató élményt nyújtanak („One Step Too Far”). Mindemellett a Death Metal színe-java ott van a riffekben.
Talán egyetértünk abban, hogy ilyen brutális zenéhez csak kellően súlyos szövegek társulhatnak. A Lost Soul nem a fantáziavilágot választotta témául, nyoma sincs a horror ihletésű szövegeknek, hanem mély, okkult, éjfekete sorokkal támasztják alá zenéjüket. A sátánista elemek sem a LaVey-féle bohóckodást jelentik, erről már árulkodnak a banda által használt szimbólumok is.
Egy Death Metal remekműről szólt ez az írás. A stílus kedvelőinek kötelező anyag! Kö-te-le-ző! A kivitelezés, a zene, a hangzás, a csomagolás (Mentalporn) is 10/10 pontot érdemel, úgyhogy a pontszámom nem lehet ettől kevesebb.
Tracklist:
1. Revival
2. Personal Universe
3. …if the dead can speak
4. 216
5. One Step too far
6. Breath of Nibiru
7. Divine Project
8. Simulation