LOWER DEFINITION – The Greatest Of All Lost Arts

Kiadó: Ferret Music

Weboldal: myspace.com/lowerdefinition

Kiadás éve: 2008

Stílus: Rock / Metal / Screamo

 

(scroll down for English Version)

 

 

Eme banda San Diegóból nyomatja nekünk a zenét, méghozzá eléggé színvonalas, jó formában. Eddig egy Ep-vel büszkélkedhetnek 2007-ből, “Moths” néven. Akkor is már hasonló vonalon mozogtak, mint manapság. Tehát dallamos, üvöltözős ének váltása, kemény groove-os zenei alapokkal, amelyre ugyanúgy hatott a modern emo / screamo, illetve a régebbi modern rock / nu metal vonal is egyaránt, s meg lehetne említeni akár a Glassjaw-t is, vagy a Faith No More-t, de még egy jó pár bandát egyaránt.

Az új anyag ezerszer jobban szól, mint az előző korong. Remek, tiszta, dögös, kemény megszólalás. Egyértelműen több a dallamos, énekes téma ezen a lemezen. A kinézetre szépfiú srácok zenéje simán lehetne ismertebb, divatosabb, csupán az a kérdés, mennyire nyomják őket, mert azért sokfajta ezen stílusbeli banda hallat magáról. A lemez producere nem más, mint Kris Cummet, aki olyan bandákkal is dolgozott eddig, mint a Drop Dead, Gorgeus vagy a Kaddisfy.

A lemez címe egy Mark Twain műből ered; a zenekar tagjai azt mondták, a rajongóiknak nem kell félniük, ha tudják, mit várnak a bandától. Szövegileg is hasonló a koncepció, mint a zene felépítésében.

Kemény meg lágy témák is felütik a fejüket. A zenekar legelső nagy zenekar előtti fellépése a Saosin előtti szereplés volt egy helyi koncertközpontban. Innentől kezdtek beindulni a történések a zenekar háza táján. Simán részt vettek olyan túrákon, mint a Vans Varped Tour vagy a Taste Of Chaos illetve a Saints And Sinners. Olyan kiruccanások vannak még tervben, mint túra a Destroy The Runner, a Skylit Drive és a Search The City zenekarok társaságában. Szóval nem a véletlenre bízzák az arcok, de a kiadó remek munkája is kell ezen estben, nem is kicsit.

A teljes idő kb. háromnegyed óra, ami jó is meg nem is. A számok azért bírnak kellő hosszúsággal, de ebben a style-ban simán jók ezek a volumenű trackek. Érdekes kontraszt van a között, ahogy megy az iszonyat kemény groove-os, screamos, emos, elszállós alap (ami azért, kérem, bír kellő keménységgel), és ahogy ezzel szemeben megy az ének: nagyon frankó hidegrázást hagy az emberen. A “The Choreoghrapher”-ben beugrik nekem a zseniális Jairus (R.I.P.) egyik témája is.

Sokáig hallgatva azért (akármennyire is befogadható a zene) megfeküdheti a gyomrodat a cucc, mert nem annyira nyálas a sound ill. a háttér, s pont ettől dögös az egész, meg talán nehezebb is. Jó lemez mindenképpen; tegyetek vele egy próbát, mert megdörren rendesen, s csodálatos dalokat sorakoztat fel.

——————-

ENGLISH VERSION:

This band delivers hails from San Diego and delivers the music at a pretty high level. They have released an EP in 2007 titled “Moths” so far. That time they already played in a style similar to their music as it is now. That is, it switches between melodic and harsh vocals, tough, groovy musical bases influenced by modern screamo / emo and older modern rock / nu metal, and names like Glassjaw and Faith No More and many more bands could also be mentioned.

The new material sounds a thousand times better than the previous release. Cool, clear, foxy, tough production. There are obviously more melodic clean vocals on this album. The music of these sheiks (judged by their outlook) could easily be more reknown and fashionable, the question is only how forcefully they are pressed, since there are already many bands in this style. The album’s producer is no other than Kris Cummet, who has already worked with bands like Drop Dead, Gorgeus and Kaddisfy.

The album title comes from a Mark Twain book; the band members claim their fans should not be worried if they know what to expect from the band. Lyrically the conception mirrors the musical architecture.

Hard and soft themes are both present in the music. The band’s first appearance on stage before a famous band was that with Saosin at a local concert hall. From that time on, things about the band got off the ground. With ease they participated in tours like Vans Varped Tour, Taste of Chaos and Saints and Sinners. Tours with bands like Destroy the Runner, Skylit Drive and Search the City are also in plan. So they don’t rely on blind luck, but the good work of the label is also much needed.

The total playing time is about 45 minutes, which is partly good and partly not. The tracks are a bit lengthy, but that’s fine in this style. There is an interesting contrast between the incredibly heavy groove/driven, screamo/emo, airy basis (which, I stress, does have the balls), and the way the vocals sound, leaving the listener in pleasant cold shivering. In “The Choreoghrapher” a theme from the genial Jairus (R.I.P.) was also familiar.

Listening to this for a long time, whatever digestible the music is, this stuff can go on your nerves, because the sound and the background is not that cheesy, which makes the whole thing foxier and maybe heavier. A good release by all means; worth a try, since it sounds powerful and features wonderful songs.

Tracklist:

1. To satellite
2. The ocean, The beast!
3. Miami nights
4. The choreographer
5. Versus versace
6. Pueblo cicada
7. His silent film
8. The Ventriloquist
9. If we speak quietly
10. The wheatherman
11. Namaskar

Pontszám: 9

Szólj hozzá!