LOXODROME – No Destiny

Kiadó: 

Weboldal: www.loxodrome.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Metal / Rock / Hardcore

 

(scroll down for English Version)

 

A Christoph Hüttner (dob), Martin Ryzy (gitár), Michael Alzetmüller (ének) és Paul Ablinger (basszusgitár) felállású osztrák zenekar tizenkét számos korongja főképp metalcore zenén alapul, ötvözve azt néhány populárisabb elemmel.

A nyitódal az egyben albumcím No Destiny. Igazi deszkás zene ez, határozott keménységgel megszólalva. Alaptémák váltják egymást, jó kis adrenalin löketek, amit egy kis belassult rész szaggat meg egy kis időre. Nem rossz az ötlet, ahogyan a játék kiegyensúlyozottsága sem, de ez még kevés – túl “egyenfrizurás” a szerkezet, túlságosan alap. A Mother Nature sem vesz vissza a tempóból: kalapácsütésként zuhognak a dobütések, a gitár és a basszusgitár játéka összehangoltan zúz erre a beton alapra. Érdekes az egyes énekrészek alatti effektezett narrációk, valahogy az egész felépítés ötletesebb, mint a nyitó nóta, energikusabb, jobban megfogott témákból áll, ettől nyers és színes is egyszerre. Az In The Rain szabvány kezdete nekem kicsit unalmas, a kaliforniai punk hatás érezhető ebben az alapvetően jól összerakott nótában. Lassabb ütemeken vonul végig a hol tiszta, hol koszos hangzás, van benne erő rendesen, nincs is ezzel hiba. Jó ötletként indul, de mégsem teljesedik ki valamiért.

Az It’s In Your Hands kivételesen basszusgitárral indít, de a sablonos megoldás akkor is ugyanaz maradt. Érzelmesen kezd az ének megszólalni, majd a hangszeresekkel együtt egy erőteljesebb hangfekvéssel ül rá a finomabb témákra, de sajnos itt is kevés az ötlet – egyszerű alapok váltják egymást, a szóló pedig, egy nem igazán kidolgozott részt mutat be. Kár érte, mert érezhető, hogy sokkal többre képesek a srácok, mintsem hogy ilyen sablonokra pazarolják el a tudásukat. Egy kicsivel több munka, átgondoltság hiányzik belőle. Igaz ez a sablon a következő, Goodbye (To Everyone) egyes részeire is. Nagy része jól szól, következetes játékot hallhatunk, a gitártémák közül pár nagyon odarakja magát, de a többi csak átlagos riffelés. Kicsit káosz az egész, nem igazán mutat egységes képet ez a track.
A Favourite Enemy már sokkal nyitottabb, kicsit itt is érezhető egy-egy résznél a kaliforniai deszkás punk zene hatása, de itt plusz erőként nyilvánul meg, jobban feldobja a témák közötti átkötéseket és az egész dal hangulatát. Valahogy másképp is dörren meg az egész, jobban belopja magát az ember fejébe a ritmusvilág, és felesleges betétek sincsenek benne. A Hold Me Down kötetlenebb hangulattal indít, a félakusztikus felvezetés után sokkal koncepciózusabb témavilág rajzolódik ki. A felépítésben később is felbukkan a nyitó dallam, a tempó megfelelő, az ének is korrekten kidolgozva feszül a hatásos zenei alap fölé. Ez a dal is azt mutatja, hogy a fiúk képesek ütős dalokat összerakni.

A Goodbye (To You) esetében egy finomabbra vett metalcore szerzemény képe tisztul ki előttünk – dinamikus játék, dallamos ének, alap riffek szólalnak meg. Van benne egy nagyon jó kiállás, amit finom ütős hangok festenek alá, ez nagyon jól eltalált rész, de a többi sajnos itt is csak sablontéma. A The Fire egy újabb kőkemény darab a sorban. Kicsit gyenge ugyan néhol, de nagyrészt jól szól minden, a témák alatti dob és basszusgitárkíséret ütős és hatásos, az ének is jól kihasználja a teret, amit ez a zenei felépítés enged neki, de igazából itt is hiányzik valami a nótából, a lezárásnál nem tűnik úgy, hogy véget ért a story.
A Holy Shit előremutató is lehetne, és már nem is szeretném magam ismételni, de nem értékelhető a zenei tudáson kívül ez a dal sem. A Bury The Hatchet-ben igazából jól összehozott felépítést hallhatunk, ötletes részekkel tarkítva, jó kis betétekkel, finom, karcos és kemény témákkal, érdekes játékkal. A hangszeresek jól végzett munkáján egy erőteljes ének feszül – végre ismét egy teljes értékű szám a korongon!

A záró R’N’R laza figurái és a kialakuló hangulat jónak ígérkezik, bár a refrén elrontja ezt a majdnem egységet. A verzék jól ülnek a helyükön, sőt!- a rengeteg érezhető zenei hatás mellett is némileg egyedi ízű: a témák finomsága fülbemászó, a pontos játék pedig itt is jellemző. Összességében nézve, ha csak az öt legjobb nótát tolják ki egy kislemezen, jobb és eredményesebb zenei összképet hallhatnánk – bár a hibák ellenére sem rossz ez a lemez, úgyhogy némi belehallgatás után döntse el mindenki, be akarja-e szerezni magának 🙂 Remélem az idő megcáfolja a véleményemet, és legközelebb egy teljes anyagot hallhatunk tőlük.

——————————-

ENGLISH VERSION:

This album of the Austrian band – Christoph Hüttner (drums), Martin Ryzy (guitar), Michael Alzetmüller (vocals) and Paul Ablinger (bass) – is based mainly on metalcore, blended with some other popular elements.

The opening song is the title one also. It’s real skateboard music, with a determined sound. Basic themes alternate, good little adrenaline loads broken by some slower passages here and there. The idea isn’t bad, and the balanced performance is also good, but it’s not that much – the structure is way too stereotyped, too basic. Mother Nature does not decrease the pace either: the drums fall like a hammer, and the bass and guitars crush in an aligned manner on the rock hard base. The narrative parts with effects during the certain vocal parts are interesting and somehow the whole structure is more creative than the opening track, it consists of more energetic, better themes due to which it’s raw and colourful at the same time. To me, the typical opening of In The Rain is a bit boring, the influence of Californian punk can be felt in this, anyway, good song. The clean, and at times, dirty sound proceeds along slower themes, there”s power in it, no problem with it. It starts off as a good idea but, for some reason, it does not evolve fully…

Exceptionally, It’s In Your Hands starts with bass but the stereotyped theme remains the same. The vocals seems to make sense at first and then it’s built powerfully on the finer themes, but here there are less ideas too – the basics are simple and the solo presents a not well-developed part. It’s a pity since we can feel the guys would be capable of more than to come up with stereotyped themes. It lacks only a bit more work and matureness. The same goes for certain parts of the next song, Goodbye (To Everyone). Most parts sound good, the performance we hear is coherent, but the rest is but average riffing. The whole thing is a bit chaotic, the track does not seem uniform. Favourite Enemy is a more open, here the influence of Californian skateboard punk can also be felt in certain passages but it’s like a plus force, it adds something to the themes and mood. Somehow, the whole sounds more convincing, and there are no superfluous parts. Hold Me Down starts with a more unbound mood, there’s a more conceptual set of themes after the semi-acoustic opening. The opening melody later reappears in the song, the tempo is alright too, and the vocals are also good. This track also goes to show that the guys can come up with better tunes.

In the case of Goodbye (To You), a finer metalcore tune reveals itself before us – dynamic performance, melodic vocals, basic riffs. There’s a very good break in it coloured by fine percussions, this part is well-composed but the rest of the song is just stereotyped… The Fire is again a rock hard song in the row. Here and there it’s a bit weak but for the most part everything sounds good, the bass and drum parts are kicking and effective, the vocals are also alright but something is missing here too, at the end it does not sound finished…
Holy shit could also be progressive and, I wouldn’t like to repeat myself, but this track cannot be appreciated too much except for the musical skills… Bury The Hatcher is actually well-composed, spiced with creative ideas and fine parts, fine, rawer and hard themes, interesting performance. Upon the well-done work of the instruments the vocals are powerful – at last, again a sterling song on the record.

The loose themes and mood of the closing R’N’ R is promising although the chorus almost ruins this unity. The verses are alright, moreover, besides several direct influences it has some unique taste: the delicacy of themes are catchy, and the play is also precise. All in all, should have released the 5 best songs as an EP, we could hear a better and effective musical picture- though, despite the mistakes, the album isn”t bad so after some pre-listening prior to purchase, one could decide if he/she would like to have this:)
Hope time will refute my opinion and next time they will come up with a full release.

Tracklist:

1. No Destiny
2. Mother Nature
3. In the Rain
4. It’s in Your Hands
5. Goodbye (To Everyone)
6. Favourite Enemy
7. Hold Me Down
8. Goodbye (To You)
9. The Fire
10. Holy Shit
11. Bury the Hatchet
12. R’n’R

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár