Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.ltrhapsody.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Symphonic Power metal
Brief Sum: Those who liked the original „Rhapsody” won’t be disappointed. „Ascending to infinity is a quality and lovable album.
Nem tudom kit mennyire lepett meg a Rhapsody (of Fire) kettészakadása, mindenesetre érdekes helyzet állt elő. Ugyanis most van két Rhapsody az egyik a már említett „anyazenekar”, melyben az énekes „Fabio” és a billentyűs „Alex” maradt és van (lett) egy „Luca Turilli’s Rhapsody”, melyben a „Luca” mint gitáros és a maradék tag plusz újabb emberek. Követni is nehéz az eseményeket az egyszer biztos. A lényeg, hogy kétféleképpen járhat a fanatikus zenerajongó. Vagy kap két középszerű „Rhapsody”-t vagy kap két kiváló zenekart, mely fölér az előd nívójával, amivel már csak jól járhatunk. A jelen írás most mindenesetre nem ad választ a kérdésre, de előjelnek nem rossz. Ugyanis Luca Turilli és zenekara nem sokat szórakozott és már ki is hozták bemutatkozó lemezüket az „Ascending to Infinity„-t. Méghozzá micsoda bemutatkozás is ez!
Megmondom őszintén az elején kicsit tartottam ettől a lemeztől, mert Luca szólólemezeit egyszerűen nem bírtam végighallgatni, s féltem, hogy itt is azt a fajta arcát mutatja majd. Szerencsére nem így lett, ugyanis egy olyan lemezzel született, ami maximálisan megfelel az elvárásoknak. Gitárhősünk természetesen nem tud kifordulni önmagából, így a zene jellege egyből felismerhető karaktert ölt. Mely ténynek azon kevés hátránya van, hogy semmi újat nem hallunk, viszont amit itt elővezetnek az igenis magas színvonalú. Az egyik sarkalatos pont az énekes kérdése volt, de már a címadó tétel refrénjét meghallgatva kiderül, hogy nem nyúltak mellé mikor „Alessandro Conti”-t állították a mikrofon mögé. Magabiztos magasan szárnyaló hangja tökéletesen illik „Luca” fantasy világába. És hát a zene. Persze, egyből rálehet vágni, hogy tiszta Rhapsody, ami persze igaz is, de mégsem. Annak ellenére, hogy minden meg van itt: neoklasszikus gitározás, bombasztikus nagyzenekari betétek, vastag kórusok, emelkedett hangulat. Viszont ha az ember nem csak felületesen hallgatja, azért beláthatja, hogy kicsit nehezebben fogadható be a zene. Nem merem kimondani, hogy progresszív mert nem az, de tény, hogy több hallgatás szükséges hozzá, és hangulatilag is néha más vizekre evez. A nóták szinte tökéletesre vannak komponálva, mindegyik kiváló tétel. Fülbe ragadó refrénekkel, kórusokkal izgalmas zenei fordulatokkal.
Gondoltam az elején kiemelek egy-két tételt, de felesleges egységesen magas a színvonal, üresjárat nem nagyon akad. A lényeg, hogy nem csalódtam, sőt az idei évben az egyik legkerekebb lemezét tette le az asztala a Luca Turilli’s Rhapsody. Akinek bejött az „eredeti” Rhapsody az bátran próbálkozhat ezzel a lemezzel, csalódás nem fogja érni az egyszer biztos. Igényes és maximálisan szerethető album lett tehát az „Ascending to Infinity”. Nagyon kíváncsi leszek a másik fél albumára, mert az a bizonyos léc ezzel a lemezzel, nagyon magasra került!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Quantum X
2. Ascending To Infinity
3. Dante’s Inferno
4. Excalibur
5. Tormento E Passione
6. Dark Fate Of Atlantis
7. Luna
8. Clash Of The Titans
9. Of Michael The Archangel And Lucifers Fall
