Az elmúlt években többször találkoztam azzal az állítással, hogy a pogány metál mára elsorvadt, máskülönben pedig soha nem is hordozott semmilyen valódi jelentéstartalmat. A magam részéről a felvetés első részével egyet tudok érteni, amennyiben az irányzat az utóbbi időben valóban visszahúzódást mutat, viszont a második kijelentés több szempontból is hamis. Egyrészt valaki vagy támaszt elvárásokat egy zeneművel szemben vagy nem, az mindig individuális döntés lesz. Amennyiben viszont valamilyen ítéletet formál, ítélete érintheti a dalszerzést, a szövegvilágot, a zenemű egészét, de sok egyéb között még akár a kiállást is.
A nemzeti pogány romantikák zenei újraélesztésében és tipizált ábrázolásában én nem látok kivetnivalót. A pogányság fogalmában a múlt éppúgy szemléletes marad, ezáltal sajátos jelenje van, s úgy áll a mindennapi történelem forrásai mellett, hogy közben nem rombolja azt, hanem éppenhogy belőle táplálkozik. De van, hogy érintkezni sem igazán akar vele! Utóbbi esetben nem valamiféle múltbéli valóságot ábrázol, hanem azt, ami lehetett. Akik ebben a történelemtől való elrugaszkodásban problémát látnak, idézzék fel Georg Simmel szavait, miszerint alakjaiból – és teszem hozzá földrajzi helyszíneiből – maga a keresztény művészet egyaránt típusokat teremtett, melyek átvették a történeti igazság funkcióját. Saját eszköztárával a pogány metál valahol bizony szintén ugyanezt tette.
Itt kanyarodok rá a Somoskői Viktor (ex-Angerseed, ex-Perihelion) és Molnár Bence (Time Scenario) közös projektjeként működő Maeotisra, akik inspirációjukat kialakítva a fönti két megoldás szintézisére törekedtek, s a történelmi tényeken túl a művészi fantáziába is létet, autentikus értelmezést foglaltak. Dalaik ekként a pogány magyarság történetéből merítenek, a letűnt kort akképpen ábrázolva, ahol eleink még képesek voltak fegyverrel érvényt szerezni akaratuknak, valamint a szabadság illúziójáért nem adták fel hitüket és önmagukat, hanem véres háborúkkal biztosították életterük és szokásaik fennmaradását. Az eddigiek mellett a zenekar egyaránt hangsúlyt fektet a hun-magyar hitvilág megjelenítésére, továbbá dalszövegeik közül külön figyelmet érdemel a Turulszív című tétel, amelyet Herczeg Ferenc híres történelmi regénye, az 1902-ben megjelent Pogányok ihletett.
Mihályfi-Tóth Alex (red-art.hu) különlegesen szép grafikát készített az albumnak, melyek hűen igazodnak a fönt vázolt alkotói elképzelésekhez, ekként a borítót és a bookletet az ősmagyar mondavilág szimbólumai díszítik.
A zenei oldalról szólva, elmondható, hogy abban ugyanúgy egy sokszínű paletta tárul a hallgató elé. A heavy/black/pagan metal alapokon nyugvó zenéjüket a műfajban megszokott hangszerelésen túl, autentikus, népi hangszerek bevonásával igyekeznek tovább tarkítani. Ezek a képzeletbeli pogány hangulatok kitűnő hátteréül szolgálnak a technikás és dallamos történetmesélés eme modern kiállításához. A táltos álma mind a kilenc száma sima és baljós, agresszív, ugyanakkor intelligens, továbbá ízlésesen rendezett, jó egyensúlyt és arányérzéket mutat. Az albumon Pap Lídia (ének), Gulyás Benedek (furulya) és Dionysis Maniakos (billenytűk) vendégzenészek is közreműködnek.
Táltosénekeik sorát egy instrumentális felhang, a pozsonyi csata előtt tisztelgő A.D. 907 vezeti be. Ez az intro elménkbe vési, hogy életünk tulajdonképpen csupán előtér, amely mögött, mint egyedüli bizonyosság ott áll a halál, és csak rajtunk múlik, hogy öncélúan, esetleg az individualitáson túlmutató heroizmus szolgálatába állítva éljük-e le. Az üstdobok és vonósok megalapozta fennkölt hangulat a Zúgó nyilakban folytatódik. Az epikus billentyűk a háttérben pattogó dobsáv és az éteri gitárok fölött ülő vokál kezdetben szokatlannak tűnt, ám ehhez a témavilághoz és Molnár Bence riffjeihez valójában passzol Somoskői Viktor sámános tónusban megszólaló hangja, a hörgések pedig abszolút rendben vannak. Az i-re a pontot a híres „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket”-könyörgés latinul történő kántálása helyezi föl. Ezután egy lassabb, inkább rockosabb dobokkal és gitárszólókkal dolgozó tétel, a Nap-Fohász érkezik. A ringatózó dallamok, a vokál, de főként a dalszöveg tekintetében messziről a Vágtázó Csodaszarvas munkásságára emlékeztet. Ezzel szemben a Tavaszünnep egy igazi pagan metal alkotás, amiben sokkal virulensebb tónusokhoz tér vissza a duó. Az az első olyan szám, ahol a banda teljes szívvel leteszi voksát a dallamos megközelítés mellett, és a mindenféle csavarok és trükkös ritmusok helyett egy barátságos, ám csak minimálisan variált riffnyúlvány köré szővi a textúrát. Az eredmény engem kilóra megvett! Vagány szólóval kezd a soron következő Turulszív, viszont itt a főszerep az átmenet nélküli váltásoké, az ügyes horgoké és az ízléses gitárnyalásoké. Annak ellenére, hogy a Tavaszünnep mellett az egyik kedvencemről van szó, sajnos meg kell állapítanom, hogy a tiszta énekrészekben a hajlítások és az intonációk itt-ott kihívások elé állítják Viktort, továbbá a dobsáv, azon kívül, hogy szépen dübörög, lényegében semmi pluszt nem ad az egészhez.
A 37 perces anyag B oldala nem kevésbé érdekes. Az Élő zsarátnok magabiztosabb, ahol a tiszta vokál képzése is erősebb, a hörgések ellenben zseniálisak. Természetesen ehelyütt ugyancsak jelentős szerepet kapnak a hangszerelések és a billentyűk, amelyek világosak, de szerencsére nem cukormázasak. Gulyás gyönyörű furulyajátékát és Pap zengő-bongó hangját akusztikus gitárhangok követik, miközben az Erdei ének formát ölt, az album egyik legkedvesebb szerzeményeként. Az instrumentális Kilencágú életfa hűvösebb előjátékkal éppen kellő feszültséget kelt, mielőtt a zenekar megérkezik, és ránk szabadítja a dallamok megszálló hadseregét. A lassú-közepes és közepes tempók összjátéka izgalmas, a riffek pedig lendületesek és gyönyörűen kiemelik a finomabb gitárpillanatokat. Ez jellemzi a Táltos álmát is. A számban a modern és az archaikus tónusok szimbiózisban mozognak, a szintetizátor a váltásokban könnyedén kiegészíti a gitárokat, a különféle vokálrészek arányosak és a dobtémák is változatosabbak. E remek zárás összképe szerintem az egykori Sacra Arcana nagy pillanatait idézi.
Következtetés: A Maeotis jól kidolgozott zenéje szilárd anyagát mindig képes volt minőségi struktúrákká olvasztani, amelyek egyszerre kifinomultak és zsigeriek. Nincs ez másképpen ezúttal sem! A táltos álmát egységes dalszerkezetek és nagyon egyenes játékstílus jellemzi, amiért gyorsan szíven talált.
Kiadó: –
Kiadás éve: 2023
Stílus: Pagan Metal
Web: facebook.com/maeotiszenekar
Tracklist:
- A.D. 907
- Zúgó nyilak
- Nap-Fohász
- Tavaszünnep
- Turulszív
- Élő zsarátnok
- Erdei ének
- Kilencágú életfa
- A táltos álma
Pontszám: 9,5