MAG MELL – Revival

Kiadó: Góða Mjöð

Weboldal: http://seaghdha.com/

Kiadás éve: 2009

Stílus: Folk / Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az érdekes nevű Mag Mell által játszott muzsika egy egyszemélyes zenei megnyilvánulás, mely mögött egy bizonyos amerikai Minneapolis-ban székelő Séaghdha Aodhán nevezetű fickó áll. Érdemes megnézni, hogy Amerikában is “betörni” látszik a folkosabb metal muzsika. Elég, ha csak arra gondolok, hogy például a “Paganfest” a tengerentúlon is hihetetlen népszerűségnek örvendett, szinte mindenhol teltházas produkciónak számított. No, de visszatérve, a cikk témájához, nem tudom, ennek az úriembernek mennyi köze van Írországhoz, de az tény, hogy a zenéjében az ehhez a tájhoz kötődő mitológiát és tradicionális hangszereket használta fel. A muzsika vázát, pedig a pőrébb “black metal” szolgáltatja.

A hangulatos bevezető után elhangzó első dal “Man of Famine” már előrevetíti, hogy mire is számíthatunk az elkövetkezendő majd 45 percben. A folkos hangszerek folyamatos jelenléte mellett, a gitárharmóniák is a népies hangulatelemeket követik és ezen riffek nagyobb része mind sodró jellegű témákból tevődik össze. Minthogy sokszor előbukkannak gyors, tekerős tempók is. Viszont már itt feltűnik sajnos az egyik legnagyobb baj, méghozzá az, hogy nem forr egybe a kétfajta zenei közeg. Nem is tudom, mintha külön életet élne a két stílus, ezáltal nem alkot egységet a zene egésze. Meg persze nem felejthetjük ki a dobgépet sem, amivel még nem is lenne baj, viszont néha idegesítően rosszul szól. Pedig a dalokban rejtett ötletek igen is jók lennének. Például a “Cet’s Deception”-ba iktatott leállós rész is eltalált mint, ahogy a vidámabb hangulatú “Morrigan” is kiváló lenne.
A népi hangszerek között, pedig éppúgy megtalálható a hegedű, mint ahogy a furulya vagy akár a buzuki. Tehát az alaptémák nem rosszak, csak a technikai megvalósulással akadnak a problémák. Sőt még a hangulat is megvan, mert a hangzás nyers, koszos “sound” és az énekhang is kellően agresszív károgás.

Hiába a tetszetős borító, a szimpatikus hozzáállás és a stílusilag számomra közelálló zene, sajnos nem tudott meggyőzni a Mag Mell – Revival című bemutatkozó korongja. Remélem, legközelebbi találkozásunkkor már kijavítja a szörnyen bosszantó hibákat és egy hallgathatóbb lemezzel rukkol elő. Viszont ennek ellenére is azt mondom, hogy aki szereti a stílust és egy kis különlegességre vágyik, az nyugodtan kutakodjon a banda után.

————————

ENGLISH VERSION:

The music played by the strangely named Mag Mell is a one-man musical composition. The music is played by the American guy from Minneapolis, Séaghdha Aodhán. It’s worthy to notice that folk-like metal music also spreads well in America. Just think about “Paganfest”, which band was very popular beyond the ocean, the tickets were sold out to all of their concerts. Returning to our topic, I don’t know how much this gentleman has to do with Ireland, but it’s a fact that in his music, he uses the traditional musical instruments, and the theme is mytology which can be bound to this land. The frame of this music is constructed by pure black metal elements.

After an evocative intro, the first song “Man of Famine” points forward on what we can count on in the following almost quarter of an hour. Beside the folk musican instruments, which are always present, the guitar harmonies also follow the folk mood elements, and most of those riffs are constructed of sweeping-like themes. Fast, wiggling tempos also emerge quite often. Unfortunately, by listening to them, one of the biggest problems is prominent, in fact, that the two musical worlds doesn’t really meet each other. Don’t know, but it’s like that the two styles would live an own, different life, so a fair entity can’t really evolve in this music. Let alone the drum machine, which wouldn’t be that big problem if it didn’t sound out awfully at some sections. Perhaps the ideas which are hided in the songs would be good otherwise. For example the slower section in “Cet’s deception” is well composed and good, like “Morrigan”, which has a brighter mood, which would also be excellent.
Among the folk natural instruments, we can recognize the sound of the violin, the flute or even the buzuki. So the basic themes are not bad, but there’s much room for improvement in technical realizing of it. What”s more, the mood is also well set, as the sound is harsh and dirty, and the vocal is a duly aggressive shriek as well.

Even if the cover is attractive, his attitude is praiseworthy, and the music whose style which is close to me, Mag Mell’s first album, “Revival”, was not good enough to really convince me. I hope the band will correct the annoying mistakes, and next time it can come out with a more listenable album. But despite these facts, I still say that for those who like this style and want to hear something special, it’s worthy to search for this band and their record.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Intro
2. Man of Famine
3. Cet’s Deception
4. Morrigan
5. The Fear Liath
6. Captain of the Fianna
7. Wolf Felled Brodir
8. End of an Era

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár