Kiadó: Retroactive Records
Weboldal: myspace.com/mainlineriders
Kiadás éve: 2009
Stílus: Hard Rock
Az amerikai kettős – Cliffy (gitár, ének), Matthew (gitár, ének) – mellé a lemez munkálatai alatt csatlakozott Adam (dob), Michael (basszusgitár, ének) és Shawn (ének). A banda korábban egy lemezt adott ki, még 2007-ben, „Shot int he Dark” címmel. Mostani felvételüket Cristopher Ryan Wilson emlékének ajánlották. A bővérű, enyhén AC/DC hangulatú hard rock zene a stílus kedvelőinél biztos helyre talál!
A nyitó nóta az It All Ends Tonite címet viseli. Kőkemény, vastag riffek színezik a dob/basszus alapokat, az ének karcos, egyből felkaptam a fejem rá. Mint a bevezetőben említettem, a zenekarra nagy hatást tett az AC/DC munkássága, ez a szerkezeti egységen és a megszólaláson egyaránt érezhető. Lesz aki egyszerű plágiumnak tartja majd az egészet, de ez sokkal több annál: egy hangulat előidézése, ráadásul nem is akárhogyan!
A Throwin’ Bones to the Wolves folytatja a sort hanyag eleganciával. A gitárok hangjain gördül az út alattunk, szalad a táj odakint, a basszusgitár és a dob moraja a motor szíve, az ének pedig hagyja, hadd élvezzük az utazást. Whiskey és sör, út közben, egy sivár, sivatagos tájon. A szél belekap a gitárszólóba, a hangok elsuhannak mellettünk.
A Hell Ain’t A Good Place to Be egy szintén klasszikus darab, ha azt nézem – igazi motoros szám, utazás közben üt ez is igazán, bár el tudom képzelni a kocsmában is, de mégse:) Ez nem arról szól, hogy ülök és nyugton maradok. Itt dolgozik a dinamika, nincsenek határok, folyékony és képlékeny minden, de mégis egyetlen egész az egész. Jól megkomponált szerkezet (ami alapból rythm ‘n blues és rock ‘n roll jegyekre épül) nyílik ki előttünk.
A Through With You klasszikus darab a végtelenített szalagok sorában: itt is váltakozó képek és hangulatok varázsolják el az embert. Könnyed zenei felépítés, dinamika, jól megfogott dallamok, erőteljes hatások úsznak be és tovább. Egyszerű képletek, jól előadva.
A Comin’ Home akusztikus gitártémákkal ajándékoz meg, belesétál egy naplementébe, fura illatok és ismerős színek között vezet. Megbolydul, felkap a szél. Finom kis jegyek váltják egymást, a tempó nyugalmat áraszt, egy végtelen nyári nap egy szeletét, kikapcsolva minden gondot, egyedül hagy minket a boldogsággal. A Broken Hearted visszatér a karcos dallamokat felvonultató számok sora által vágott keréknyomba. Egyszerű, tiszta dal ez, kicsit talán túl egyszerű is, főképp a refréntémáknál. A tempója megmozdít, de inkább egyfajta halálos nyugalommal szemlélem mindezt. A hangszeresek teszik a dolgukat, nem is akárhogyan, de ez még kevés is lenne persze, de ott van pluszban az, hogy jól tudnak atmoszfériát teremteni, és ez a kettő együtt verhetetlen tény.
A címadó Worldshaker kőkemény csapásai alatt lüktetnek a hangfalak felszakadt sebei, a karakteres ének alatt hangfolyammá duzzad az alapszerkezet. A refrén kissé túl sablon már zeneileg és énekileg egyaránt, ezt jobban is meg tudták volna oldani az eddigiek tapasztalata alapján. Viszont a verzék jók, van bennük élet, a különböző témák jól kapcsolódnak, nincs egyik hangszer sem „túlsúlyban”, együtt dolgoznak és nem egymás ellen. A Power Surge egy nyugisabb darab ismét. A tempó kellemes, a témák jól fekszenek, a kissé szaggatott riffek jól ütnek az ének alatt. Tipikus jegyekből épül fel az egész, nem kell itt semmilyen különlegességet keresni, de mégis akad: hangulatában ez is olyan, mint egy klasszikus AC/DC szám. Kerek, egész, emlékeket idéző játékot hallhatunk, pontos, precíz munkával.
A Chrome & Steel már kissé más zenei lüktetést kap, ez már inkább hard rock a ’80-as évek közepéből, ellentétben az eddig hallottakkal. Nem is áll össze teljesen a kép: itt is precíz és kemény a játék, mégis szétesik valahol, talán nincs benne elég dinamika. Gyenge, bár akadnak jó ötletek, az sem segít, mert nem túl sok van benne. Rythm-N-Blues a következő nóta címe. A stílusra jellemző jegyek egyből felbukkannak, méghozzá ismerős köntösben. Kötelező darab egy megfáradt hétvégén a szórakozáshoz. Álmosan gördül előre az egész, mégis van benne egy kis lendület, ami sodor, és nem hagy leülni. A gitárok jól szólnak, a dob és a basszusgitár elegye is nagyon jól kiegészíti egymást. Rutinos zene, rutinos zenészektől.
A We Are the Ready Ones ismét egy erőteljes dal lenne, csak épp ez is elúszik valahol ott, ahol a kettővel ezelőtti Chrome & Steel elúszott. Bár ebben több ötlet van, és jobb a kivitelezés is, de mégis hiányzik a dinamika, amitől igazán megmozdul ez a szám. Kár. Az utolsó dal az It’s A Revolution. Kemény riffekkel bombáz meg egyből, vastag és koszos a hangzás itt is, a gitárok jól színezik az alapokat, az énekes kihasznál minden lehetőséget. No, ez egy teljes fordulatszámon égő dal, itt megdörren az, aminek meg kell dörrennie, jól üt, mert a dinamika is benne van, ahogy kell.
Összességében egy korrekt lemezt adott ki az MLR, aki szereti a klasszikus hard rock zenét, annak szinte kötelező darab ez a CD a polcán!
Tracklist:
1. It All Ends Tonite
2. Throwin’ Bones To The Wolves
3. Hell Ain’t A Good Place To Be
4. Through With You
5. Comin’ HOme
6. Broken Hearted
7. Worldshaker
8. Power Surge
9. Chrome & Steel
10. Rhythm-N-Blues
11. We Are The Ready Ones
12. It’s A Revolution