Kiadó: Steamhammer
Weboldal: www.malicemusic.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Power metal
Brief Sum: I don’t know how hardcore fans will react to the recent versions of the Rivera songs, but one’s for sure: you have to get used your ears to it.
Muszáj némi múltidézéssel kezdenem. Köztudott, hogy a ’80-as évek Los Angeles-i metal színtere élesen két részre tagolódott. Egyfelől ott voltak a feltupírozott hajú, kisminkelt glam rock bandák, másfelől a kőkemény, brutális thrash/speed zenekarok. Elméletileg köztes út nem volt, mégis akadt azonban két csapat, melyet egyik kategóriába sem lehetett beilleszteni, a Commander és cikkem tárgya, a Malice.
A ’70-es évek végén, eredetileg Portlandben alakult csapat a ’80-as évek elején tette át székhelyét Los Angelesbe, ahol javában pezsgett az underground élet. Ahogy az kezdő bandáknál lenni szokott, több tagcserén estek át, mire kialakult a ’83-as demót rögzítő, klasszikus James E. Neal – ének, Jay Reynolds, Mick Zane – gitárosok, Mark Behn – basszusgitáros, Clifford Carothers – dobos felállás. (Ezt megelőzően ’82-ben már felvettek egy demót illetve szerepeltek a Metal Massacre legelső válogatásán, egyedüliként két dallal). Az intenzív demózásnak és klubozásnak köszönhetően a zenekar hamar hírnevet szerzett magának a los angelesi undergroundban, felvételeik pedig felkeltették az Atlantic figyelmét, amely leszerződtette a bandát. Miután nem a csapat részletes biográfiájának részletes ismertetése a célom, így csak annyit írok még le, hogy két, kultikus album fűződik a nevükhöz (In The Beginning – 1985, License To Kill – 1987), majd a ’89-es Crazy In The Night Ep (Mark Weitz és Paul Sabu énekeltek rajta) után feloszlottak. Zeneileg azért nem illettek egyik táborba sem, mert ikergitárokra alapozott, Judas Priest hatású heavy/power metaljuk a glam rajongóknak túl kemény volt, ugyanakkor nem érte el a thrash bandák képviselte brutalitást, agresszivitást.
2006-ban döntött úgy Mark Behn, Mick Zane és Jay Reynolds, hogy feltámasztja a legendát, újraaktivizálja a bandát. Az énekesi posztot egy kis ideig Brian Allen töltötte be, akit tavalyelőtt James Rivera váltott, a dobszerkót pedig Pete Holmes foglalta el. A New Breed Of Godz félig-meddig tekinthető visszatérő anyagnak, ugyanis négy vadonatúj dalt és nyolc újra felvett klasszikust vonultat fel. Ami a régi dalokat illeti (pl. Hell Rider, Sinister Double, Stellar Masters), azokat Mark Behn játszotta fel, keményebben, súlyosabban szólalnak meg, mint 25-27 évvel ezelőtt, már csak Rivera Rob Halford/Warrel Dane jellegű hangjából kifolyólag is. Nem hangszerelték át vagy írták át őket, az eredeti változatoknak megfelelően adják elő őket. Az új dalok (a címadó, a Branded, a balladisztikus Winds Of Death (Angel Of Light) és a Slipping Through The Cracks) kőkemény, betonozós US power tételek, azokon (azokban) Robert Cardenas basszusozik és akár egy vadonatúj banda felvételei is lehetnének. A klasszikus Malice szerzeményeknél jóval súlyosabbak és töményebbek ezen felvételek, kis túlzással semmi köze a klasszikus Malice-hez.
Ős rajongók nem tudom hogyan fogadják majd a Rivera-val előadott klasszikus nóták jelen verzióit, egy biztos, hozzá kell szoktatni a fület. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e a történetnek folytatása, lesz-e újabb Malice album. Ami engem illet, James E. Neal-t hiányolom, de ez már legyen az én problémám.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. New Breed Of Godz (new song)
2. Hell Rider
3. Against The Empire
4. Branded (new song)
5. Sinister Double
6. Circle Of Fire
7. Stellar Masters
8. Winds Of Death (Angel Of Light) (new song)
9. Air Attack
10. Chain Gang Woman
11. Slipping Through The Cracks (new song)
12. Godz Of Thunder
