MALNÀTT – La Voce Dei Morti

Kiadó: CCP Records

Weboldal: www.malnatt.org

Kiadás éve: 2008

Stílus: Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

Érdekes bandának tűnik az olasz Malnatt. Egyrészt külsőségeikben a legtipikusabb black metál klisék sorjáznak, másrészt a csapatfotók – és gyakran a szövegek is – inkább iróniát sejtetnek. Erre amellett, hogy korábban összehoztak egy “N.S.B.M. Necro Swine Black Metal” című splitet, a következőhöz hasonló sorok utalnak: “Az idézetekben való beszédet üres emberek terméketlen stilisztikai gyakorlatának tartom.”

A zene pedig szintén nem tipikus. Alapként nordikus black metál szolgál (önbesorolásuk szerint folk black metál, de be kell valljam, hogy nem vagy alig hallom a folk hatásokat), mégpedig a nagyon jól megirt fajtából: a nagyon lassútól a nagyon gyorsig mindenfajta sebesség előfordul, a hatások között pedig olyanokat lehet kihallani, mint a Gorgoroth, az 1349, a Dark Funeral, a régi Enthroned, a Satanic Warmaster, sőt helyenként a nagy depressziv USBM bandák. Bármennyire is különböznek ezek az együttesek egymástól, a zene nagyon egységes, masszív egészt képez. Tipikus északi jellegű trillákra, tuka-tuka dobra, és leheletfinom, éppen csak hangulatot színesítő szintetizátoros aláfestésre épülnek ezek a szerzemények. Óriási adag melankólia van ezen részekben, ugyanakkor nagyon vizuálisak is a megoldások: minduntalan fenséges tájakat, hófödte hegységeket juttat a hallgató eszébe. (Ezt gyakran mondják, de ritkán igaz. Hát, most igaz.) Kicsit furcsa, hogy olasz létükre innen szereznek inspirációt, de már sok mediterrán bandánál láthattuk, hogy a dolog működik.

Másrészt viszont egyáltalán nem sima black metálos darálásban (vagy épp vonszolásban) merül ki mindaz, amit csinálnak. A második dalban felcsendülő női ének, a harmadik szám végén hallható szomorú trombita téma (ennek alapján kizárt, hogy ne ismernék a magyar Sear Blisst), vagy a négyes dal tiszta férfi éneke mind-mind arra utalnak, hogy fantáziadús, nagyon tehetséges zenészekről van szó.

Bizonyára vannak, akikben felmerül, mennyire illik az olasz nyelv használata a black metálhoz? Azt tudom erre mondani, hogy sok anyanyelven megszólaló olasz bandát hallottam már, és egyikkel sem volt gondom ezen a téren. Tud ez a nyelv elég durván hangozni ahhoz, hogy abszolút hitelesen hangozzék egy black metál lemezen.

Azt meg kell jegyeznem, hogy nem minden dal egyformán jó. Nagyon kevés banda tudja elérni, hogy a lemezén egyáltalán ne legyenek tölteléknóták, és ide is becsúszik egy-egy: a hatos Sono Una Creatura pl. nem rossz, de semmi olyan különleges nincs benne, mint a lemez első felén található számokban. Azért szerencsére akadnak itt is igen jó nóták, a lemez outrója pedig egészen kiváló lett.

A hangzás alapvetően jó, ám én nem bánnám, ha nyersebb lenne. Egyáltalán nem garázs black metál hangzásra gondolok, csak valami olyasmire, amit a mai befutott, de a gyökereikhez hűséges északi bandák használnak, mint pl. a fent említettek közül a Gorgoroth és a Satanic Warmaster. Nem baj, ha a dob egy kicsit hátrébb kerül, a basszusból is fel lehet adni valamennyit, csak azok a gitárok fűrészeljenek (legközelebb, a következő lemezen) kegyetlenül! Az énekhangzás viszont tökéletes. Középtartományos károgás, nagyon erőteljes és gonosz.

Érdekes és szimpatikus bandát ismertem meg a Malnattban. A koncepció mindenképp egyedi annak ellenére, hogy nem találták föl a spanyolviaszt, és egy-két apró hiba kiküszöbölésével akár a műfaj, de legalább a színtér meghatározó bandája is válhat belőlük. Persze az itteni helyzetből kiindulva ki tudja, mennyi öniróniája van az olasz átlag black metálosnak…

———————–

ENGLISH VERSION:

Italian Malnatt seems to be an interesting band. On the one hand, their image is made up from typical black metal clichés; on the other hand, the band photos – and especially the lyrics – rather suggest irony. Besides the fact that they released a split titled “N.S.B.M. Necro Swine Black Metal” this can be inferred from lines like the following: “I use to consider the act of speaking from quotations as an unproductive stylistic exercise for empty people.”

And the music is also not what we might expect. The basis is Nordic black metal, of the very well-written kind: the speed spans from very slow to very fast, and among the influences there are bands like Gorgoroth, 1349, Dark Funeral, old Enthroned and Satanic Warmaster, what is more, the great depressive USBM bands at some places. To whatever extent these bands are different from one another, the music is very consistent and massive. These pieces are built upon typical Nordic quavers, tuca-tuca drums and wispy synth, just to add some to the atmosphere. A lot of melancholy can be fount in these parts, and at the same time the themes are very visual: time to time they remind the listener of majestic landscapes, snow-covered peaks. (It’s said many times, but rarely true. This time this is true.) It’s a bit odd that, being Italians, these are their inspirations but, as we have seen in the case of many Mediterranean bands, this works.

On the other hand, simple black metal grinding (or just dragging) is not all there is to what they are doing. The female vocals occurring in the second song, the trumpet theme that can be heard in the third track (which makes it impossible that they don’t know Hungarian Sear Bliss), or the clean male vocals in the fourth track all suggest that we have some very talented musicians with lot of fantasy.

There may be some who have doubts about how well the use of Italian language fits black metal does. I can only say that I have heard many Italian bands singing in their mother tongue, and I had no problem with any of them in this respect. This language can sound harsh enough that it sounds absolutely authentic on a black metal album.

A must note, however, that not every song is equally good. Only a very few bands manage to achieve that their albums don’t contain any filler, and one or two slip in even here: track six “Sono Uno Creatura” is not bad, for example, but there is nothing that outstanding like in the first half of the album. Even here there are some really good songs, though, and the outro is really outstanding.

The sound is basically good, but I wouldn’t mind if it were rawer. I don’t have at all garage black metal sound in mind, just something like what is used by well-established band which are yet faithful to their roots, like Gorgoroth and Satanic Warmaster among the aforementioned ones. No matter if the drums get a bit in the background, and some of the bass could also be given up, just let them guitars saw (next time, on the next album) ruthlessly! However, the sound of the vocals is just perfect. Mid-pitched grim vocals, very powerful and wicked.

I came to know an interesting and appealing band in Malnatt. The conception is by all means unique, even if they didn’t reinvent the wheel. And by correcting some minor mistakes they could become a leading band in their scene, if not in the genre. Assuming our local scene, however, who knows how much self-irony the average Italian black metaller has…

Tracklist:

1. Fantasimi
2. I Felt A Funeral
3. Novembre
4. Penombre
5. Chi Sono
6. Sono Una Creatura
7. E Come Potevamo Noi Cantare
8. Piangi Tu Che Hai
9. La Voce Dei Morti

Pontszám: 8.5

Kapcsolódó cikkek

MALNÀTT – Happy Days

Menegroth

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár