MAMMUTANT – Atomizer

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: myspace.com/mammutant

Kiadás éve: 2010

Stílus: Industrial / Death Metal

Brief Sum: If you like classic Sci-Fi and Industrial Metal as well, and of course you are somewhat nostalgic then Mammutant’s this year’s album is for you! With thrash elements, sometimes spiced up with Morbid Angel flavour, heavy riffs present you the feeling of having spaceships rush above your head and you feel that the Apocalypse is near. 45 minutes of Cyber destruction of the auditory duct of the earthlings! We can’t call it a milestone, but it does very well.

 

A számomra tejesen ismeretlen Mammutant második lemeze, egyfajta időutazást biztosított lemezük hallgatása közben. Mivel industrial metálról van szó, az időutazást felfoghatjuk egyfajta iróniának is.

Az Atomizer-nek sikerült elröpíteni a nyolcvanas évekbe, abba a korba, amikor is csináltak nagyon rossz és nagyon jó sci-fi filmeket. Teljesen felidézi bennem a “nagy öregeket”, és még jobban rádob egy lapáttal, hogy a lemeznek van egy thrash-es íze, és persze nem csak ettől lesz ennyire érdekes a lemez. A dalok felépítése is korrekt, gondolok én itt arra, hogy nincs agyon “mechanizálva” a lemez. Egyenlő “súlyban” vannak az igényesen kidolgozott riffek, témák, illetve a komor atmoszférát teremtő szintetizátor elemek. Helyenként emlékeztet egy kicsit a Morbid Angel korai munkáira, pl. az albumon található Atomizer c. nóta (többek között). A “katonás témák” megfelelő hangulatot biztosítanak. Szinte látom magam előtt azt, ahogy a város lángol, és lézernyalábok cikáznak az égből. Maga az apokalipszis. Ilyen jellegű a “The Fall Of Trosstus” és a “Paradise Of Flesh”, bár az utóbbiban hallható súlyos riffek, cammogós ritmus és a refrén teljesen magáért beszél, mondhatni azonnali kedvencem lett. Horrorisztikus hatással volt rám a Vermingod, ami önmagában tartalmaz egy számomra nagyon tetszetős thrash zúzást is, és a nóta végén az a dallam…

A “Cyberincarcer-Ation” dalocska az industrial metált kedvelők egyik nagy himnusza lehetne, tekintve a nóta szövegét, és légkörét. Egyedül itt hallottam csak tiszta éneket, de a lemezen a legbrutálisabb hörgést is. Viszont egy olyan témát is, ami a régi Asimov regényeket juttatja eszembe.
A záró dal (Brainslugs) ismét Morbid Angel elemeket hordoz magában, bár azért itt ezen elemek gondosan el vannak rejtve. Disszonanciában nincs hiány, sőt, mondhatni ez elmondható az egész korongról. Mint ahogy az is, hogy a sci-fi világába röpítő csapat, nekem kellemes perceket biztosított. Ámbár a lemeznek vannak erős hiányosságai is. Több ponton is érezhető “sivárabb” témák. Ennek is van egy feelingje, de ez inkább hátrány, mint inkább előny. Mondhatni szolidan játszanak a srácok, és igazából a magam fajta Sci-fi fanatikusoknak fog igazán tetszeni, a többieknek meg egy próbát megér, hiszen alapvetően nem rossz zene ez, és csak úgy hemzseg benne a sok old-school téma, szóval az erre hajlamosaknak erősen ajánlott! Még annyit azért megjegyeznék, hogy a csapatnak “be kell érnie”. Mindez ha megvalósul akkor talán valami színt is bele tudna csempészni az industrial műfajba… igen ez a színes téma is ironikus lett.

Tracklist:

1. Cannibals
2. Kutulu Rising
3. Seasons Of The Wolfes
4. Atomizer
5. Take No Prisoners
6. Enter Bukatha
7. The Fall Of Trosstus
8. Paradise Of Flesh
9. Kamuula Karmaljakk
10. Vermingod
11. Cyberincarcer-Ation
12. Brainslugs

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár