MANILLA ROAD – Playground Of The Damned LP

Kiadó: High Roller Records

Weboldal: http://www.myspace.com/manillaroadofficial

Kiadás éve: 2011

Stílus: Epic Heavy metal

Brief Sum: Call it distinctively original or disastrous, Manilla Road – one of the great cult epic metal bands from the eighties – definitely has its own sound. The band’s fourteenth album may not reach the status of all time classics The Deluge and Open The Gates, but will certainly enjoy underground success like its predecessors.

Az 1970-es évek második felében alakult kansasi Manilla Road nem azzal vívta ki kultikus státuszát, hogy két-három, mindmáig időtlen alapműként emlegetett anyagot jelentetett meg, majd eltűnt a színről. Mark „The Shark” Shelton énekes / gitáros – akinek védjegye a nazális hangon előadott nagyívű, heroikus dallamvilág – idén a tizennegyedik albumát készítette el időről időre cserélődő zenésztársaival, és bár a legfontosabb lemezeit már megalkotta, most is bizton számíthat nem túl népes, ám annál elkötelezettebb rajongótáborára.

Mi tagadás, a Manilla Road az idők során be is szorult ebbe a közegbe. Cápa úr már rég eldönthette magában, hogy fölösleges mindenáron a kitöréssel, a nagyobb népszerűség hajszolásával erőlködni – és ami azt illeti, gondoskodik is arról, hogy az igazi fanatikusokon kívül más ne nagyon tudjon közelíteni a bandához.

Itt van rögtön az ő sajátos énekstílusa (mellette a hasonló orgánumú Bryan „Hellroadie” Patrick szintén a csapat tagja egy ideje, egyikük ráadásul hörög is néhol!..), meg az epikus, nehezen kibontakozó zenei fogalmazásmódja. Nem mondom, a rögtön ható, könnyen megjegyezhető és énekelhető nóták – ha úgy tetszik, slágerek – írásának is megvan a maga tudománya / művészete, ám amit Shelton mester kotyvaszt össze a saját kis konyháján, és amit 2011-ben is feltálalt nekünk Playground of the Damned címmel, az tényleg a kereskedelmi szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával egyenlő.

A megszólalásról már nem is beszélve! Vannak ugyebár kis költségvetésű produkciók, amikor az adott bandának nyilvánvalóan nem futja komoly stúdióra, neves producerre stb. Csakhogy a Manilla Roadnál eleve az igény sem merül fel ilyenekre. Manapság persze otthoni körülmények között is készülnek minőségi anyagok (akár demók is!), amelyek ugyanúgy képesek leszaggatni az ember agyát, mint a profi helyen rögzített cuccok. Itt azonban egy végtelenül nyers, próbaterminek is beillő felvétellel van dolgunk: csörömpölő-csattogó dobok, papírzacskó módjára zizegő gitár, meg minden, amitől az ultradögösre kevert és tökéletesre csiszolt nagykiadós produkciókhoz szokott zenehallgató azonnal röhögőgörcsöt kap, vagy hanyatt-homlok, fülére tapasztott kézzel menekül ki a világból.

Aki viszont marad, és hajlandó néhány meghallgatásnyi időt, esélyt adni a Playground of the Damnednek, annak szépen ki is fognak tárulkozni a dalok. Merthogy – és itt a nagy csavar a történetben – az album így is hat! A hősiesség (Jackhammer, a végén azzal a gyönyörű gitárdallammal, vagy Brethren of the Hammer), a sötét, nyomasztó hangulat (Grindhouse) és a tiszta, érzelgősségtől és giccstől mentes szépség (Art of War) egyaránt jellemzője a Manilla Road muzsikájának, amely annak idején minden bizonnyal hatással volt a korai Manowarra, a mai időkben pedig többek között a Doomsword számára mutatja az utat.

Ahogy a legnevesebb európai kult metal fesztivál hirdeti (ha van olyan zenekar, amely valódi tartalommal töltheti meg a nevet, hát a Manilla Road feltétlenül képes rá): KEEP IT TRUE.

Tracklist:

1. Jackhammer
2. Into The Maelstrom
3. Playground Of The Damned
4. Grindhouse
5. Abattoir De La Mort
6. Fire Of Ashurbanipal
7. Brethren Of The Hammer
8. Art Of War

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Reissue of Manilla Road’s Mystification Out Now

NorthWar

Hot News: Shadow Kingdom Records to Reissue Manilla Road’s “Mystification” April 29

NorthWar

Hot News: Shadow Kingdom reissues Manilla Road’s sophomore album, ‘Metal’

NorthWar

Hot News: Shadow Kingdom Records to Reissue Manilla Road’s Invasion November 6

NorthWar

Szólj hozzá!