MANTIC RITUAL – Executioner

Kiadó: Nuclear Blast

Weboldal: myspace.com/manticritual

Kiadás éve: 2009

Stílus: Thrash Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az amerikai négyesfogat- Adam Haritan (dob), Ben Mottsman (basszusgitár), Dan Wetmore (ének, gitár), Jeff Potts (gitár) – még 2005-ben alakult, eredetileg Meltdown néven. Három anyag (köztük az utolsó 2007-ben a “By The Cemetery” c. szám kivételével ez az album volt) jelent meg, majd nevet váltottak, hogy ne keverjék őket össze más, a Meltdown nevet használó zenekarokkal. Az energikus, thrash/death metal jegyeket ötvöző zene a ’80-as éveket (Possessed, Celtic Frost, Kreator, Destruction – többek között) idézi, és bőven merít annak hangulatából, zenei múltjából egyaránt. Az egyedi ötletekben sem szűkölködő zene, hatásos, köszönhetően az áldozatos munkának, a korrekt hangzásnak és a keverésnek.

Az első track a One By One dinamikus játékkal indít, mindent félresöprő, pusztító tempóval. Nyers, kemény gitárhangok, a ritmusszekció dübörgése, az ének karcosan feszes játéka, mindez egyre erősebbé teszi a szerkezeti felépítést. Klasszikus zúzda thrash fanoknak. A címadó Executioner már pokolbeli hangokat idéznek, a mindent felemésztő lángok mardosó kínjait. Fájdalom üvölt az énekből, a szóló hangjainál a tűz még jobban megelevenedik. Az alapok itt úgy szólnak, mintha rettentő súllyal csapnának le kalapácsok.
A Black Tar Sin egy hétperces agresszió. Tipikus thrash alapokra épülő szerkezeti vonalat követ mindvégig a nóta, a témák felépítése ötletes, így nem válik unalmassá a dal. A néha death metal jegyeket idéző betétek eltaláltak, jól kidolgozottak.
A Death And Destruction még jobban visszanyúlik a thrash metal gyökereihez, méghozzá nagyon is jól. A nyers témák, a kaotikát idéző hangulat ereje kifejező, az ének szinte sikoltásba megy át. A riffek egymás után dübörögnek fel a mélységből, és szélviharként csapnak le.

A Murdered To Death zaklatott hangvétele, sötét hangulata nagyon jó indítás. A gitárok elhúzott riffjei, a ritmushangszerek alapjai után előtör a fekete sereg, és mindent letarol. Véres csata képei bukkannak fel, a szemtől szembe küzdelem kegyetlen képei, mindez hangszereken előadva, feszes tempóval. A következő nóta a Souls, szintén lassabb tempóval kezd, majd őrjöngeni kezdenek a lelkek, bőr börtönükbe zárva vonaglanak a hangok. Sötét hangulati kép, erőteljes ének, egy-egy lassabb téma, de főképp a daráláson van a hangsúly.
A Panic középtempós zakatolás, feszes riffek, átkötések, tempó, tempó, tempó. Az egész ismét a ’80-as évek legelejéhez nyúlik vissza, a stílus születéséig. A hangzás nagyon jól idézi fel az azokat az időket képviselő bandákat, az akkori hangulatot. Jó témák váltakozásának lehetünk fültanúi, egy újabb olyan nótának, amely nem ismer kegyelmet.
A Double The Blood ugyanezt a vonalat viszi tovább, szagatott riffekkel, lazább énekkel, de ugyanolyan karcos megszólalással. A galoppozós verze, a súlyosabb refrén, a technikás kis betétek mind a helyükön vannak, egyetlen unalmas hangot sem találni, pláne ha a szóló remekelését hozzátesszük.

A Blackout már lazább kezdéssel indít, és több benne a progresszív metal hatás, mint a thrash, de ettől az alapok még ütősek. A végig gitárorientált, dallamos, de karakteres énekkel megáldott szerkezet érdekes hangulatot hordoz magában, hirtelen nem érteni, mit keres ez a szám ezen a korongon, de végül is.
A Trashatonement hangjaiból ismét a kegyetlen gonosz és a parttalan szenvedés tör fel. Pusztítás, mindenhol ameddig a szem ellát, mérhetetlen agresszió, harc az életért. A refrén énektémái hihetetlen jól vannak kitalálva, ettől még hatásosabb az egész dal.
A By The Cemetery egy igazi old-school darab a korongon, csak úgy süt belőle az iszonyat, a harag érzése, a gitár súlyosan teker, a dobalapok kőkeményen tarolnak keresztül mindenen, a basszusgitár felökleli ami az útjába kerül. Itt is egy frenetikus szóló fültanúi lehetünk, maga a szám pedig leírhatatlan.
Az utolsó nóta a Next Attack, ami inkább death metal jegyekkel operál kezdetben, erre az alapra épül fel egy progresszív metal gitárjáték, majd átfordul az egész egy ötvöződésbe, amit nevezhetünk progresszív death/thrash metalnak jobb híján. Nagyon ütős ez a nóta is, bár kétségkívül a fiúk a thrash metalban a legjobbak:) A lemez a fanoknak kötelező, de bárki nyugodtan meghallgathatja.

——————————–

ENGLISH VERSION:

The American four-man band – Adam Haritan (drums), Ben Mottsman (bass), Dan Wetmore (vocals, guitar), Jeff Potts (guitar) – was formed back in 2005 with the name Meltdown. They had three releases (including the last one which is exactly this one, except for the song “By The Cemetery”) and had a name change to avoid confusion with other bands called Meltdown. Their energic mixture of trash and death metal sound is reminiscent of the 80s (Possessed, Celtic Frost, Kreator, Destruction and so on) and takes inspiration greatly from the feeling and the past of the era. Their music is not without unique ideas, it’s really effective because of the amount of work put into it and the quality of mixing is superb.

The first track is One by One begins with a dynamic and destructive pace. Raw, brutal guitar sounds, the pounding of the rhythm-section and the etching play with vocals all make the structure stronger. A classic for trash fans. The title song Executioner is reminiscent of sounds from Hell, the pain of all-scorching flames. Suffering is coming from the vocals and the image of flames become even more real at the solo. The foundation sounds like heavy hammers pounding the ground. Black Tar Sin is a seven minute song of aggression. It builds on typical trash basics all along. The structure of themes are interesting so the track isn’t boring. The death metal bits here and there are fine and really fleshed out.
Now Death And Destruction is pure trash metal, back to the roots – and it does a hell of a good job. It has some raw themes, screaming vocals and a very chaotic feeling overall. Riffs come from the darkest depths then strike like lightning.

Murdered To Death has a very disturbing and dark beginning – a very good start. The black army breaks forth after the lengthy riffs, and rhythm instruments then wreak havoc. We see images of a bloody battle, images of gory melee between man and man – of course played on musical instruments with a fast pace. The next track is Souls, which has a similarly slow start. Then the souls are starting to get mad, the sounds shaking in their skin-prison. Dark feeling overall, strong vocals. It has some slower themes, but it’s grind nevertheless. The song Panic is mid-tempo with tight riffs, right back to the 80s – back to the birth of the genre. It’s reminder of the bands of that era and the general feeling. There are good themes switching back and forth, another song without mercy. Double The Blood follows the path cleared by Panic with chuggy riffs, a bit more loose vocals but still with an edgy sound.
The thundering verse, the heavier chorus and the technical sections are all in their places. There are no boring sounds, and it’s even better if we count the really cool solo.

Blackout has a slower beginning and has more progressive influence than trash but still it’s fine. This song is a bit out of the ordinary consindering the rest of the album with the guitar orientated structure and melodic vocals.
Trashatonement brings us back to the brink of destruction with the feeling of a cruel evil and neverending pain. The vocal themes of the chorus make the whole thing more effective.
The track By The Cemetery is a real old-school song, full of hate and anger with heavy guitars, the drums and bass killing everything they come across. It tops with a frenetic solo but the song cannot be described. The last song is Next Attack which starts like a typical death song and some progressive influence is built upon this foundation. They become a powerful mix which we could call death/trash metal. It’s a fine song, but the guys are better in traditional trash. The album is recommended to fans and non-fans alike.

Tracklist:

1. One By One
2. Executioner
3. Black Tar Sin
4. Death And Destruction
5. Murdered To Death
6. Souls
7. Panic
8. Double The Blood
9. Blackout
10. Thrashatonement
11. By The Cemetery
12. Next Attack

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Mantic Ritual Interjú

ash (a/d/sly)

Szólj hozzá!