MARDUK – Serpent Sermon

Kiadó: Century Media Records

Weboldal: www.marduk.nu

Kiadás éve: 2012

Stílus: Black metal

Brief Sum: This album has much more in it than I expected. Marduk summons Aplocalypse with  fine and colorful sanpshots of a decadent world. 

Egy jó év telt el azóta, hogy az Iron Down EP-t górcső alá vettem, s ettől kezdve egy tucat hónapig a svédek bizonytalanságban tartottak, szkeptikus oldalamat erősítették annak kapcsán, hogy nagyjából mire számíthatok a következő sorlemez tekintetében. Így, amikor a kezembe kaparintottam a Serpent Sermont, bőven megvolt a két lépés távolság. Rögtön átfutottam a tracklistet és meglepődve tapasztaltam, hogy az EP-ről nem került fel egyetlen szerzemény sem, sőt egyetlen direkt második világháborús utalást sem véltem felfedezni.

Miután úgy döntöttem, elég a nézelődésből, halljunk is valamit, a nyitódallal elkezdtem beleverni az első szöget kétségeim koporsójába. Nem tagadom, rendesen libabőrös lettem a Serpent Sermon refrénje által. Ez a dal olyan hangulattal tölt el, mint amit egy győztes csapat érezhet, amikor diadalmasan bevonul az ostromlott, leigázott országba. De mindez csak látszat, a hódítás még nem ért véget, mert a Messianic Pestilence már kezdi is lendületbe hozni az albumot. Mivel folyamatosan dalol Morgan gitárja, könnyen emészthetővé válik a szerzemény. A videoklipes Souls for Belial nem keveset csippent a múltból: a durva őrlés a rég-, míg a doomos kiállás a közelmúltat idézi.  Sötét, nyomasztó, kellően (mardukosan) perverz tétel. Nagy kedvencem, az Into Second Death mindent tartalmaz, amitől számomra egy Marduk dal nyerő tud lenni: brutálisan nyers, de ugyanakkor változatos részek követik egymást, ráadásul Morgan már-már harmóniákat gitároz! A Temple of Decay, egyik favorizált lemezemet, a La Grande Danse Macabre-t juttatja eszembe. A bólogatós, menetelős riffek mázsás súlyt pakolnak a hallgató vállára. Annak, aki csak a szimpla durvulást, a villámgyors halálszórást kedveli, tökéletes alternatívát nyújt a Damnation’s Gold váza. Olyan vehemenciával támad a hallgatóra, hogy az agresszió fogalma új értelmet nyer általa. Azonban ezúttal is megtörik a dal közepét egy rövid ideig tartó kiállással. A Hail Mary egy határozott, kompromisszummentes black metal csapás, amelyben egy kifejezetten emlékezetes gitárszóló is elhangzik. Nem túl gyakran hallani a Mortuuséktól elvont, mélázásra is alkalmas szerzeményeket, nos, a M.A.M.M.O.N. egy ilyen dal, amelynek szinte tökéletes „kiegészítő-párja” a Gospel of the Worm. Egyik sem azt a tipikus Marduk-érzést nyújtja. Rövid, elborult, kifacsart tételek. Az Into Second Death mellett másik legnagyobb kedvencem a World of Blades. Ahogy az ezt megelőző dalok sem túl hagyományos örökösei a múltnak, úgy a lemezzáró sem a rókabőrrel kapcsolatos szinonimát juttatja eszünkbe. Egy érdekes kórussal megtámogatott refrénű dallal, nyugodt középtempóban intenek búcsút a hallgatónak.

Már első hallgatásra szembetűnő volt, hogy minőségi anyagot tettek le az asztalra Morganék, de minél többet hallgatom a Serpent Semont annál inkább lenyűgöz.  Néhány napja azt olvastam az egyik külföldi portálon (mezei zenehallgatók véleményeit gyűjti egybe), hogy kommersz, amit a Marduk csinál. Szóval kommersz? Jó, akkor már alig várom, hogy a svédek feltűnjenek a Nóta Tv-ben vagy a Fásy Mulatóban. Komolyra fordítva a szót: sokkal több van ebben a lemezben, mint amire számítottam. A Marduk felnőtt a „feladathoz”, az Apokalipszis megidézése és a dekadens világ pillanatképei soha nem voltak ennyire kifinomultak és sokszínűek.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Serpent Sermon
2. Messianic Pestilence
3. Souls for Belial
4. Into Second Death
5. Temple of Decay
6. Damnation’s Gold
7. Hail Mary (Piss-soaked Genuflexion)
8. M.A.M.M.O.N.
9. Gospel of the Worm
10. World of Blades

Pontszám: 10