MARE INFINITUM – Sea Of Infinity

Kiadó: Solitude Prod.

Weboldal: myspace.com/mare_infinitum_official

Kiadás éve: 2011

Stílus: Doom / Death Metal

Brief Sum: Can be a delicacy to the fans but for me it’s just another forgettable album. I’m looking forward to hear the upcoming albums tho. 

 

A moszkvai duó első és egyben egyetlen kiadványa talán a tavalyi év egyik középkategóriás remekműje, ami így első olvasásra, eléggé egyszerűvé redukálná cikkem tartalmiságát, és hamar jellemezhetővé is tenné a hanganyagot, de azért a szitu nem ilyen egyszerű. Voltaképpen amit lehet azt beleadott a formáció. Komolyan. Egy végtelenül tisztességes, és kellemes hallgatnivalót dobtak össze nekünk. Mindenféle elemek sorakoznak és ezáltal egyértelműen rengeteg “bevált húzás” is szerepet kapott, sőt olykor eléggé ambient a dolog. Voltaképpen az első nótánál bele is kóstolhatunk ebbe a vegyített tartalomba, a maga kedves tizennégy percével. Igazából atmoszférikus doom death-ről is beszélhetnénk, mivel többségében az ember ezt érzi, ezeket az elemeket, de ha úgy teljes egészében tekintünk rá, valahogy mégis inkább a funeral doom felé lehetne behatárolni a zenét. Kellemes tiszta ének is van, óvatosan operáltak vele, de akad, néha kicsit Borknagaros (nem teljesen, csak mintha), és viszont esetenként egyszerre van jelen hörgés és tisztaének, ezzel emelvén magasabb szintre a muzsika teljes miértjét. Kellemes a dallamszerkezet, egyértelműen távol áll a vidámságtól. Ami egyhangúvá teszi az-az, hogy a szintetizátor által életre hívott vonós kíséret, már-már őrjítő tud lenni, de hamar beleun(ráun?) az ember, és inkább tovább vár addig, amíg el nem érkezik egy olyan részhez, ahol mondjuk szükségessé is válhat/válik. Vannak gitár “szólók” amik viszont nagyon kellemesek voltak, és igazából bánom, hogy nem ezek uralkodnak a zenében (igen, nagyon zavaró volt a szimfonikus szintetizátor terror) de ezzel a mennyiséggel is elégedett vagyok.

Az öt darab nóta közül egyedül a negyedik dal volt az, ahol tökéletesen megértettem a szimfonikus terror erőltetését. Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb dal  a “November Euphoria”! Meglehet, hogy ez a nyolc és fél perc rövidnek tűnhet majd sokaknak, akik egy véleményen vannak/lesznek velem, de kétségtelen, hogy ez az idő mennyei volt. Zárásképp az “In the Name of My Sin” laza tizenkét percecskéjével, feltette azt a bizonyos pontot. Ismét egy nagyon jó dal ahol elviselhető a vonós, sőt az elején kellően zseniális is viszont a nota vége (elsőre furcsa lehet) olyan mintha valami videojáték melankolikus befejezése lenne.

Összességében, jó. Semmi több, csak egyszerűen jó. Azért csak ennyi, mert mindaz, ami nagyon masszívvá tenné a lemezt, az pont gyengévé varázsolja. Akik elvetemült rajongói a műfajnak, mindenképpen be fogják szerezni, én ezt érzem, de azok akik csak úgy ímmel esetleg ámmal veszik ki részüket a hasonszőrű muzsikával, szintén tehetnek egy kísérletet. No de és a többiekkel mi lesz? A többiek is úgy fognak érezni ahogy én, legalábbis legjobb sejtésem szerint, és ők is csak annyit mondanak majd, hogy : “-Jó!”

Tracklist:

1. In Absence We Dwell
2. Sea Of Infinity
3. Beholding the Unseen
4. November Euphoria
5. In The Name Of My Sin


Pontszám: 4

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár