MARTYRS SHRINE – Martyrs Shrine

Kiadó: Soundmass

Weboldal: myspace.com/martyrsshrine

Kiadás éve: 2008

Stílus: Death / Thrash Metal

 

 

 

A Martyrs Shrine egy nemrég alakult ausztrál duó, melynek tagjai – Mike Forsberg a dobos és énekes poszton, valamint Michael Carlisle a gitár és basszusgitár mögött – már nem először játszanak egy zenekarban. Igaz, a kultikus keresztény Thrash/Death legenda Mortificationben nem egy időben fordultak meg, azonban a Cybergrind nevű formációban már közösen alkottak. Igaz, az az együttes egy nagylemezt ért meg csupán, és ezután éveknek kellett eltelni, hogy újra egy csapatban zenélhessenek. Mondanom sem kell, hogy vallási meggyőződésük nekik sem lehet kérdéses, egyrészt Mortificationös múltjuk miatt, másrészt mivel a Soundmass adja ki a 2007-ben már egyszer önerőből megjelentetett debütáló albumukat. Ennek ellenére ez egyáltalán nem köszön vissza – vagy csak nagyon távolról – a szövegekben, amelyek leginkább társadalom-kritikusak, háborúellenesek, de egyáltalán nem a hittérítő fajtából, inkább olyan, mint bármelyik death metal együttesé manapság.

A zenét kétféleképpen lehet leírni. Az album első felében sokszor középtempós vagy lassú death metal, melyekbe néha oldschool thrashes elemeket csempésznek, az album második felében már kevesebb szerepet kap a thrash, és vérbeli death metalt hallunk, a gyorsabb fajtából. Összességében valami olyasfélét kell elképzelni, mint a korai Mortification, csak kevesebb thrash és több death elemmel, megkeverve néhol egy kis Bolt Throwerrel mondjuk, néhol pedig bármilyen oldschool svéd death metal csapat zenéjével. Sajnos a lemez első felében bonyolult vagy váratlan dolgot ne várjunk, igaz, ez még nem lenne probléma ennél a stílusnál, de sajnos valahogy a hangulatot sem sikerült mindig elcsípniük. Ugyanis a helyzet az, hogy a számok bármennyire jó alaptémából épülnek fel, az első pár dal túl hosszú lett. Egyébként az egész albumon aránytalanul lettek elosztva a dalok, ami a számok terjedelmét illeti: 52 percbe sűrítettek 8 tételt, ráadásul a lemez végén található három szám például darabonként nem éri el az 5 percet. Nem tudom például, hogy mennyire jó ötlet volt egy nyitótételnek egy 9 perces opuszt berakni.

Van ahol működik az, hogy a lemez leghosszabb száma a legjobb felvezető, itt mondjuk csak a szám feléig kelti fel igazán az ember érdeklődését. Ennek ellenére nem lenne rossz a The Final Devastation of the Terrorthrone, a refrén alatti riff nem túl ötletes, de megmarad az emberben, a thrashes őrlés pedig tényleg feelinges. Az is megnehezíti a befogadást, hogy utána is csupa hosszú monolit következik, amelyeket csak sokadik hallgatásra – vagy addigra sem – kedvel meg az ember. Később persze vannak jó kis blastos témák (Amongst the Putrid), thrashes pörgések és valóban jól eltalált doomos lassulások. Az album fokozatosan erősödik, az utolsó három dal már kifejezetten jól sikerült.

A produkcióra egyébként a sok üresjáraton kívül egyáltalán nem lehet panasz. A hangzás nekem nagyon tetszik (nem mesterségesen dögös, viszont minden tisztán hallatszik), a duó minden hangszeren remekül helytáll, Forsberg vokalizálásánál pedig az jutott eszembe, hogy ezt eddig miért nem próbálta gyakrabban, ugyanis nagyon jó torka van. Amellett, hogy jó mély hörgője van, minden szavát tisztán lehet érteni, nem megy át értelmetlen röfögésbe, mint annyi együttesnél. A borító is igényes, a szürkés színvilág jól passzol a zenéhez, tehát ilyen téren egyáltalán nem érheti szó a ház elejét.

A felvételt színesítve még meghívták Ausztrália egyik elektronikus egyszemélyes formációját, a Sunsariat alkotó Baz Bardoe-t, aki itt a Butchered Planet című dalban vokalizál, ami tőle nem túl szokványos – és nem túl jó, de valahogy passzol a szöveghez ez a beteg hang -, így ez a dal elég érdekes lehet a Sunsaria-rajongóknak is. Ha már a hallgatótábor szélesítésénél tartunk: a Soundmassnek remek húzása volt ennek a csapatnak a leigazolása, mert biztos vagyok benne, hogy kis idő múlva – ha beérik a csapat – sok olyan ember is meg fogja hallgatni őket, akik egyébként elvből kerülnék a Soundmasses kiadványokat (annak főprofilja miatt, lévén csak keresztény zenét adnak ki).

Összességében jól sikerült a debütálás, a lemez második feléért mindenképp érdemes meghallgatni a csapatot. A kivitelezés és a hozzáállás remek, az ötlet is vállalható, úgyhogy már csak annyit kell tennie a csapatnak, hogy elfelejtik ezeket a végtelenbe nyúló számokat, amelyeket sokszor csak középszerű vagy erőltetett üresjáratok tartanak egybe. Ha sikerül olyan tömör, jó számokat írniuk a későbbiekben, mint amelyeket itt a lemez vége felé találunk, akkor én kíváncsian várom, hogy mivé fejlődik a csapat, de addig számomra a Martyrs Shrine nem más, mint egy, az átlagosnál azért erősebb, de nem túl kiemelkedő zenekar.

Tracklist:

1. The Final Devastation of the Terrorthrone
2. For a Burning Eternity
3. Butchered Planet
4. Amongst the Putrid
5. Valley of Darkness
6. Martyr Shrine
7. Superstition
8. Apparition

Pontszám: 7

Kapcsolódó cikkek

Martyrs Shrine Interjú

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár