MASS – Sea Of Black

Kiadó: Escape Music

Weboldal: myspace.com/masstheband

Kiadás éve: 2010

Stílus: Rock / Metal

Brief Sum: On the album with twelve songs we can hear hard rock/heavy metal tracks, with clear sound, nice mixing and balance. The beginning of the album is of strong and creative songs, approaching the end these attributes fall off, though we can still find nicely done songs in the second part. They put good job and correct album down to the table, though it’d be better from them to keep only nine strong songs.

A bostoni székhelyű csapat – Gene D’Itria (gitár, vokál), Joey “Vee” Vadala (dob), Louis D’Augusta (ének), Michael Palumbo (basszusgitár, vokál) – már jó régóta áll a deszkákon, jófajta hard rock/heavy metal elegyet játszva. Legújabb albumuk is ennek jegyében született meg, és tizenkét dalt tartalmaz. Nem is nagyon várhatunk mást a srácoktól – így megelőlegezve a bizalmat -, minthogy elkápráztassanak bennünket, hiszen a tudás és a rutin bőségesen ott van már bizonyára a tarsolyukban. Hát lássuk akkor.

A nyitó dal a Falling From Grace címet viseli. Egy minimális bevezető után azonnal beindul az old-school elemekben bővelkedő zene. A szerkezet egységes és dinamikus, az énekes pedig mindent odatesz, hogy ez a klasszikus alapokon felpörgő dal teljes legyen. Kellemes riffek váltják egymást, a refrén egy csodálatos ellazulás, míg az erősebb, galoppozós részek energiától duzzadó, felszabadult érzések képeiként törnek fel. Az All the Years Gone igazi klasszikus hard rock dal, laza akusztikus gitár, enyhén karcos ének, finom kis eresztés már az elején, de főképp akkor, amikor beindul az összes hangszeres játéka, és beerősít a dal. Minden ugyanabban a mederben folyik, mint eddig, és az akusztikus gitárjáték továbbra is viszi a prímet. A refrén erőteljes dallamai finoman fekszenek a verzetémák közé, jól előadott, kiszámított szerkezetet figyelhetünk meg végig. A The Right Side új energiával tölti fel a hallgatót, egyszerű négynegyedes szerkezeti alapra épül a variációk nagy része, színesen, ötletesen, mégis egyszerűen. Egy szokványos dal, tele dinamikával, bár őszintén szólva közepesnél nem érdemel jobbat, mégis van, ami megfogja az embert, úgyhogy abszolút nem lehet azt állítani, hogy nem szól jól.

A Coming Home megint csak a hard rock alapjai felé nyúl: akusztikus gitár a kezdet, majd a beinduló teljes zenekari játékban azért már kivehetőek a heavy metal jegyek is. A témák jól vannak nagyrészt összerakva, a szerkezeti felépítés már-már önismétlésbe torkollik (lásd az All the Years Gone c. számot) – persze nem ugyanaz, de mégis, igencsak közel került hozzá. Az ének tiszta kompozíciója is dob a dolgon, a beépülő szintetizátor szőnyeg szintén, a szólógitár pedig hozza a szokásos formát. Lehetett volna egy fokkal jobb, de így sem elhanyagolható. A Thru the Rain effektezett basszusgitár kezdése engem valamiért egyből a Variola nevű magyar bandára emlékeztetett, de van ilyen bevillanás néha:) A folytatás egy laza kis dal, ami igazán valahol el van veszve az elején. Nem rossz – főleg ahogy egybe kerül a dolog -, de nem is túl jó. Egy szimpla “átlag”-ot hoz ebben a formában a zenekar. Bizonyára megvan benne a saját íz, de a törekvés erre kevésbé. Nem igazán érzem azt, hogy ennek itt a helye. Az All That I Needed is ezt a világot hozza nagyrészt, bár itt a szaggatott témáknak köszönhetően előrébb vannak, itt már vannak újfent ötletes, kreatív mozzanatok, finom hozzányúlások, jól összerakott részek, bár a klasszikus alapok túlsúlyban vannak, és ez kicsit elviszi a dalt, nem üt úgy, nincs az a határozott erő, mint a korábbi számokban, igaz nagyon jól és pontosan játszanak, és valóban vannak effektíve olyan érdekességek benne, amik tompítják ezt az élt.

A More Than A Friend egy kidolgozott, jól megmunkált ballada, ami egy szintetizátor kísérettel van megtámogatva (továbbra sem tudom, ki játszotta fel), persze az akusztikus gitár pengetése sem hiányozhat a sorból. Könnyedén fekszik el mindezek felett a dallamos, tiiszta, játékos ének, amit egyből a maga lelki hangjának érez az ember. Egy pillanat megörökítése, egy érzés átadása: ha ez volt a cél, hát kiválóan sikerült! A Justify karcos gitárral kezd, majd a basszus kitartott hangjával egy ütemben beszáll a dob is, finom alapot szolgáltatva az erős basszusgitár alapnak, és a karakteres ének hangzásának. A gitár ugyan azután kissé valahogy “megszáradt” rögöket forgat továbbra is (egy kis színezés belefért volna), de azért megvan a maga ereje és szépsége. A témák egyszerűek, de jól ülnek, és határozott mondanivalójuk van. A basszus/dob kombináció a közepe táján nem rossz, de ott egy kicsit meggyengül a dolog gitár téren -ezerszer eljátszott téma dübörög a fülembe, kár érte. Az Ashes To Ashes némi effektezett hangulattal kezdődik, amiből bőven kiveszi részét a basszusgitár megnyugtató moraja, a dob árnyalt játéka, a gitár jól kiforrott hangjai és természetesen az énekes. Némileg lebegős, némileg misztikus, azután ebből az alapból egy kis váltással egy erős, tiszta részbe csöppenünk, mintha valamibe meg tudtunk volna kapaszkodni, de a szál máris enged, és lebegünk újra. Újabb erős rész jön, egy jól megkreált, tört résszel, egy kis gitárvariációval, majd visszatér az alapállapothoz némileg… nem rossz ötlet ez a kevés elektronika benne, a vége pedig frenetikus.

A Till We Meet Again félig ballada, félig pedig valami más – könnyedség és harmónia az uralkodó hangulat, finom színezések uralják a teret a témák között és alatt, laza kis szintetizátor hangok törnek fel. Egyszerűen elpihen benne az ember, mint egy rossz álom utáni nyugodt ellazulás közben. Karakteres az egész, a szóló remekmű, az egész érezhetően egy nagy kerek egész. Na ez az amit pl. a Thru the Rain-ből hiányoltam. A Captain Jack egy alig több mint egyperces átvezető rész az utolsó dal előtt, amit akusztikus gitárra és szintetizátorhangokra komponáltak, persze a basszus is kiveszi a részét ebből a kellemes kis instrumentális jelenetből. Utolsóként a címadó Sea of Black dübörög fel – erőteljes jegyeken indul be az egész, és máris egy klasszikus hard rock/heavy metal nótában találjuk magunkat. Vannak ötletes részek, jó megoldások, de nagyrészt itt is minden a kötelező felépítés jegyében telik el. Sajnos ellaposodik, és sajnos ilyen is marad, bár akadnak felvillanások, de semmi több egy egyszerű, átlagos dalnál. Kár ezért is.

Összefoglalva a stílus rajongói nyugodtan a kezükbe vehetik ezt a korongot, csalódni nem fognak, és aki most ismerkedik ezzel a zenei műfajjal, annak is nyugodt szívvel ajánlom!

Tracklist:

1. Falling from grace
2. All the years gone
3. The right side
4. Coming home
5. Thru the rain
6. All that I needed
7. More than a friend
8. Justify
9. Ashes to Ashes
10. Till we meet again
11. Captain Jack (Instrumental)
13. Sea of black

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár