MASTIPHAL – Parvzya

Kiadó: Witching Hour Productions

Weboldal: myspace.com/mastiphalofficial

Kiadás éve: 2011

Stílus: Black metal

Brief Sum: Another name on the Polish metal scene who are able to keep the quality of Parvzya and they would deserve staying among the great ones of the nation. Atmospheric, well structured and very destructive album that should be a must to all Darzamat and black/death fans, for it proved it did worth to ressurect the demon after 10 years!

Mindig is tudtuk, hogy a black-death sávon tejben-vajban fürdik a lengyel metal színtér, nemcsak mert a két nagy veterán Vader és Behemoth még napjainkban is igen magas szinten űzi az ipart, hanem mert bizony-bizony mellettük is olyan hordák vicsorognak, mint a Vesania, a Crionics, a Hate, a Decapitated vagy éppen a Darzamat. Úgy tűnik, ez utóbbi tagjai a Solfernus’ Path sikere után tovább bontogatják szárnyaikat. Nera (egyébként abszolút zseniális) szólólemeze után, most Flauros mellék projectjén a sor, hogy újat mutasson a mester kelléktárából. A polák népség mellesleg annyira dőzsöl, hogy az apokrif könyvekből kölcsönvett, démonok hercegét jelölő Mastiphal-ból kettő is jutott nekik, igaz, a ’94-ban feloszlott gdanski duó, egyszem demójával nem igazán rúghat labdába a druszák mellett.

Fókuszáljunk tehát a katowicei gárdára, akik amúgy szintén nem tartoznak a termékenyek közé. ’91-es alakulásuk óta a Parvzya mindössze a második teljes anyaguk, igaz, időközben egy tíz éves leállás is szerepel a biográfiában. Flauros mellett egyébként találunk még itt ismerős neveket, a bőrök mögött Senator ugyancsak a ‘zamat sorait erősíti, míg a CymerisDaamr gitár páros az Iperyt-ben terrorizálja a hallgatóságot.

Lágy melódiákra itt sem nagyon számíthatunk (miért is tennénk?), egy hangulatos intrót követően még azon melegében blastbeat és halálhörgés támad a The Wall Of Phantom-ban, ám a kettes Under The Sign Of The Morning Star már sokkal visszafogottabb, mély sötétséget árasztó vezérfonalával hamar színeződik az összkép. A váltásban a vokál is partner, így egészen újfajta beteges kántálásoknak is fültanúi lehetünk, főleg, hogy ez a fajta nyomasztó vonal mindvégig jelen marad, nem csupán félórányi vérontást tolnak az arcunkba. A játékidő több, mint felét viszont még így is a gyalú tölti ki, de az eloszlásnak és a jólesően becsempészett szólóknak hála, sikerül fenntartani a balanszot a kétfajta megközelítés között. A zenében persze érezni a hatásokat, ilyen szempontból inkább a vadulás hordoz magában frissességet, az említett (kapaszkodónak sem utolsó) borongósabb tételeken sokkal jobban érezni az ötletforrásokat. A Nihil Esse pesszimista dallama például kísérteties hasonlóságot mutat a Secrets Of The Moon jellemzően apokaliptikus hangulatával, ugyanez a Chosen Obituaries, amit meg vélhetően a Satyricon The Pentagram Burns-e ihletett meg mélyen. A mai színtéren persze már rég nem a hatások szőnyeg alá söprése az elsődleges szempont egy album elkészítésekor, és mivel élvezhetőség szempontjából mindenképpen kielégítő a végeredmény, az ember hajlamos szemet hunyni az efféle „véletlen egybeesések” felett. Félreértés ne essék, jóval többről van itt szó, minthogy öt csúnyán néző tizenéves összehozza élete első (és persze „világmegváltó”) metal bandáját, odaokádnak valamit a mikrofonba és heló. Süt a cuccról, hogy itt olyan profi arcok dugták össze a fejüket, akik jól tudják mitől döglik a légy. Ennek megfelelően cefetül jól szól az anyag, nem hiába, a Hunted House és a Maq stúdió már a Solfernus felvételekor is remekül bevált, és bár a borító nagyon nem rugaszkodik el a stílus kliséitől, azért ez sem igénytelen munka. Ámblokk tekintve a dalokat, leginkább az olyan szerzeményeket tudom ajánlani, mint a Phantom, a jól csengő címmel megkeresztelt May He Rot In Hell, a Sovereign’s Return, a Man Strikes God Falls, vagy az elején földönkívüli gagyarászással is megspékelt, záró Triumph Of Destruction. A vinyl-hez továbbá egy promóról is lemaradt bónuszt is hozzácsaptak a Reclaiming The Throne személyében, ez legyen mindenkinek meglepetés, a lényegen nem változtat, hogy a Parvzya-t hallva, súlyos vétek lett volna annyiban hagyni ezt a büntetőbrigádot a debüt lemez után.

A dalok vélhetően koncerten is remekül működhetnek, már amennyiben lesz ideje a csapatnak ilyesmivel foglalkoznia egyéb tevékenységeik mellett. Habár a jelek szerint kisebb-nagyobb időközönként erre is van gondjuk, hiszen nem is olyan régen Indiában járt a horda az Underground Unleashed fesztiválon, előtte pedig hazai környezetben is bemutatták az albumot, többek között olyan bandák társaságában, mint a Vreid és a Kampfar.

Erős és (főleg hangzásában) kellően modernizált folytatás született hát a ’90-es évek munkája után, melynek megítélése pusztán az elvárásoktól függ, konkrétan, hogy a célközönségnek mik az elvárásai a zenekar tagjaira pillantva. Darzamat rajongók garantáltan zabálni fogják, a többiek meg ha mást nem, legalább egy esélyt mindenképpen szavazzanak meg ennek a kiadványnak. Jómagam, előbbi kategóriába tartozva még egy névvel bővítettem lengyel kedvenceim számát, és csak remélni tudom, hogy néhány éven belül, hasonló minőségben lesz még folytatása a démoni meséknek.

Tracklist:

1. Intro
2. The Wall of Phantom
3. Under The Sign of the Morning Star
4. May He Rot in Hell
5. Sovereign’s Return
6. Man Strikes God Falls
7. Nihil Esse
8. Parvzya
9. Chosen Obituaries
10. Reclaming the Throne* (only on LP version)
11. Triumph of Destruction

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

A Nuclear War Now! újra kiadja a Mastiphal banda kultikus debütáló albumát

NorthWar

Szólj hozzá!