Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: myspace.com/mayanofficial
Kiadás éve: 2011
Stílus: Symphonic / Melodic Heavy / Death
Brief Sum: Great music of great artists. A high standard, exciting merging of styles.
Amikor „supergroup”-ok alakulnak, óvatosan közelítem meg a szenzációt, nem engedem elhatalmasodni magamon a korai lelkesedést. Nehogy pofára esés legyen a vége. És ez a szomorú sors nem csak rám – mint hallgatóra – lehet jellemző… Sajnos mostanság több csalódott, mint emelkedett pillanatot okoznak az agyon hypolt jelenségek.
A fiatal holland banda mögött fiatal, de már különböző zenekarokban kipróbált zenészek állnak. Alapvetően az Epica zenekar muzsikusai adják a MaYaN gerincét, de feltűnt a stúdiómunkálatok során a Pestilence basszusgitárosa, Jeroen Paul Thesseling is. Illetve a megalakulásuk óta eltelt másfél év alatt az ex-after foreveres Sander Gommans-t a symmetry-s Frank Schiphorst váltotta. De akkor még nem említettem a Simone Simons mellett vokálozó Floor Jansen, Henning Basse, Laura Macrì nevét. Utóbbi, kellemes külsejű hölgy, opera berkekben elismert szoprán énekes. Egyszóval impozáns a felhozatal. Kérdés, hogy mit sikerült összehozni ezeknek, az egyéniségnek számító zenészeknek?
Mark Jansen már az After Forever-rel letette a névjegyét a heavy metal zene acélból öntött kódexébe, de az Epica mellett is olthatatlan tűzben ég. A MaYaN, számára egy újabb önkifejezési lehetőség, ahol olyan tág keretek között képes alkotni, mint amire eddig nem volt példa. Fő alkotótársa a billentyűs, Jack Driessen, aki kitűnő vénával rendelkezik a szimfonikus pillanatok megteremtéséhez. Elsőre megmosolyogtató volt az albumcím alatt olvasható „symphonic death metal opera” címke. Már a melodikus death metal-ben sem hiszek, nemhogy a szimfonikusban. Ráadásul még opera is…
A hagyományos értelembe vett death metal-hoz semmi köze a Quarterpast-nak, bár a nyitó Symphony Of Aggression és az azt követő Mainstay Of Society bőven tartalmaz deathes riffeket. Persze felütik a fejüket a későbbiekben is az erre a stílusra jellemző darálós témák, de alapjában véve nem túl jellemző módon. Illetve, amivel gyakran elintézik a „halál metál” besorolást, a hörgés is végigível az egész albumon. Persze bőven teret engedve a tiszta éneknek. A progresszív rockzenei témákat szelősítik a szimfonikus zenei részek, valamint a tiszta ének is némi felüdülést okoz a nem szokványos dalszerkezetű tételek között.
Kétségtelen tény, hogy nem lehet háttérzeneként hallgatni a Quaterpast-et. Többszöri nekifutásra is fedezek fel apró, érdekes zenei trükköket, finomságokat. Nagyon összetett anyag és ráadásul hosszú is. Minden hallgatásnál bővült a kedvenc dalaim repertoárja, most ott tartok, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik tétel kivívta valamivel a legmagasabb szintű elismerésem. Sok víz lefolyt már a Dunán, hogy utoljára olyan anyagba botlottam, aminél a külcsín is szemrevaló volt és érdekes, tanulmányozásra késztetett. A tanulságos, sokatmondó borítóval is emeli az egyébként sem alacsony színvonalat a MaYaN első megméretetése.
Akkor, hogy-hogy mégsem kap maximális pontszámot? Nekem a bónusz track-kel kicsit túlságosan is hosszú az anyag és a vége felé nekem már nem okozott akkora élményt, mint az első félórában. De ez csak egy apró kis szőrszál, a lényegen nem változtat. Biztos lesznek olyanok, akik pont ezért az aspektusért még hálásak is lesznek.
Tracklist:
1. Symphony Of Aggression
2. Mainstay Of Society
3. Quarterpast
4. Course Of Life
5. The Savage Massacre
6. Essenza Di Te
7. Bite The Bullet
8. Drown The Demon
9. Celibate Aphrodite
10. War On Terror
11. Tithe
12. Sinner’s Last Retreat (Bonus)