Kiadó: Season of Mist
Weboldal: http://thetruemayhem.com/
Kiadás éve: 2014
Stílus: Black Metal
Egy olyan legendás zenekar esetében, mint a norvég Mayhem, mindenki izgalommal várja az új albumot, főleg, ha az 7 évet várat magára. Úgy gondolom őket senkinek nem kell bemutatni, úgyhogy ezt a részt kihagynám.
A Psywar single a júniusi nagylemez bevezetése volt, aminek két dalával a Psywar-ral és a From beyond the event horizon-nal egy kis betekintést nyerhettünk mit várhatunk az Esoteric Warfare-tól.
A „csomagolást” Zbigniew M. Bielak lengyel művésznek köszönhetjük, aki a Mayhem-en kivül olyan zenekarok borítóját készítette el, mint a Watain, a Behemoth, a Deströyer 666 és még sorolhatnánk, ha tehetitek nézzetek utána, nem bánjátok meg!
A szövegekről most is elmondható, hogy nem az olcsó, klisés, sátános borzalmakkal untatnak minket, hanem világunk romlott oldalának intellektuális és spirituális tolmácsolását kapjuk.
Anno, Blasphemer érkezésével elég erősen megváltozott a Mayhem stílusa – továbbra is gonosz maradt, ám egy sokkal nehezebben követhető, sokkal inkább kifacsart formában, köszönhetően egyedi gitárjátékának. Amit egyébként az utóbbi időkben rengetegen próbálnak utánozni. A nagy kérdés tehát az volt, hogy távoztával a Mayhem visszakanyarodik-e a korábbi korszak letisztultabb, zeneibb megközelítése felé, vagy találnak valakit, aki méltóképpen képes folytatni Blasphemer munkásságát. Nos, a hallottak alapján úgy tűnik a kettő közti középúton járnak jelenleg, dalonként hol erre, hol arra billentve a mérleg nyelvét. Értem ezt úgy, hogy az új témák között is megtalálhatjuk azokat a diszharmonikus, beteges, groteszk megoldásokat, ami az utóbbi években jellemezte a zenekart, de az összképet tekintve a dalok jobban szerkesztettnek, emészthetőbbnek tűnnek.
Ami nem változott viszont az Hellhammer fantasztikus dobjátéka, amelyhez a legtöbb dobos sohasem fog felérni ötletességben, kreativitásban és fölényes hangszerkezelésben.
A jó öreg Necrobutcher basszusgitárja is épp úgy recseg, akárcsak a régi időkben.
Attila a szokásos jó formáján túl, többször is Maniac-re emlékeztető magasabb károgást hallat. Az itt is megjelenő folyamatos sokszínűség biztosítja helyét az elit extrém énekesek körében.
Hangzásban a legutóbbi lemezhez hasonlít, kicsit talán élesebb, de közel sem olyan steril, mint a Grand declaration of war volt.
A single első dala a Psywar rettentő laza csuklójátékról tesz tanúbizonyságot, melyet Hellhammer géppuska szerű lábdob játéka kísér. Attila mostanában, mint említettem is, úgy tűnik, többet használja a magasabb hangfekvésű extrém énekét, kicsit emlékeztetve a Maniac időszakra, ami érdekes, mert eddig inkább a mélyebb torok ének volt rá jellemző. Ezt hallhatjuk a Psywarban is, melynek középrészében egy fantasztikus éteri részt kapunk zeneileg, és Attila is visszatér „önmagához”.
A második szám igazi apokaliptikus, kriptaszagú, szenvedéssel, vonaglással indít. Tipikus hátborzongós, Mayhem hangulata van az egész dalnak…
Összegezve azt tudnám mondani, hogy a gitáros váltás közel sem érződött meg annyira, mint a régi időkben Euronymous után, és az egész produkció egyfajta összegzésként hat a modernkori Mayhem felé eltolódva. Tehát akinek eddig „túl sok” volt a jóból az utóbbi időkben, az most egy zenei produkcióra számíthat, aki pedig Maniacet hiányolta az is némileg kárpótolva érezheti magát Csihar új hangszíneivel.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
A. Psywar
B. From Beyond the Event Horizon (non-album track)
