Lemezismertetők

MEADOWS END – The Sufferwell

Kiadó: –

Weboldal: www.meadowsend.org

Kiadás éve: 2014

Stílus: Symphonic / Melodic Death Metal

Brief Sum:  The album will not surrender immediately, which undeniably has its merits, but sadly its drawbacks too…

 

 

Ahhoz képest, hogy a svéd banda 1998-ban alakult, a The Sufferwell-en kívül csak egy nagylemeze jelent 2010-ben Ode to Quietus címmel. Az ezt megelőző éveket csak demók és EP kövezték ki. Ha gondolatban visszatekintünk a megalakulás időszakára, akkorra Svédország már „kitermelt” egy At The Gates-t, egy In Flames-t és egy Dark Tranquillity-t is. Ezek a nevek nem csak a világ különböző pontjain, de odahaza is sok fiatal zenélni vágyóra hatással voltak.

Akárcsak a kis Jan Dahlberg-re és Mats Helli-re. A Meadows End két oszlopos tagjára.  A kilencvenes évek vége óta kéz a kézben tevékenykednek a zenei hatásaik által nyújtott motiváció kiteljesítésében. Szerencsére nem szolga-hű koppintásokról van szó, arról nem beszélve, hogy a „melodikus death” metal erősen nyakon van öntve szimfonikus elemekkel. Természetesen nem szimfonikus nagyzenekari támogatásáról van szó, hanem „csak” Robin Mattsson billentyűs klasszikus zenei effektjeiről, dallamairól.

A hangzásból, a keverésből – véleményem szerint – kihoztak mindent. Minden sáv, hangszer arányosan kapott teret. A borító azonnal felkelti az érdeklődést, tanulmányozásra, nézelődésre késztet, szóval ez is rendben van. Gyakran sűrű, hömpölygő dalszerkezetekből építkeznek a szerzemények, nem a leggyakrabban hallott könnyed, headbangelős melódiákat tolják a srácok. Oda kell figyelni, nem az a háttérzeneként is funkcionáló zajolás a kenyerük. Ez is rendben van.

Viszont sajnos sokszor nagyon is oda kell figyelni. Egyhuzamban hallgatva az albumot előfordult, hogy nem igazán tudtam beazonosítani, hogy ez már egy másik dal vagy még az előzőt hallgatom. Gondolom, persze 10-20 meghallgatás után már minden letisztultabb és beazonosíthatóbb. Sajnos Johan Branberg is a „melodikus death metal” vokalisták betegségében szenved. Hosszútávon fantáziátlan, „egy kaptafa” éneke sem könnyít a dalok rövid időn belüli elmélyítését.

A tizenegy szerzemény masszájából azért dicséretreméltóan vannak magasan kiemelkedő pillanatok, sőt komplett dalok! Már a kezdés is ott van a szeren, de számomra a This Coming Nightfall és az ezt követő számok hozzák leginkább a The Sufferwell értékét. Nem mintha az album első felében értékelhetetlen percek zajlanának, de az tény, hogy ott ritkábban kapja fel a fejét az egyszeri hallgató.

Szóval, nem azonnal adja meg magát az album, aminek vitathatatlanul van előnye, de sajnos hátránya is.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Kings of Greed
2. Trench of Souls
3. Ur Askan
4. Devilspeed Loathekill
5. Reap
6. Under a Canopy of Stars
7. Hung in Gallows by Dawn
8. This Coming Nightfall
9. Funeral of a Porcelain Doll
10. Masses Flee
11. Insurrection


Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek