Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: myspace.com/melechesh
Kiadás éve: 2010
Stílus: Folk / Black / Thrash Metal
Brief Sum: The most exciting band from Middle-East have released a very atmospheric, authentic middle-eastern folk/extreme metal album. Despite that there are only two faster songs and some blast parts it’s still energetic and the special percussions and instruments are making this album more interesting. Although the opener and the first instrumental song is unnecesarily long, it’s still a very strong release from a band that really deserved a huge label and the popularity.
A Közel-Kelet legautentikusabb és legigényesebb zenekara, a Melechesh új albumához érkezett. Népszerűségük az évek során töretlenül nőtt – nem véletlenül -, így nem csodálkozhatunk, hogy az ötödik nagylemezük már az egyik legnagyobb kiadónál, a Nuclear Blastnál látott napvilágot. Mivel egyik kedvenc zenekaromról van szó – mind albumon, mind élőben -, ennek részben örültem, hiszen a Nuclear Blast nagy figyelmet fordít a promotálásra, a lemez készítéséről már korábban jelentek meg videók, így sejthettük, hogy egy igen díszes, közel-keleti népi hangszerekkel, speciális effektekkel és egyéb finomságokkal megtűzdelt albumot fogunk a kezünkbe kapni, ugyanakkor gyakori eset, hogy az erős reklám után csalódás éri az embert.
Az biztos, hogy a borító és a lemez kinézete a legjobb, amit valaha kiadtak, kellően visszaadja a közel-keleti hangulatot, de emellett kellően misztikus és modern. A hangzásról szintén csak a legjobbakat tudom szólni, kellően arányos és telt, minden élően szól, nincs itt semmi trigger, sem semmi túlpolírozás, mint a kiadó többi slágercsapatánál. A videókban beharangozott különféle ütősök és különleges elemek szinte betöltik az egész lemezt, azonban sajnos van olyan hely, ahol ezek nem díszítő, hanem helyettesítő szerepet töltenek be. Erre legjobb példa mindjárt az első dal, a „Ghouls Of Nineveh” amely egy meglehetősen unalmas, lassú tétel, talán az egyik leggyengébb szerzemény, amit valaha írtak, viszont a sok ütőshangszer és különleges effekt olyan atmoszférát teremt, ami fogyaszthatóvá teszi az egészet. Felvezetésnek kicsit hosszú, az a három kimért thrash-es téma pedig, amiből áll a dal pár hallgatás után elég unalmassá válik. Az album számomra a „Grand Gathas Of Baal Sin”-nel kezdődik, aminek főtémája az utóbbi két album Melechesh-ét idézi: kíméletlen black metalos őrlés, amelyeket egy-egy közel-keleti hangulatú kiállás tör csak meg. Ez a dal hibátlan, úgy, ahogy van. Az ezt követő dalok is hozzák a korábbi színvonalat, egyedül a két instrumentális dallal nem vagyok teljesen kibékülve, főként a hosszuk miatt. Értem én, hogy kell az atmoszférateremtés, de a két dal összesen vagy 12 percet elfoglal a lemezből, ami jelentősen megtöri a lendületet, ráadásul a „When Halos Of Candles Collide” kivételesen nem is sikerült valami jóra, a sötét hangulaton kívül semmi olyan érdekes nincs benne, ami indokolná a szám 6 perces hosszát. Kiemelnék viszont a lemezről egy számot, ami Melecheshéktől elég szokatlan volt, ez pedig a „Defeating The Giants”. Ez tipikusan olyan tétel, amelyről azt mondja az ember, hogy egyszerű, de hatásos. Ha valaki ezt a három hangból álló primitív black metal (amelynek refrénje inkább groove/thrash-es) szerzeményt mutatja nekem, és nem mondja meg, hogy mi a csapat, nem biztos, hogy az izraeli hordát mondtam volna, sokkal inkább Nattefrost neve jutott volna eszembe, ő szokott hasonlóan egyszerű, de hatásos riffekkel operálni. Az biztos, hogy a lemez egyik legérdekesebb és leglendületesebb momentuma.
Az album stílusa és tempója megfelel annak a tendenciának, ami a zenekarral kapcsolatban a Sphynx óta megfigyelhető: egyre kevesebb black metalos elem, (a thrash-es íz maradt, talán néhol még több is), a tempó ismét egy fokkal kimértebb egy-egy számtól eltekintve, a dalok pedig a közel-keleti gitártémák köré épülnek. Bár sokak szerint emiatt egyre gyengül a Melechesh, én ezt egyáltalán nem érzem, még akkor is, ha elismerem, hogy nem a The Epigenesis a legerősebb albuma a csapatnak. Ettől függetlenül ez az album napjaink extrém metaljának még mindig egyik legsokszínűbb csapatának egy erős, sokszínű lemeze. Kötelező hallgatnivaló, ami ha csalódást nem is okoz a rajongóknak, de az év lemezének címére nem biztos hogy esélyes.
Tracklist:
1. Ghouls Of Nineveh
2. Grand Gathas Of Baal Sin
3. Sacred Geometry
4. The Magickan And The Drones
5. Mystics Of The Pillar
6. When Halos Of Candles Collide (instrumental)
7. Defeating The Giants
8. Illumination: The Face Of Shamash
9. Negative Theology
10. A Greater Chain Of Being (instrumental)
11. The Epigenesis