Kiadó: Rising Records
Weboldal: myspace.com/mendeed
Kiadás éve: 2006
Stílus: Melodic Death / Metalcore
(scroll down for English Version)
Már a nyitó Poisoned Hearts is sokkal érettebb, tudatosabb munkát mutat fel, mint az előbb ismertetett kislemez, bár itt is hallható némi sablontémákon való lovaglás, a témák nagy része mégis erőteljesebb, mint korábban. Ebben a számban az egyetlen zavaró dolog, hogy talán kissé túl lett variálva, ez nem tesz jót a szerkezetnek. Kemény, pörgős riffek vonulnak végig, az énekes hangja tisztább, a durvább betétek már inkább a metalcore-t idézik, mintsem a melodikus death metalt.
A The Reaper Waits kezdő hangjai teljesen más világba vezetnek el minket, a dob érdekes hangsúlyozása, az ének tipikussága, a gitárok játékának letisztultabb volta, a refrénbetétek a heavy metal hőskorát idézik, mind zeneileg, mind az ének terén. Érdekes, hogy utána egyből egy gyors, rövid zúzda jön, amiből azután visszaváltanak a fő verze témára.
A Stand As One Fight For Glory kőkemény hangjai, a keverés találékonysága, és az egész koncepció tálalása nem egyszerű. Alapokra épül itt is az egész szám, ha azt nézem, viszont sokkal ötletesebb módon épülnek bele a technikai elemek. A szóló nem egy nagy durranás, de a helyén van, és a pontos játék magáért beszél. Itt is található némi gyengeség, ez a kissé epikus rész a refrénnél nem hiányzik ebből a dalból, rossz helyen van, és megbontja az egységet.
A Beneath A Burning Sky abszolút death metalos indítása felpörgeti az eseményeket, a súlyos, szaggatott részek megint csak más világot képeznek, mutatnak meg. Felvillan az elmúlt két év fejlődése, ez az egyik legjobban kidolgozott szám a korongon. Ezen a vonalon kellene mozogniuk, kísérletezniük, mert ezt jól tolják. Nincs felesleges téma, felesleges hang.
A Laid To Waste ugyanezt a vonalat folytatja nagyrészt, bár ez is inkább egy metalcore bandát idéz. Mégis jól operálnak a témákkal, jól hangzik együtt minden. Kicsiszolt számról van itt is szó, egyike a keveseknek, amit bármikor meg tud hallgatni az ember a metalcore műfajon belül (ha annak tekintem továbbra is), mert ugye ez a stílus már tele van önjelölt bandák elcsépelt dalaival. Ebben legalább van egyéniség, cél, és értelem.
A Fall To Me egy technikásabb darab, szaggatott ütemekkel indul, majd egy lazább tempóval pörög fel egészen a középtempóig. Erős szerkezeti felépítés, jól megválasztott váltások, kidolgozottság jellemzi végig. Ezek azok a dalok, amik feldobják a lemezt és előremutatóak, az elenyésző töltelékszámok mellett (mert sajnos egy-kettő csak annak bizonyul nagyrészt).
A Hollow inkább az elenyésző kissebségbe tartozik, bár az ötletesség itt is feltűnik, de a sablontémák sajnos itt is felbukkannak, követve a metalcore trendet – legyen kemény ének, kemény zene, de ugyanakkor dallamos betétekkel fűszerezve. Nem lenne ez rossz, de ez az, amin még dolgozni kellett volna. Kár azért a pár jó témáért, amit a többivel ellaposítottak, ha összességében nézem a dolgokat.
A Messiah is egy lapos, unalmas valami, amit nehezen tudnék meghatározni, hacsak nem magamat akarnám ismételni minduntalan. Bár kiadtak volna inkább a jó számokból egy kislemezt, mintsem néhány jó ötletet és számot elbaszni azért, hogy nagylemez legyen a vége. Kár, hogy nem kerek így a kép, kár, hogy felesleges témákkal bombázzák az ember agyát. Unalmas.
A The End Of Man erőteljesebb darab, bár ez sem férkőzött a szívembe, mégis, sokkal ütősebb, és a kevés jó dal közé sorolnám, bár itt is vannak túllépett határvonalak, alaptémák, mégsem érzem azt, hogy csak egymásra lennének dobálva. Ki van dolgozva, a pontos és dinamikus játék pedig csak dob egyet a dolgon. A technikai betétek izzása, a dallamosabb részek kellemes illeszkedése itt is előremutató.
Az utolsó szám a Divided We Fall címet viseli. Egy újabb pusztító áradatnak lehetünk fültanúi, minden sikolt a fájdalomtól, minden hang erős tónusokkal fejezi ki a belső haragját, értelmetlen vergődését, küzdelmét a mindennapok felett. Rövid, de érvényesülő betétek, leheletvékony hangok uralják a terepet, a szerkezet jól eltalált, a dallamosabb részek is karakteresek, ahogyan azt kell. Összességében fejlődött a zenekar, de mégiscsak túl korainak ítélem meg ennek a lemeznek a kiadását, még csiszolni kellett volna pár témát. Szerencsére azért nem annyira unalmas, hogy ne lehetne értékelni, de a pontszám azért önmagáért beszél.
——————————–
ENGLISH VERSION:
The opening Poisoned Hearts already shows maturity, compared to the previous CD, even if the stereotypes can be found here still. The riffs are fast and heavy and the singer’s voice is clearer here so it is rather a metalcore stuff and it is a little bit over-varieted.
The Reaper Waits is a song from the golden ages of the heavy metal with the tipically sung text, the interesting emphasising of the drums and the clear-out guitar themes. I find it funny that it is followed by a fast and heavy stapming and then go back again to the main style.
„Stand As One Fight For Glory” is a difficult song with the ingenuity of the mixing, the hard sounds and with the whole conception. In fact, the song is built on the typical bases but the way the other tecnical elements are built in it is far more tricky than the others. The solo is not a big stuff but its accuracy is just godd as it is. Anyway, there are some soft points here, too: the epical part at the refrain is at a wrong place and strips the whole song.
On the other hand, the „Beneath A Burning Sky” revs you up with its fast beats and the heavy, rugged parts show you another world. I guess this is the line boys should go on cause it suits them well – no unimportant topics or sounds.
„Laid to Waste” goes on this way even if it is rather a metalcore song, too. Anyway, they operate well with the bases, sound pretty good in one. Worked up song it is, one of the few which can be lend an ear everytime in the metalcore style (if we sort the band in that category). At least, it contains creativity, aims and meaning.
„Fall to Me” is a technical piece of work indeed, starts with rugged beats and goes on with a more or less fast rhytems. Well-built set-up, well-sorted turns..and anyway, well done! This kind of tracks can made the record enjoyable and shows the way to the future in spite of songs wich were directly made as expletivelies (unfortunately, some tracks were made for this).
„Hollow” is a typical example of an expletively even if it shows the signs of creativity, it still follows the metalcore trend with heavy themes, heavy singing any some melodious parts. This song is that one wich calls for more work. I feel sorry for those good themes which were flattened by the boring ones.
„Messiah” is also a flattened, dull something which can be hardly described and I really don’t want to repeat myself.. It would be a better idea to make a mini-record from the good tracks than screw some really interesting idea with stereotypes to had a big one..What a pity that the full image is not complete yet, it’s so tiring when your mind is bombed by trivial topics. Boredom.
„The End Of Man” is more powerful piece of work, not my favourite with some banal bases in it but still, I’d sort it in the „good songs” category. It is not lashed-together, rather worked-out and dynamical. The lining and the melodies are really bid fair.
The last song is called „Divided We Fall”. We can hear an unstoppable stream of pain, anger and fight. Short but predominating lining, hard beats and soft voices rule, perfect set-up, character device in the melodious parts. On the whole, the band has been developing but I still find it early to publish this CD as it screamed of some more correction. Fortunately, it’s not so boring anyway to not to rate but the point reflects my oppinion.
Tracklist:
1. Poisoned Hearts
2. The Reaper Waits
3. Stand As One Fight for Glory
4. Beneath A Burning Sky
5. Laid to waste
6. Fall to Me
7. Hollow
8. Messiah
9. The End Of Man
10. Divided We Fall