MERCILESS DEATH – Sick Sanctities (Reissue)

Kiadó: High Roller Records

Weboldal: myspace.com/mercilessdeath

Kiadás éve: 2010

Stílus: Death / Thrash

Brief Sum: Nostalgic stuff from the time of the born of death metal. A time when there were no rules and you could really do what you wanted to. And as we can hear, there were no obstacles in the creative way of Merciless Death.

 

Pár dolgot az elején tisztázni kell. Először is most nem az amerikai Mericless Deathről van szó, hanem egy 1987-ben alakult lengyel csapatról. A másik, hogy ez nem egy új lemez, hanem az 1993-as bemutatkozó albumuk, ami akkor kazettán jelent meg, második újra kiadása. Metal zenei téren Lengyelországban hasonló volt a helyzet a 80-as években mint nálunk. Így eshetett meg, hogy az akkoriban két izgalmas demóval jelentkező csapat, csak jóval később jutott abba a helyzetbe, hogy rögzíthessen egy lemezt. A banda kultikusságát mutatják az újra megjelenések. Azóta nem igazán adtak életjelet magukról, egészen mostanáig, amikor is kijött, lényegében második lemezük, From Hell-re keresztelve.

A Sick Sanctities abban az időben született, mikor még az extrém irányzatok nem szeparálódtak el egymástól. Így keverednek a thrash és death stíluselemek. De ami a legváratlanabb, hogy bizony találunk itt mást is, ami miatt, érthető a sokadik újra kiadás.
Ne feledjük, 1993-ban járunk Lengyelországban. Igaz, hogy már a thrash hullám a világban lecsengőben volt, viszont ebből kifejlődött egy másik irányzat a death. A Merciless Death zene gyökerei azonban inkább későbbre nyúlnak vissza. Simán el tudom képzelni, hogy ez a keleti régió eltolódottságának tudható be. Ugyanis a lemez megszólalása, hangzása a Possessedet, a Tirant Sin-t és hasonszőrű csapatokat idéz. Kellően koszos, és benne van az a sötét démonikus hangulat, ami a hasonló vonalon mozgó csapatokat jellemezte a 80-as évek végén.

A nem hagyományos megközelítést már az első tétel is mutatja, ami egy instrumentális őrjöngés. Pár hangos szintetizátoros aláfestés után keményen a húrokba tépnek. Kellemesen dohog a zenekar. A fent említett elemek keverednek egy kis hagyományos heavy megközelítéssel. Már kezdenénk belemelegedni, mikor leáll a csapat, és a nóta végéig, barokkos-akusztikus dallamokat kapunk gitáron. A következő lendületes tételben már megérkezik az ének is, amolyan Possessed módra, csak kevesebb visszhanggal.
Nekem a Power of Dertiny kellemes emlékeket idéz. Igazából semmi extra. Egy középtempós költemény a verzéknél. De aztán jön a szóló és rendesen belelendülnek, ez a rész rettentő módon emlékeztet az ős The Crown stílusára.
A River of Blood-ot akusztikus gitár indítja, de most rockosan. Nem kapkodják el a dalt, csak középtájon indulnak be. A verze előtt bedobnak egy basszuskiállást, amolyan Cannibal Corpse módra. Utána következik a No Mercy hangulatos harmóniával és pár morcos basszushanggal. Érdekes felépítésű nóta. Olyan mintha nem lenne refrén és az egész dal csak az utolsó másodpercekben elhangzó No Mercy bedörmögését építené fel.

Mirror of Inferno megint egy intróval indít. Úgy látszik kedvelik ezeket a srácok, mert szinte minden dal valami felvezetővel kezdődik. Ezúttal basszusgitáron előadva, ami nem általános dolog, pedig mennyire jó! Ez a dal több figyelmet is érdemel, a verzék gitár és ének-dob felváltott játékából állnak. Szerencsére ez az izgalmas megoldás később is visszatér a dalban.
Az utolsó a címadó tételbe aztán beletettek mindent! A kezdés akusztikus gitárral történik. Akár egy King Diamond lemezre is felférne, erősen emlékeztet Andy LaRocque dallamaira. Aztán persze beindul a csapat jó deathes módra. Az egyik leállásba mégis visszatér az akusztikus gitár egy kis dallamot beszúrva a hangorkánba. De mindez nem elég, a gitárszóló, ami nyugis dallamosságot mutat, eleinte akusztikus bontásra van rátolva. A dal legvégét, és a lemezt is, már, hogy nem maradjunk outró nélkül, egy őrült billentyű futam zárja.

Gyengém ez a stílus. Egyszerűen lelkesedek ezért a hangzásért, és legfőképp azért a hangulatért, amit sugároz. Tetszik benne, hogy nem ragaszkodik görcsösen bizonyos klisékhez, úgy tudja az ötleteket keverni, hogy nem válik az extrémitás kárára. A lemez nem mai, és ez minden pontján érződik is. A csapat már bizonyított, és ha valaki meghallgatja, észreveszi, hogy még mai füllel is tele van rengeted ötlettel, és energiával. Nagyot üthetett a megjelenésének idején!

Tracklist:

1. The Sanctuary
2. The Victim
3. Power of Destiny
4. River of Blood
5. No Mercy
6. Mirror of Inferno
7. Ritual of the Black Host 2
8. Sick Sanctities

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

MERCILESS DEATH – Holocaust LP

Stillborn

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár