Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.meshuggah.net
Kiadás éve: 2012
Stílus: Experimental Metal
Brief Sum: Meshuggah is still in good form, their musical knowledge and uniqueness are still the same. I’m sure the old fans will be happy with this new release.
Az agyahagyott, matekos témáiról elhíresült svéd Meshuggah igencsak csendben volt a rengeteg vitát kiváltott ObZen lemez óta. A banda 2008-tól nem jelentkezett sorlemezzel, 2012-ben azonban úgy látszik voltak friss ötleteik amiket meg szerettek volna mutatni a nagyközönségnek. A zenekar ’95-ös Destroy, Erase, Improve lemeze óta igencsak kemény bírálatokat kapott. Igaz a zenész szakma minden egyes kiadványnál leborul a svédek nagysága és zeneisége mellett, a hagyományos értelemben vett metal közösség azonban egyre inkább kezd elfordulni tőlük, melynek leginkább a legutóbbi lemezeken hallható öncélú témázgatás lehet az oka. Már a 2002-es Nothing lemeznél nem értették sokan, hogy mit is akar a Meshuggah, és ezt a Catch 33 gépdobjai, majd az ObZen érthetetlensége még ellenszenvesebbé tette őket sokak szemében. Nekem tulajdonképpen sosem volt bajom a srácok kísérletező dolgaival, és azt sem ártana megérteni, hogy ez a zene már nem feltétlenül metal, vagy nem teljesen az. Nagyjából egy óra hosszúságú anyagaik nekem is soknak tűnnek néha, és bizony nagyon leterhelő tud lenni, de ne felejtsük el, hogy ők már akkor tördelték a ritmusokat, amikor még ennek nem nagyon volt hagyománya. Minden lemezükkel újultak egy kicsit, hol a héthúrosokat cserélték le nyolchúrosra, hol visszafogták a tempót, de olyan is akadt, hogy gépies, indusztriális dolgokat ültettek a zenéjükbe. A Meshuggah elmebetegsége, ugyanakkor újító, kreatív mesterművei világszerte hódítanak, zenei stílusoktól függetlenül. Az énekes Jens Kidman sablonos hangját ugyan többen támadták az elmúlt évek során, és ha jobban meggondolom engem is sokszor zavar ez az egysíkú üvöltés, a hangszeres tudás mellett viszont egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.
A Koloss címet viselő új korongnak nagyon sokat kell bizonyítania ennyi év kihagyás és ennyi viharos érzelmeket kiváltó album után, de régi Meshuggah fanoknak előre borítékolom, hogy nem fognak csalódni, sőt! Az új lemez mondhatni visszatér a 95-ös érához, sokszor felidézve a Destroy… témáit. Jóval metalosabbra vették egyébként a figurát, sokkal nyersebb, lecsontozott témákkal operálnak a gitárosok, és a régiekhez képest még a szólók is dallamosnak mondhatóak. A The Hurt That Finds You First –ben majdhogynem thrashes gyorsaság dominál és a vége felé egy nagyon királyul megírt dallamos rész is van, majd belassulnak és egészen hipnotikus témákat szednek elő lezárásképpen. Az utána következő Marrow című szerzeményben is megmutatják mennyire sokoldalúak zenészként, persze a tipikus jelleg azért megmarad. Mindenesetre szokatlan témák és dallamok ütik fel a fejüket, még a Meshuggahoz képest is.
Az elején kissé nyögvenyelősen induló lemez olyan magasságokba emel az ötödik számtól kezdve, hogy alig hittem a fülemnek. Régen találkoztam már olyan albummal ami a végére kezdett kiteljesedni, de a Koloss rengeteg meglepetést tartogat a hallgató számára. A korong legütősebb trackje egyértelműen a Break Those Bones Whose Sinews Gave It Motion. Ha valaki megkérdezné tőlem milyen zenét tol a Meshuggah 2012-ben, biztos, hogy azonnal ezt tenném föl neki. A lemezt a megnyugtató hatású The Last Vigil zárja, és még sokáig lehet gondolkodni egyedül a szobában, miközben a zene hatása még mindig nem múlt el. Én ugyan jobban vonzódom az utóbbi lemezek lassú elborultságához, de a Koloss is egy remek album. Mindenképp érdemes meghallgatni.
SAMPLE:
Facebook link
Tracklist:
1. I Am Colossus
2. The Demon’s Name Is Surveillance
3. Do Not Look Down
4. Behind The Sun
5. The Hurt That Finds You First
6. Marrow
7. Break Those Bones Whose Sinews Gave It Motion
8. Swarm
9. Demiurge
10. The Last Vigil
