MIND ODYSSEY – Time To Change It

Kiadó: Napalm Records

Weboldal: www.mindodyssey.de

Kiadás éve: 2009

Stílus: Metal / Progressive / Rock

 

(scroll down for English Version)

 

 

A Mind Odysseyre akkor kaptam fel a fejem, mikor megláttam a tagok listáján Victor Smolskit, az orosz származású gitárzsenit, aki sok más zenekar és projekt mellett főleg a Rage-ben bizonyít. Tudván, hogy ő a zenekar egyik fő dalszerzője, máris kialakult egy kép – és egy elvárási szint – a fejemben a csapat zenéjéről. A banda egy kelet- és egy nyugat-berlini zenekar összeolvadásának eredményeképp jött létre (Merlin és Gracious Violence). Az első album 1993-ban született meg, nem sokkal utána csatlakozott a zenekarhoz Smolski. A következő hat év alatt három teljes albumot készítettek az ő vezetésével, azután pedig egy hosszabb – csaknem 10 éves – szünet következett, de 2008-ban újra aktivizálódott a zenekar, melynek eredményeképp február legvégén jelenik meg a legújabb album Time to Change It címmel. Ez a zenekar első kiadványa a Napalm Records égisze alatt, ahol egy érdekes színfoltot képviselnek, mivel a kiadó főleg folk/viking/északi metal zenéknek ad otthont.
A borító nagyon vonzóra sikerült, jól illik a korongon hallható zenéhez. Valamelyest jelképes üzenettel is bír, a növények által benőtt, dzsungellé formált modern, acél és üveg épületek a régi és az új, a hagyományos és a modern egymás mellett élését szimbolizálják. A zenében is találhatóak old-school power és heavy metal vonások, de nem telik el egy pillanat sem neoklasszikus és futurisztikus virgázások nélkül. Így aki belehallgat, annak egy élvezetes és maradandó, stílushoz képest zúzós háromnegyed órában lesz része.

A nyitószám a Riding and Ruling címet viseli, ami tökéletesen jellemzi is, mert kellemes, középtempós, vágtázós, bólogatós riffek érkeznek a fülünkbe tökéletesre csiszolt hangzással. Lazaságával és optimizmusával könnyen jókedvre tud deríteni bárkit az anyag. Az ének kellőképpen dallamos és fémes, igazán kiugró teljesítményt nem nyújt, de ebben a zenekarban nem is az a lényeg. A refréneknél ezen zenénél nem megszokott csordavokált hallhatunk, mely azonban remekül illeszkedik a háttérbe, egyáltalán nem lóg ki. Természetesen rengeteg modern szintetizátor- és gitár-futamot pakoltak a számokba, bár a nyitódalban ez utóbbiból kevesebbet találunk. A tüskés, szúrós hangzás remekül kiemeli azonban az elektronikus háttéreffekteket. A szám fékcsikorgással és egy ütközés hangjával zárul, mosolyra késztetve a hallgatót. A második Enemy Daggers refrénje nagyon magasztos hangulatot hoz, az ember a magasban érzi magát tőle, ám a rögtön utána következő rövid hip-hoppos scratch gyorsan visszarángat minket a heavy metal riffek közé. A refrén alatti gitártéma nagyon el van találva, sokszor a hideg futkos tőle a hátamon. Találunk egy visszafogottabb, kicsit lebegős részt is a számban, ahol egy pár pillanatig beszédet hallunk, majd újra jön a refrén. A következő I Want It All refrénje is nagyon eltalált, ahogy ez az összes többi számra is jellemző. Ebben a számban hallhatunk először igazi szólót, amely persze – lévén Victor Smolski ujjai alól származó – hibátlan. Mindegyik számot megbolondították itt-ott valamivel, ezt épp egy elnyomott, picit torzított éneksorral.

A negyedik – Face in the Rain című – szám lassabb tempójú, de nem ballada, ahogy az a heavy metal zenekaroknál általában a lassabb számokkal szokott lenni. Rövid, de zseniális billentyűfutamok tarkítják a vastag, bólogatós riffeket és persze mini-gitárszólóból is akad itt néhány. A dal végefelé újra egy teljes hosszúságú, “igazi” szóló foglal helyet. A Final Fight igen morcos riffel kezdődik, ezt a hangulatot pedig tovább fokozza a verze kicsit megeffektezett éneke. Nem kell aggódni, azért nem vokóderről van szó, csak kicsit nyomottá tették a vokált. A ’80-as éveket idéző refrén után egy elektronikus lassítás után leáll a szám, majd újra elkezdődik a nyitáskor hallott morcos riff. Zongorával kezdődik és ettől komoly hangvételt kap a Higher Ground című tétel, mely a leghosszabb az albumon. Meg is tartja végig a komoly, már-már komor hangot, a szövegeket hozzáolvasva pedig egy félrecsúszott és veszteséggel telt élet képei jelennek meg előttünk. A szám zseniális gitár-zongora párbajos szólója azért kicsit feloldja a komorságot, de a végére visszatér a refrén és újra borongunk egy sort.

Szokatlanul mély vokállal és dob/basszus/elektromos zajok összjátékkal nyit a Storm Warning, mely az album egyik legjobbja, főként száguldós, testvéries, vágtázós refrénje és néhol kicsit nintendos, elmebeteg módon művészi szólója miatt. A végén egészen élethű, ám valahogy mégis zenei viharhangok kísérnek át minket a címadó szám nagyon hangulatos szintitémájába. Az ének kicsit furcsán illeszkedik az elején a csodálatos billentyűkre, de mikor beindul a riffelés, ezzel már nincs probléma. Ez egy lassabb, gondolkodósabb tétel, de a szintetizátor tökéletes hangjai miatt egy pillanatig sem unalmas. Az egész lemezen találunk bombasztikus pillanatokat és hangokat, de ebben a számban ezeknek különösen nagy szerep jut. A szóló(k) természetesen nem maradhat(nak) ki, hibát természetesen továbbra is hiába keresünk bennük. Szerencsére Smolski nem esik át a ló másik oldalára, a szólók és virgázások nincsenek túlbonyolítva és a legkevésbé sem öncélúak. A korong egyik legjobb száma ez. A Raven and Swan egy vad, gyors tétel, néhol Primal Fear-re emlékeztető énekmegoldásokkal. Semmi kiugrót nem találunk benne, de persze hibákat sem. A záró Under the Moonlight egy balladisztikus nóta, meglepően popos, latinos gitárokkal és pergőkávával. A második perc környéki beindulás harangjai megint meborzongatják a hallgatót, ám az utána következő pár riffben meglepően erőtlenek a gitárok, nem értem, ez miért van. Ennek ellenére a címadó után ez számomra az album legjobb dala.

Nyugodt szívvel kijelenthetjük tehát, hogy a Mind Odyssey nem sorvadt el a hosszú szünetben, hanem épp ellenkezőleg, újult erővel készítette el legújabb anyagát. Nem tudom, az albumcím akar-e utalni bármire is, de saját értelmezésem szerint azt fejezi ki, hogy itt az idő visszaadni az emberek dallamos metalba vetett hitét. Én csak támogatni tudom őket, személyemben máris egy új rajongót szereztek zenéjüknek. A dallamos metal kedvelőinek kötelező anyag, másoknak csak erősen ajánlott.

——————————

ENGLISH VERSION:

I first payed attention to Mind Odyssey when I saw that among the members was Victor Smolski, the guitar genius with Russian origins, who – apart from many other band – proves himself from time to time in Rage. Knowing that he is one of the main songwriters of the band, a picture of the their music – and expectations, too – already formed in my mind. The band was formed by the merging of a West-Berlin and an East-Berlin band (Gracious Violence and Merlin, respectively). The first album was released in 1993 and soon afterwards, Smolski joined the band. They made three full-length albums during the next six years, then came a longer – almost 10 years long – hiatus, but in 2008, the band reactivised itself. The result of this process is the new album Time to Change It out at the very end of February. This is the first release of the band under the aegis of Napalm Records, where they represent variety, since the label mainly deals with folk/viking/nordic metal bands.
The cover artwork is very attractive, fits nicely with the music. It contains somewhat of a smybolic meaning, the modern, steel-and-glass buildings taken over by plants, transmuted into a jungle symbolise old and new, traditional and modern living together. There are old-school power and heavy metal attributes in the music, too, but no moment passes without neoclassic and futuristic earworms. Those, who are to listen to it will take part in an enjoyable and long-lasting 45 minutes, musically unusually hard for this genre.

The opening track is titled Riding and Ruling, which is a speaking title, since we get pleasant, middle-paced, galloping, headbanging riffs with perfect sound. The music can put anyone into a good mood with its easiness and optimism. The vocals are melodic and sharp, not giving any exceptional experience, but in this music, that is not what matters. In the refrain, we can hear band vocals, which is not a common thing in this genre, but fits in perfectly with the rest of the music. Of course, there are a lot of modern synth and guitar runs in the songs; in the opening track, however, we find less of the latter. The spiky, scratching sound perfectly emphasises the electronic background effects. The track closes with brake-screeching and the sounds of a car collision, which makes the listener smile. The refrain of the second song – Enemy Daggers – brings a majestic mood, the listener feels high from it (literally, not like drugs make you feel high). Right after it, a short, hip-hop like scratch takes us back into the middle of heavy metal riffs. The guitars during the refrain are very well composed, sending shivers running down my spine. We can also find a more consolidated, somewhat flying part in the song, where we can hear a few moments of speech, but then comes the refrain again. The refrain of the next song – I Want It All – is also a very nice piece, just like all the other songs’. We can first hear a real solo in this track, which is – what do we expect of Victor Smolski? – naturally flawless. Every track contains bits and pieces of specialties, this one actually has a reduced, little bit overdriven vocal line.

The fourth song – Face in the Rain – is a slower song, but not a ballad, as we should have expected. Short, but ingenial keyboard patterns decorate the thick, headbanging riffs and of course, we get a few mini-guitarsolos, too. Towards the end, there is another full-length, real solo. Final Fight begins with a quite grim riff, and this mood is further empowered by the slightly effected vocals of the verse. No reason to be afraid, of course, they don’t use a vocoder, the just made the voice a bit lower and darker. After the 80’s mooded refrain and an electronic slowing, the song stops and starts again with the grim riff heard at the beginning. The longest song on the disc, Higher Ground sets off with pianos, giving it a serious atmosphere. It keeps this atmosphere all the way long and if we read the lyrics along, pictures of a life went wrong and filled with perdition materialise before our eyes. The ingenial guitar-piano duel solo however, melts the grimness of the song for a while, but the refrain brings us melancholy again.

Unusally low voice and drum/bass/electronics background start Storm Warning, which is one of the best songs on the album mainly because its running, sanguinical, galloping refrain and occasionally nintendo-like, sickly artistic solo. At the end, quite life-like but still musical storm sounds guide us into the eponymous song’s strong keyboards. The vocals fit in a little strangely with the wondrous synth-melodies, but when the riffing starts, no problem is left. This is a slower, thought-inspiring track and thanks to the perfect keyboards it never becomes boring. We can find moments of bombast all across the album, but in this track, these play a significant role. Of course, the solo(s) cannot be left out, and it is in vain to try to find mistakes in them. Fortunately, Smolski does not overdo the solos and guitarruns, there is no selfish artisticness. This is one of the best songs of the album. Raven and Swan is a fast and wild track, the vocals of which remind me of Primal Fear. There is nothing special in it, but neither are there mistakes. The last one – entitled Under the Moonlight – is a balladistic, surprisingly pop-like song with latino guitars and snare rims. When the track really gets started – around two minutes – bells send shivers down my spine again. In the next part, however, the guitars are quite powerless, without any apparent reason. Even though this is a pity, this song is the best for me on the album after Time to Change It.

So we can state that Mind Odyssey did not wither during the long break, instead it returned with renewed power. I don’t know, whether the album title wants to say anthing, but in my opinion, it means that it’s time to restore people’s faith in melodic metal. I can only support them, they already found a new fan in me. This album is obligatory for melodic metal fans and strongly recommended for others.

Tracklist:

1. Riding And Ruling
2. Enemy Daggers
3. I Want It All
4. Face in the Rain
5. Final Fight
6. Higher Ground
7. Storm Warning
8. Time To Change It
9. Raven And Swan
10. Under The Moonlight

Pontszám: 10

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár