Kiadó: Lion Music
Weboldal: www.mindsplit.se
Kiadás éve: 2010
Stílus: Progressive / Metal / Rock
Brief Sum: Charmed Human Art If Significance is a varied, exciting stuff. The guys didn’t sacrifice the songs on the altar of prog., though the album demands proper humility and attention. Complex but digestible at the same time. Long and short songs alternate, which are not the copy of the others but each represent individuality, just like the subjects and their state of minds and ideas in the story.
„This is The Beginning of a new horizon,
the first step into another dimension
The clock is set; the time is right,
Bless the discoverers’ great divine
Sit down and lean your body back,
Make yourself comfortable, close your eyes and embrace the black.”
Előre is elnézést kérek, amiért közhelyes szubsztanciát használok, de újra bizonyítást nyert, hogy a zene egy globális nyelv, egy univerzális közlési forma. Több megközelítésben is helytálló lehet ez az állítás. Különböző etnikum, kultúrák között lehet összekötő kapocs, de ugyanakkor gondolatok, szavakkal le nem írható érzések megfogalmazásában is jelentős szerepet vállalhat. Vagy segítségével akár életképek, történetek is megelevenedhetnek agyunk hathatós közreműködésével. Ezek a történetek származhatnak az élet mindennapjaiból, a minket folyamatosan érő hatásokról, melyeket a kollektív tudat azonnal be tud azonosítani, ismerős érzések, melyek a sorstárs fogalma alatt egyesíti a hallgatókat. A svéd Mindsplit zenekar véleményem szerint izgalmasabb forrásból merített. Bár az élet írta, valóságos momentumokat dolgozta fel, de közvetlenül a hétköznapi taposómalomhoz nagyon kevés köze van. Sokkal inkább az emberi elmében lejátszódó bonyolult folyamatainak, az agy összetett, s nem ritkán furcsa reakcióinak az orvosi szintű bemutatása történik meg a dalokban.
Ehhez a beható tanulmányhoz nem akárhonnan kapott segítséget a zenekar. „Véletlenül” az énekes frontember, H.B. Anderson üknagyapja, Xandau professzor a 19 század egyik legnagyobb pszichoterapeutája volt. Az ő írásait, memoárját felhasználva állt össze a lemez koncepciója, de nyugodt szívvel kimondhatjuk, a banda imédzsét is nem gyengén átszövi az ős hagyatéka. Elég csak a zenekar nevét megemlíteni. Tehát a dalok mondanivalója, szövege nem a fantázián alapul, hanem a feljegyzett tanulmányok tolmácsolása. Minél többet hallgattam a lemezt, annál többet ugrott be egy bizonyos Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című műve. Nem kevés párhuzamot lehet vonni a két mű között. De jelen alanyunk nem csak lexikális értékkel bír, s mivel lemezismertető a rovat címe, ideje áttérnem a hangszeres értékekre is.
A Mindsplit legénysége sokat próbált, nagy múltú zenészekből áll. Különböző zenekarokban, projektekben alkottak eddig, s mindig is karizmatikus, alkotásteremtő pozícióban dolgoztak, soha sem a háttérben szolgálták mások elképzelésit. Igazi, nagy tehetségek ők egytől egyig. A zenei alapokért felelős gitármester Mathias Holm (H.B.-val együtt) a múltját tekintve, thrash és glam(!) metál gyökerekkel is erősen gyanúsítható. Jelen műve inkább az előbbit idézi egy-egy riff erejéig, mint az utóbbi stílust. Viszont a progresszív virgákban és az ötletes, izgalmas szólókban teljesedik ki egészen. Aki mellette folyamatosan tartja a tempót (persze egyik zenész sem marad le), az Jonas Lidström, aki a billentyűs hangszerekért felelős. Mivel hogy progresszív zenéről van szó, gondolom nem meglepő, hogy nem csak a szőnyeget teríti a kollégái alá, hanem sokkal inkább azt a klasszikus zenei komplexitást képviseli, ami egy zeneakadémián is hatalmas tapsot váltana ki a hallgatóközönségből. De ne feledkezzünk meg a ritmusszekcióról sem. Conny Payne a basszusgitárjával fokozza a fokozhatatlant, míg a dobok mögött egy Jon Skare nevű úriember teljesít a maximumon. Érdekességképpen, Jon többek között olyan hatásokat is megemlít adatlapján, mint a Metallica és a Slayer zenekarok. Egyáltalán nincs szégyenkeznivalója a példaképei előtt, mivel nem ritkán olyan lombardós lábdobot nyom, hogy a Slayer rajongók is elégedettséggel szólnának, ha progresszív metált is hallgatnának. És a teljesség igénye nélkül, a vendégzenészek közül ki szeretném emelni a szaxofonos Martin Berger nevét, aki tehetségével a A Purpose Of Circumstance-et színesíti.
Változatos, izgalmas anyagot tartalmaz a Charmed Human Art Of Significance. A srácok a dalokat nem áldozták fel a progresszívitás oltárán, de tény, hogy kellő alázatot, odafigyelést igényel az album. Komplex, de ugyanakkor emészthető szerzeményekkel ajándékozzák meg a hallgatót. Hosszabb – rövidebb számok váltogatják egymást, melyek nem egymás kópiái, hanem mindegyik külön – külön egyéniséget képviselnek, akárcsak a történetekben szereplő alanyok és azok gondolatvilága, elmeállapota. Rengeteg meglepetés, finomság rejtőzik(?) a dalokban. A Silhouettes végén lévő flamenkós gitártéma, az Abandoned Echoes közepén lévő panterás riffek, A Room With Thousand Doors latin kórusa, mind – mind fűszerezése ennek a mesterműnek. The Traveller című szerzemény engem kifejezetten a Nagy Mesélő, Mike Oldfield The Songs Of Distant Earth lemezére emlékeztetett.
Annak ellenére, hogy rétegzene, amit a srácok letettek az asztalra, úgy gondolom, minden olyan ember számára, aki szereti és igényli a kliséktől mentes, az értékeket felmutató, komoly, tanulmányozásra érett mondanivalót képviselő zenekarok munkáját, az ne hagyja ki a Charmed Human Art Of Significance-t. Továbbá Yes, King Crimson, Dream Theater, korai Queensryche rajongóknak kötelező anyag! Arra a bő órára mindenféleképpen szabaddá kell tennünk magunkat, tudatunkat, amíg a svéd agyturkászok rendelnek!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Prologue – The Awakening
2. Silhouettes
3. The Traveller
4. Presence Of Time
5. …elsewhere?
6. Inside The Heart Of Silence
7. Battle Of The Mind
8. Visual Minds – The Eternal Flame
9. NMe – Myself & I
10. Through The Eyes Of A Child
11. A Room With Thousand Doors
12. A Purpose Of Circumstance
13. Abandoned Echoes
14. Epilogue – The Imaginary End