MISERY INDEX – Complete Control

Az underground körökben jól ismert, a nagyközönség számára azonban legtöbbször láthatatlan és méltatlanul alulértékelt death/grindcore csapat, a Baltimore-i Misery Index már több mint húsz éve lát el bennünket kiváló, minőségi albumokkal. Három év telt el azóta, hogy a rendkívül jól sikerült Rituals of Power-t kézbe vehettük, ám a négyesfogat csak 2022 májusában jelentkezett a Century Media gondozásában kiadott hetedik, Complete Control című albumával. A több, mint egy évtizede állandónak tekinthető felállásból az alapító tagok közül már csak a basszusgitáros/vokalista Jason Netherton (Damnation, Dying Fetus) játszik a csapatban; zenésztársai Darin Morris (gitár; Autumn Dawn, Criminal Element) és Mark Kloeppel (gitár; Criminal Element), valamint Adam Jarvis (dob; Pig Destroyer, Lock-Up) 2004 és 2010 között csatlakoztak Netherton-hoz.

Nehéz ezen az albumon fogást találni. A Complete Control minden tekintetben hozza az elvárt death/grindcore elemeket és minőséget: az alig több, mint 33 perces csupasz, inas és sötét anyagban a gyilkos zúzáshoz szükséges összes műfaji kellék megjelenik. Ráadásul amellett, hogy a Misery Index-nek ezúttal is pusztító – az Aborted vagy a Dying Fetus kérlelhetetlen lendületével rokonítható – opuszt sikerült kreálnia, nem maradt hűtlen a hardcore-ban és punk-ban gyökerező szövegvilágához sem, nagy hangsúlyt fektetve ezúttal is a veretes metaforák révén megjelenített társadalomkritikára. A Will Putney keze munkáját dicsérő keverés arányos, súlyos és tiszta, a Morris–Kloeppel gitárduó (időnként technikás death metal irányba kitekintgető) játéka mesteri, Adam Jarvis dobtémái fogósak, Jason Netherton pedig szépen hozza a tőle már megszokott, mélyen dübörgő üvöltéseket. Ha el is fogadjuk, hogy egyesek szerint a csapat előző albumai (főleg a Rituals of Power, de ugyanitt szokás megemlíteni a korábbi mesterműveket, a 2006-os Discordia-t és a 2008-as Traitors-t is) talán kissé erőteljesebb grindcore hatásokat mutattak ennél a mostani anyagnál, a Complete Control nem illethető semmiféle igazán lényegi kritikával. A négyesfogat szépen hozza az előző években jól bevált recepteket, és olyan átgondolt mesterművel lepi meg a hallgatót, amely méltán hívja fel magára a műfaj valamennyi kedvelőjének a figyelmét.

Az albumot akár egy rendkívül változatos zenei kompilációnak – egyfajta körutazásnak a death/grind világában – is tekinthetjük. Az anyagot felvezető Administer the Dagger a tiszta nyitást követően a másfeledik perc magasságában váratlanul felrobban, ami után egymást követik az aggresszív, gyors tételek (személyes kedvencem a The Eaters And The Eaten, valamint a záró Now Defied!; – bár talán ide sorolható még az Infiltrators is), valamint a szaggatottabb, lassabb témákat is magukba foglaló zúzások (Necessary Suffering). Sajátosan gonosz dallamokkal megspékelt death metal kitekintésben lehet részünk, ha belehallgatunk a Rites Of Cruelty-be vagy a Reciprocal Repulsion-ba, míg a Conspiracy of None szinte már-már a hardcore felségvizein tett kirándulásra invitálja a hallgatót: a második percben olyan elemi erővel lesújtó témaváltást hallunk benne, amely talán az egész album egyik legnagyszerűbb pillanatával ajándékoz meg bennünket.

Számomra némiképp érthetetlen, hogy szakmai körökben a Complete Control még nem nyerte el azt az osztatlan elismerést, mint elődje, a 2019-ben megjelent Rituals of Power. Nem vitatva természetesen a Rituals of Power óriási erényeit, én nem látok igazán lényegi különbséget a két album minősége között (hacsak a némiképp visszafogottabban érvényesülő grindcore hatásokat nem…): a rendkívül fókuszált, összeszedett és izgalmas Complete Control minden extrém zenére nyitott hallgató számára tartogat érdekességeket. A Misery Index megbízhatóan dübörgő gépezete egyszerűen nem képes csalódást okozni, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben gyakran fogom újra és újra meghallgatni ezt a kiváló extrém metal opuszt.