Kiadó: Ferret Music
Weboldal: www.miserysignals.net
Kiadás éve: 2006
Stílus: Hardcore / Metal / Progressive
Amerikából, azon belül Madison, Wisconsinből érkeztek a srácok, kiknek ez a korong második nagylemezük. Ez a lemez sokkal keményebb, súlyosabb, mint elődje / ” Of malice and the…” / volt. Amennyire meg tudtam állapítani a szövegekből a tartalmat, a mondanivalót nagyjából arról szólhatnak, hogy az emberek egy teljesen más, ferde képet mutatnak kifelé egymásnak, a világnak, de belül egy más érzelmi töltet feszül, tehát elfojtott érzések. Amit még tudni érdemes, hogy ezt az albumot már az új énekessel, Karllal vették fel a tagok. Abban bír a zenekar egyedisége számomra, hogy amíg a zene középtempón pörög végig, mellette lágy dallamok, harmóniák jutnak a fülünkbe. Nem emészthetetlen a muzsika, de nem is rádióbarát. A pozitív, figyelemreméltó szövegek és az ” emo – s ” / ez alatt azt értem, hogy a dallamos gitártémáktól az elborulás garantált / melódiák és a döngölős témák remek egységet alkotnak. Többnyire csak üvöltés van a lemezen, de az nem akármilyen, mert lélekbemarkoló és maradandó nyomot hagy benned. A zenét műfajilag nem tudom definiálni. Mert egyrészt fölösleges, hiszen nem érdemes beskatulyázni egy zenekart.
Tartalmaz hardcore – os /modern értelemben/ illetve metálos elemeket, páratlan témákat, szóval hordoz magával egyediséget a zene, bár ha nem mond újat, akkor is biztosan beindulsz rá. Attól hogy a számok gyorsasága nem mérvadó, a banda védjegyének számít ez a tempó. Kapásból eszembe is jut zeneileg egy banda, méghozzá a Twelve Tribes, akik szintén a dallamos, de zúzós, nem gyors világban utaznak, s náluk is előtérben van a dob egy kicsit törzsi formában. Persze nem egy az egyben hasonló mindkét zene, amit az MS és a TT játszik, de van egy – két elemi hasonlóság, rokoni tulajdonság. Nem lehet elmenni az olyan számok mellett, mint a klipes nóta, a „Failsafe” amiben olyan megindító dallamok vannak a disszonáns zúzdák mellett, hogy csak nézel, vagy hallgassuk meg a lazítással kezdődő „Something was always being…” c. tracket, ami az elején még lágy melódiával operál, de azután döngöl, amolyan Misery Signals styleban. Az összes szám tökéletesen el van találva, remekül összerakták őket az arcok. Nagyon szívesen megnézném őket élőben, még sajnos nem volt szerencsém, na de majd egyszer. A banda myspace oldalán olyan zenei hatásokat írnak le, mint például a Deftones vagy a Neurosis. Hát igen. Őszinte zene, őszinte düh, elfelejtett emberek, érzések, életigenlés, amikről szól ez a zene egy pozitívabb agresszió formájában. Mindenkinek ajánlom ezt a 2006 – os lemezt, mert meg kell ismerni ezt a bandát.
Tracklist:
1. Face Yourself
2. The Failsafe
3. Post Collapse
4. Migrate
5. One Day I’ll Stay Home
6. Something Was Always Missing, But It Was Never You
7. Reverence Lost
8. Sword of Eyes
9. An Offering to the Insatiable Sons of God (Butcher)
10. Anchor
11. Mirrors