Kiadó: Heidens Hart Records
Weboldal: –
Kiadás éve: 2010
Stílus: Pagan Black Metal
Brief Sum: Sigwyrd revived and pours all that accumulated in it into the underground. The nine tracks show diverse picture, there are authentic black pieces, mostly in the beginning, then there is a trip to the world of rock and death metal. It’s like a evolution history. Despite the varified tracks, the album lacks in unique solutions, like those that would be interesting to the underground.
A holland Mordaehoth igazi underground zenekar, mely elnevezés valójában egy embert, Sigwyrd-et takar. Ismerünk pár hasonló formációt, ez black metal körökben népszerű megoldás. Működésének csaknem 16. évében most jutott el a második nagylemezig, hozzáteszem azt, hogy az elsőt még 2003-ban adta ki. Tevékenységét leginkább a demók és split EP-k jelentették. Ebben a műfajban úgy érzem, ez érdem, hiszen van abban valami; minél mocsokabbul szól a black metal, annál izgalmasabb. Ezt az elvet vallhatja Sigwyrd is, mert jelen album nem csak egy szép A5-ös digipack CD formátumban jön ki, hanem a bakelit mellett még kazettán is be lehet szerezni, így analóg adathordozón még szőrösebb a zene. A külsőségek ezek szerint rendben vannak, a kérdés csak az, hogy az utóbbi öt évben semmiféle kiadvánnyal nem jelentkező Mordaehoth visszatérésével mennyi riadalmat tud okozni a kispolgári zenehallgatók körében.
A lemezcím a pogány szív visszatérését ígéri. A dalok hangulatát tekintve ez mind rendben is van. A hangzás kicsit csiszolódott, de szerencsére nem lett agyontechnikázva, így érezhető a gitárokból áradó fémes erő. Sőt a basszusgitár sok dalban szépen követhető. Ilyen tétel a végtelen hosszú című szerzemény, amiben lényegében a basszus játéka adja a vezérfonalat, talán azért is lett előbbre hozva, mint más dalokban. A nóták többségéből árad a nyers erő, még akkor is, ha szélvészsebességű száguldozást nem találni köztük.
A szerzemények elég vegyes képet mutatnak. Igazából nem érzem azt az egységet, ami összefogná őket egy lemezzé, kivéve maga a CD korongot. Olyan mintha Sigwyrd évek alatt összegyűlt különböző ötleteit felvette volna egy lemezre. Valahogy így bírom elképzelni: 2004-ben még blackes hangulatban volt, akkor születhetett a lemez első két dala. Aztán utána elővette a Bathory Blood Fire Death-jét és megszállta az ihlet, gyorsan megírta az Alvader nótát. Aztán 2005-ben elkapta a rock and roll őrület és megpróbálkozott egy fekete rock szerzeménnyel, de nem volt elég bátor és már dalon belül visszakanyarodott eredeti műfajához. Ez lenne a negyedik tétel. A folytatás a legmeglepőbb kísérlete. Egy akusztikus dal, aminek fő dallamát az elején füttyel adja elő. Itt már letisztult énekhangot hallunk. A Father’s Sword egy epikus-folk tétel jegyeit hordozza magán. Az ének még bátrabban eltávolodik a blackes stílustól. Megvan benne az az izgalmas erőtlenség, ami Quorthon hangját is egyedivé tette. A Bloodstorm képében pedig egy death metal kirándulás eredményével szembesülhetünk. Az utolsó nóta egy hangulatdarab, lényegében egy monoton szintetizátor telepszik a hallgatóra.
Rettentő vegyes a kép, mindvégig az az érzésem, ez valami válogatáslemez. Bár a dalok egységesen szólnak, de a különböző stílusok kavalkádja mégis ezt eredményezi. Ez a sok minden lehetne persze izgalmas is, de kevés bátor, egyedi megoldást találni benne, ami elvárható egy underground lemeztől. A démoni atmoszféra megkopott, egyedül a gitárokból áradó erőben lehet bízni.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Balder
2. Helheim
3. Alvader
4. Beschermd bij den hamerslag
5. Prayers to a god who never came
6. Als ‘t vlammend zwaard de laatste dageraad inluidt
7. Father’s sword
8. Bloodstorm
9. Lindisfarne