Post-black metalt hallgatni nem lehet bármikor, arra készülni kell szellemben és lélekben egyaránt. Éppen ezért nem szólít meg annyi rajongót, mint a többi metal alműfaj, de nem is ez a lényege, hanem a művészi intuíciók kifejezése, ebben kell profinak lennie. Ezt pedig nehéz jól csinálni, és csak keveseknek sikerül. A szerencsésebb kivételek közé tartozik a Morgenröthe is, a Majna menti Würzburgból.
Az Alsó-frankföldi csapat (Michael Schneider gitárok, monológok és Nicolas Frank szólógitár, valamint a vendégzenészek Jonas Müller ének; Max Macharowsky basszus, ének és Fabio Fione dobok) 2019-es fennállása óta egy EP és egy Split rögzítése után elérkezettnek látta az időt debütalbuma rögzítéséhez.
A felvételen szereplő összes hangszer nagyon erős hangzású, továbbá a dalok jól keverik a lassú, közepes tempójú és gyors részeket, és időnként tiszta játék is hallható. A dobok, dacára a gyakran egyszerű alakításnak, úgy hangulatilag, mint hangzásilag teljesen meggyőzők, ámbár legnagyobb sajnálatomra sem a tiszta, sem a tört cinek hangját a mix nem engedi kellőképpen érvényesülni. Az éneklés ellenben nagyon rendben van! A regiszter a recitálástól és suttogástól kezdve a sötét sikolyokon át a fekete fémes vicsorgáson keresztül a zengő tiszta hangig terjed. A zenekartagok mellett Jürgen Bartsch (Bethlehem) a második számba, Anna Murphy (ex- Eluveitie, Lethe, Maer, Nucleus Torn) pedig az ötödik számba ugrott be, tovább színesítve játékukkal az egyébként is jól sikerült produkciót. A zene fő erőssége viszont a gitárszekcióban keresendő, amely kiválóan egyesíti a dallamot, a gyorsaságot, az agressziót, és olyan nagyon üdvözölt hatásokat hoznak be a metal más irányzataiból, amelyek korábbi anyagaikon nem voltak annyira elterjedtek.
Dalszövegek tekintetében az angolul, franciául és németül előadott hat hosszú szám egyenletesen mozog, az elszigetelődés, a magány, a szerelem, az elmúlás és a lélek forrongása között, hirdetve az érzelmi hullámzás tapintható esszenciáját.
A 43 perces korongot a La mort sociale nyitja kellemes, melegszívű akusztikus gitárokkal. Gyönyörűen van megírva, zümmögő gitárnyalások, ízléses, könnyfakasztó riffelés és a vége felé egy nagyszerű, az akusztikus szakaszt lezáró szóló köré épül fel. A Nihilist a következő szám, ami kissé más megközelítésű, mint elődje. Karcos, túlvilági torokvokál, egyszerű szoláris plexussá összeálló akkordvezetés, valamint a könnyed, szaggatott, illetve a sűrű pengetés kombinálása jellemzi. Fültanúja lehetsz még számos tempóváltásnak, pofás horgoknak, valamint néhány koszos thrasy és doomy elemnek is. A harmadik tétel az Outre monde, aholAndre Zahn fenséges billentyűjátéka az érzelmek elsöprő hullámait hozza magával, szinte kormányozza a mélyre hangolt gitárokat és a lassú, telt ütéseket.
Az Isolation folyamatosan árasztja az ötletes riffeket és nagy robbanásokkat, amelyek ezúttal nem kínozzák a lelket, hanem lángra lobbantják azt. Azzal, hogy itt nem babrálnak a ritmusokkal, hanem kiegyensúlyozott mozgást hoz a cingazdag dobolás és a gitárvezetés számomra nagy megkönnyebbülés, mivel az éteri húrok és a zümmögő riffek az egyes darabok hossza miatt már fárasztott. De érkezik a letisztult technikaiság s a nyálkás nehezék keveréke, a Fall. Anna búgó éneke a démoni károgásokhoz szokott fülemnek kicsit csöpögős, de a gyors részek és a hárpiás suttogás gerjesztetette hangulatváltások valamelyest kárpótoltak, így teljesen rendben van. Az utolsó kompozíció a maga 11 percével nyilván nem a legszigorúbb dal a csokorból, ám nyugtalanító tempóváltásai, rejtélyes pillanatai, a jeges, szürkésfekete atmoszférája, hovatovább az üzenete teljesen szíven ütött. „A sötétség nem halál…”, milyen igaz!
A befejező sorok előtt szeretnék még megemlékezni három személyről, akik nélkül ez a bemutatkozás nem volna teljes. A gyártásvezetői székben Konstantin Krüger ült, egyben ő készítette a mixet is. A keverést Nikita Kamprad végezte, míg a szép borító az Irrwisch munkáját dicséri.
Ez volt az első találkozásom ezzel a különleges csapattal, és meg kell mondanom, hogy nagyon lenyűgözött az álltaluk kínált epikus kompozíciók széles tárháza. Bár picit távolabb állnak az én világomtól, de tetszett ez a beköszönés, s remélem hamarosan újra hallhatok majd felőlük!
Kiadó: Talheim Records Germany
Kiadás éve: 2023
Stílus: Post-Black Metal
Web: morgenroethe.bandcamp.com
Tracklist:
- La mort sociale
- Nihilist
- Outre monde
- Isolation
- Fall
- Le pouvoir symbolique
Pontszám: 9