Kiadó: Gain Music / Sony
Weboldal: http://mustasch.net
Kiadás éve: 2014
Stílus: Modern Heavy / Doom Metal
Brief Sum: The band has presented its audience with a diverse, emotional and song-centric album spectacularly constructed from simple ideas. The vocal and especially the chorus melodies are almost all memorable and fantastic. The symphonic parts that these days are so popular and overused don’t sound clichéd and do not make the music predictable. The dynamism and the energy is mesmerising.
Nem rég jelent meg a magyar rock/metal fanok többsége által vélhetően nem, vagy meglehetősen kevéssé ismert, meglehetősen vicces (vagy inkább komolytalan) nevű svéd négyes új lemeze, mely már a hetedik a sorban. Töredelmesen bevallom, én is csak az előző lemezzel, a Sounds Like Hell…-el ismertem, és szerettem meg őket. Nem mai csirkék alkotják az immár 14 éves bandát, akik tudják, mitől döglik a légy, mégis folyamatosan, jól hallhatóan fejlődnek. Korábban, 2008-ban és 2010-ben is jelölték már a lemezüket a svéd Grammy-re, az év metal albuma kategóriában. Érdekes, hogy pont az aranylemezzé váló Sounds… nem kapott jelölést.
Nem kis meglepetéssel, elementáris erejű robbanás helyett terjengős áááázással indul a lemez és az első kislemezre vésett dal, a hamar zakatolásba váltó Feared And Hated, ami jól mutatja az anyag energikusabb arcát, melyet jól példáz a kicsit szellősebb címadó is. Mindkettő tuti favorit nálam, ahogy a közepén bedurvuló zongorás epikus ballada, az All My Life, vagy a záró Don’t Want To Be Who I Am is. Igazából minden dal rendben van. Bár engem az I Hate To Dance ritmusa, és dobhangzása erősen bosszant. Meg kell még említeni a stoner/doom The Mauler-t, melyben nagyon eredetien épül a vonósok zaklatott játéka a gitárok málházós témájára.
Egyesek szerint jelentős a Metallica hatása a csapatra. Ez nyilván így van, ha a tagok kedvenc albumaiból indulok ki, de nekem nem szembeszökő. Inkább jutott eszembe e lemez kapcsán nem direkt hatásként a Danzig, meg sóhajnyit a Paradise Lost, pedig Ralf eléggé más hangi adottságokkal rendelkezik, mint Glen vagy Nick.
A korábbi albumoknál tisztább, áttetszőbb hangzás és sok szimfonikus elem jellemzi az anyagot. Jók a dinamikai és tempóváltások, akár dalokon belül is, de az összképben is jól megférnek egymás mellett a Sabbath-osan vánszorgó és a pörgősebben zakatoló témák. A szinte rádióbarát soundhoz ugyan több helyen megvannak a rádióbarát refrének, a dalok egészben azonban valószínűleg csak a skandináv rádiókba férhetnek be. Kár értük.
Úgy vélem, kiváló munkáról van szó. Egyszerű témákból, de pazar módon, kiváló eredménnyel felépített, változatos, érzelemdús, dalközpontú anyagot tárt hallgatósága elé a csapat. Az ének-, de főleg a refréntémák szinte kivétel nélkül emlékezetesek, élményszámba menőek, a mára bárhol könnyen és gyakran felbukkanó szimfonikusok nem teszik kliséssé és kiszámíthatóvá a zenét, a lendület és az energia pedig magával ragadó. Egy nagy baja azonban biztosan van a lemeznek. Rövid. Nagyon rövid. Kevesebb, mint 40 perc. 2-3 jól sikerült dal még simán elfért volna rajta. Így kénytelenek leszünk kicsit gyakrabban újraindítani a lejátszást.
Bízom benne, hogy a fesztiválok, a Motörheaddel vagy a Volbeattel lenyomott turnék meghozzák az áttörést a szívből muzsikáló csapatnak. Abban meg még jobban, hogy ezzel a príma kis lemezzel hamarosan hozzánk is eljutnak majd.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Feared And Hated
2. Thank You For The Demon
3. From Euphoria To Dystopia
4. The Mauler
5. Borderline
6. All My Life
7. Lowlife Highlights
8. I Hate To Dance
9. Don’t Want To Be Who I Am
