Kiadó: –
Weboldal: www.nadir-official.com
Kiadás éve: 2012
Stílus: Doom / Death
Brief Sum: Nadir is still around and active. With Exitus they have made the best album so far. Respect!
A Nadirt azt hiszem Magyarországon senkinek sem kell bemutatni, hiszen a hazai underground színtéren mindenki ismeri Tauszik Viktorékat. Azt a hihetetlen energiát azonban, amit ezek az arcok a Nadirba fektettek eddig mindenképpen meg kell említenünk, hiszen a zenekar gyökerei egészen 1993-ig nyúlnak vissza. Akkoriban még Dark Clouds néven szántották fel a deszkákat kocsmákban és különböző, rock klubnak titulált szórakozóhelyen. Én magam is elcsíptem őket tizenöt évesen egy vidéki lokálban, és már akkor nagy hatással volt rám amit csináltak. Az irányvonal a hosszú évek során azért mindig csiszolódott, változott kicsit, de a sokszor emlegetett Crowbar/Bolt Thrower vonal megmaradt. Tehát a Dark Cloudsra jellemző őrlő doom vonal nem tűnt el később sem, a zseniális Global Depressing System azonban már egy más, hardcore közelibb stílusban fogant. Ott már érezni lehet, hogy a banda valamiféle változáson megy keresztül, és a következő, Tenacity névre keresztelt lemez már Nadir néven jelenhetett meg, természetesen szerzői kiadásban, DIY módra.
Az Exitust hallgatva elsőre konstatálhatjuk, hogy Vityáék továbbra is a jól bevált módszer szerint írják a dalokat, nem változtattak szinte semmit az eddigi dolgokon, de ahogy az Viktor mellékelt leveléből kiderül, ez nem is volt céljuk. Maradt a lassú, illetve jó kis középtempós riffelés, a mély bömbölés. Néha ugyan kicsit ,,köpködősebb” hardcore vokalizálást is hallhatunk, de ez már csak amolyan színezése az egész kompozíciónak. Nyilvánvaló, hogy nem világmegváltó, újító muzsikát hallhatunk ha föltesszük a lemezt, de én úgy gondolom a Nadir sosem erről szólt, és nem is kell, hogy erről szóljon. Ez szimplán egy brutális, társadalomkritikus, mocskos doom/hardcore zene, ami kiváló hallgatnivaló akkor is ha ismerjük már a zenekar munkásságát, és úgy is ha csak szimplán szeretnénk megismerkedni velük, hiszen az Exitus önmagában is megállja a helyét. Sőt, bátran állíthatom, hogy az eddigi legjobb Nadir lemez, és ha lehet ilyet mondani nekem rendkívül változatosnak hat. Nem csak az illusztris vendégek miatt (Jakab Zoli az egykori Newborn énekes, vagy Greg Bennick a legendás Trial zenekar frontembere) hanem mert a lemezen hallható témák is fantáziadúsabbak mint a korai dolgaik. Ez különösen a zárótétel, a The Last One In The Wild című szerzeménynél érezhető leginkább.
A közel kilenc perces szösszenet rendkívül sokszínű és kreatív szám lett, többféle stílust és megoldást bele tudtak pakolni a srácok amitől nagyon érdekes hangulatot kapott az egész. Sötét, lehangoló dallamvilágával a banda csúcsteljesítményeként lehetne aposztrofálni.
Szövegek tekintetében szintén nincs nagy változás, maradt az állatvédelemmel kapcsolatos mondanivaló, illetve a szocpol. Ami kifogásolható a lemezzel kapcsolatosan, az talán a kicsit elnagyoltnak ható borító. Szerintem egy ilyen zenekar 2012-es kiadványa megérdemelne kicsit igényesebb külcsínt, bár lehet ez is része a koncepciónak, hiszen a Nadir sosem a fölösleges pózokról szólt, és lehet, hogy ez pont úgy jó ahogy van. Ezt a kis apróságot leszámítva ez így is egy nagyon jó lemez, csak ajánlani tudom mindenkinek.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. We’re Here for a Cause
2. Steal to Breed
3. Plunderers of the Earth
4. Hyrcanian
5. Altamira
6. Dog Abuser
7. Indirect Genocide
8. Overfishing / Gone by 2048
9. The Last One in the Wild