Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.naglfar.net
Kiadás éve: 2012
Stílus: Melodic Black metal
Brief Sum: „Téras” is still in the upper league, the band however failed to top their best this time. But I will listen to this album many times since the atmosphere and musical ideas best the majority of the genre. Quality still equals „Nagflar” so don’t miss „Téras” if you like this genre.
Nagyon vártam már az új Naglfar albumot! Az 1992-ben alakult svéd melodikus black metal zenekarról nem sokat lehetett hallani mostanság. Az utolsó lemezük óta már 5 év eltelt és a koncertek terén sem voltak aktívak. Ennek okát tőlük kéne megkérdezni, de tény, hogy a zenekar változásokon ment keresztül a létszámot tekintve, ugyanis most fordult elő először, hogy csak három tag vonult be a stúdióba és vette fel a lemezt. Már a kezdetekkor mindenki fényes jövőt jósolt nekik, amit kiváló lemezeikkel próbáltak is meghálálni. Olyannyira, hogy a „Pariah”, „Harvest” kettősével nagyon magasra helyezték a lécet. Persze a svédek kapcsán sokszor emlegetik a méltán híres Dissection zenekart, ami abból a szempontból helyénvaló, hogy a stílusuk egyértelműen tőlük eredeztethető. Viszont a Naglfar-nak véleményem szerint van saját stílusa, amit az új lemezen is fényesen bizonyítanak. Most is sikerült egy rövid s frappáns címet adni az új dalgyűjteménynek melyet szimplám „Téras” névre kereszteltek.
Nagy izgalommal indítottam útjára a korongot, és már az első címadó tételnél (ami inkább bevezetőnek tekinthető, mint rendes dalnak) megnyugvást éreztem mert semmilyen stílusbeli változás nem következett be a Naglfar zenei esszenciájában. Ez több szempontból is örvendetes. Egyrészt elkötelezett vagyok a zenekar kapcsán, másrészt közel áll a szívemhez ez a fajta zenei stílus. A Naglfar mindig is tökéletesen érezte ezt az északi típusú fekete fémet, mely a szélvész tempók mellett sok hangsúlyt fektet a dallamokra is. A brutális zenei környezetbe szőtt melódiák pedig hihetetlen hangulatot tudnak teremteni. Viszont akármennyire is szeretem ezt a zenekart többszöri hallgatás után is azt mondom, most kevésbé sikerült igazán kimagasló tételeket írniuk. A muzsikát persze így is egyből bekajáltam, de nem szabad elfogultnak lennem. Pedig alapból minden a helyén van, a gitárok végig hóviharszerűen süvítenek a tempók feszesek, brutálisak szinte élményszámba mennek és Kristoffer Olivius hangja sem kopott meg az évek során. Ebből a szempontból tehát minden oké. A baj csak a nem mindig emlékezetesre megírt dalokban keresendő. Kevés most az igazán elkapott hangulati forrás. Persze eszembe sincs szidni a Naglfar-t mert ezt nem is érdemelnék meg, hisz azért még így is akadnak kiemelkedő momentumok. Ilyen például a „III: Death Dimension Phantasma „ vagy a ,Come, Perdition„ de ide sorolható az „Invoc(H)ate „ is. Kapunk lassabb tételt „The Monolith” és a lemez végére egy hosszabb darabot is „The Dying Flame of Existence”.
Így a „Téras” összképét tekintve még mindig a legfelsőbb ligába utazik, csak saját nívójukat tekintve teljesítettek most egy kicsit szürkébben. Ellenben még így sokszor fogom hallgatni, ezt a lemezt mert hangulatilag, zenei profizmust tekintve simán kenterbe veri pályatársuk nagy részét. A borító most is hibátlan, mint ahogy a hangzás is tiszta, erőtől duzzadó. A minőség tehát továbbra is egyet jelent a Nagflar-al, s ha a stílus híve vagy ne kerüld meg a ”Téras”-t.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Téras
2. Pale Horse
3. III: Death Dimension Phantasma
4. The Monolith
5. An Extension Of His Arm And Will
6. Bring Out Your Dead
7. Come Perdition
8. Invoc(H)ate
9. The Dying Flame Of Existence
