NAHUI – A Blue Fire

Kiadó: My Kingdom Music

Weboldal: www.nahui.it

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melancholy / Progressive / Gothic / Dark

 

(scroll down for English Version)

 

Az olasz Nahuit még Luca Giancotti hívta életre 2000-ben. A kezdeti stíluskeresgélés után (2003-Tidal Wave és 2005 – Around The Shadows demók) idén jelent meg bemutatkozó lemez, a Blue Fire. Ehhez a koronghoz Luca már vendégzenészt is hívott Andrea Martella dobos személyében. A többi hangszerért persze mind ő a felelős. A Nahui zenei világa talán az újabb kori Anathema-val áll rokonságban. Ugyanúgy azt a melodikus / melankolikus rock / metal vonalat képviseli, mint a brit banda.

Ez be is bizonyosodik rögtön az első dalnál (“…And I”), amiben a tempó kicsit pörgősebb, ezáltal van egy pozitív kicsengése, azonban a refrén tipikusan “szomorkás Anathema”. Ugyanez elmondható a folytatásról is (“Fluid Hollow”), igaz, ez a dal már mélyebb érzelmi többlettel bír. Lucanak amúgy kifejezett jó hangja van ehhez a fajta zenéhez, van érzés benne, és ez nagyon fontos. Azt is el kell mondanom, hogy gitárosként sem utolsó, ugyanis hatalmas érzékkel kezeli a húros hangszert, mind a riffek, mind a harmóniák tekintetében. Ha az első két dal színvonalát vitte volna tovább a lemez, még talán el is lennék ájulva, de sajnos nem ez történik.

Az “Unlock The Door” kicsit progresszív világa annyira már nem jön be. Mind ahogy a nyálas “Christmas” sem. Itt már túlzottan erőlteti a hosszan elnyújtott szomorkás refrént. Pedig szerintem ezekből a dalokból többet ki lehetett volna hozni. Mert azért Luca gitárjátéka itt sem mellőzi az igényességet.

Visszatérve a lemezre, ami a “Berlin” című dallal folytatódik, szintén kicsit üresjáratnak tűnik. Igaz, a keményebb kötése miatt jól is elsülhetett volna, de a végeredmény az egyik “legborzalmasabb dal a lemezen” címet viseli. Újbóli reménysugarat az akusztikus átvezető “Broken Glasses” villantja fel, ami a végre újból egy kiváló nótába, a “Crumbled From Stars”- ba torkollik. Ez a végtelenül magányos dal kiválóan zárja a lemezt.

Az érzéseim vegyesek, ugyanis az igazán jó nóták száma csekély. A stílus nem rossz, igaz, nem eredeti, de úgy érzem, ebben az olasz csávóban megvan az a plusz, hogy legközelebb egy hibátlan lemezzel rukkoljon elő. Plusz pont mindenképp jár a zenéhez tökéletesen passzoló borítóért és a jó hangzásért (igaz a cinek kicsit előtérben vannak néha). Amúgy próbálkozzon vele akárki, aki az említett stílust vagy az igényes zenét szereti. Én viszont most szigorú leszek az említett nóták ötlettelensége miatt, de kíváncsi vagyok a folytatásra.

—————-

ENGLISH VERSION:

The Italian Nahui was called into being by Luca Gianotti in 2000. After the style searching period at the beginning (the demos Tidal Wave in 2003 and Around the Shadows in 2005), the debut album, Blue Fire came out this year. Luca invited a guest musician, as well to this album. But he is responsible for all the other instruments. The musical world of the Nahui is in relation maybe the newer Anathema. Nahui follows the same melodic/melancholic rock/metal line than the British band.

This is proven right in the first track (“… And I”) with a faster tempo, so it has a positive message, but the refrain is a typical “bittersweet Anathema”. The same can be said about the following track (“Fluid Hollow”), but it has more feeling. By the way, Luca has a really good voice for this kind of music, there is feeling in it, and it is very important; and I must say that he is a good guitarist, since he handles the stringed instruments with a great sense both in the riffs and the harmonies. If the standard of the first two tracks had been continued, I would have been fallen into swoon, but unfortunately this does not happen.

The bit progressive world of “Unlock the Door” is not really for my taste, similarly to the cheesy “Christmas”. Here he overforces the overelonged bittersweet refrain. I think from these songs more can be recovered, as Luca’s guitar play is not in lack of demanding.

Back to the album continued by the “Berlin”, which song seems to me like a neutral gear. To tell the truth, due to its harder feeling it would have succeeded better, but the result was “one of the most horrible tracks of the album”. The newer ray of hope is brought by the acoustic bridge “Broken Glasses” which is lead to a fantastic song “Crumbled From Stars”. This very lonely song finishes the album perfectly.

My feelings are ambivalent, as the number of really good songs is little. The style is not bad, but it is true, that it is not original, but I feel, the plus is present in this guy to bring a perfect album next time. It is positive that the cover fits to the music perfectly, and the sound is good, as well (but the cymbals are sometimes in the foreground). By the way, anybody can try this album, who likes the aforementioned style or the demanding music. However, I am strict now due to the lack of ideas of the mentioned tracks, but I am curious about the followings.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. …And I
2. Fluid Hollow
3. Unlock The Door
4. Christmas
5. Berlin
6. After The Wave
7. Broken Glasses
8. Crumbled From Stars

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár