Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.napalmdeath.org
Kiadás éve: 2009
Stílus: Grindcore / Death Metal
(scroll down for English Version)
A Napalm Death kora ellenére eléggé intenzív életmódot él, sőt még a saját projektjeikre is tudnak koncentrálni. Ezek a fejenként 500 éves egyének lemezről-lemezre egyre durvábbak, s felfalják ezt az egész világot. Egyre több kísérletezést hallhatunk, sok mindennel próbálkoznak, de amikor az ember meghallja őket, akkor egyből tud rájuk asszociálni.
Nos, az új lemez egy akkora arcon csapásként ért, hogy csak néztem, miután meghallgattam a számokat. Már a kezdő „Strongarm”-nál tudtam, hogy itt sem lesz kecmec, s megmutatja a ND, hogy merre tartanak 2009-ben, s hogy még mindig a topon vannak.
Nagyon erős a lemez, sok helyen direkt témák tömkelegét kapjuk, de még mindig iszonyat nagy intenzitással, ahogy azt tőlük elvárjuk. Egy olyan nyers agresszió feszül ebben a bandában, amit nem tudok leírni egyszerűen, mert, ha meghallgatom ezeket a számokat, akkor egyszerűen kiráz a hideg, nincs mese. A kísérletezgetés egészen elmegy a szintetizátorok (csak effekt, hangulat szintjén) irányába is, másrészről a disszonáns témák is sok helyen dominálnak, iszonyat nagy súlyt adva a zenének. Természetesen nem maradhattak le a szinte már alapnak mondható breakdownok, amikben nagyon ott vannak a srácok. Tényleg már számítunk is ezekre a témákra, de egyszerűen annyira horzsolnak, hogy nincs menekülés.
A grindos részek még durvábbak, még extrémebbek, rengeteg tördelt témával operál Herrera dobos. A hangzás iszonyat modern, döngölős, odavágós. Sok old-school arcnak lehet már nem jön be, de aki az új dolgokat is kajálja, mint a régieket, akkor nem mehet el eme lemez mellett.
A lassabb hangvételű számok is megjelennek a lemezen, de természetesen azokban a tételekben is megférnek a grindok, az aprítások és a breakdownok egyaránt. A „Procrastination of an empty vassel”-ben egy akkora pszichó töltetű témadömpinget kapunk, hogy az egyszerűen hengerel.
A szövegekről annyit, hogy még súlyosabbak, még dühösebbek, bár hasonló témákat boncolgatnak, mint eddig, csak még frappánsabb megfogalmazásban.
A borító coverje kísértetiesen hasonlít az előző 2-3 lemezhez, de ez a hangulat abszolút illik a napalmhoz. Az ND-ben azt is szeretem, hogy hallani rajtuk, hogy más zenéket is szeretnek.
Most is bebizonyította a Napalm Death, hogy mire képesek, mert szinte mindenkit lealáznak. A hangzás csillagos ötös, a számok istenek, a zenekar zseniális. Járjatok utána a többi projektjeiknek is, mert sok érdekes dolgot fogtok találni. Persze mindegyik remek zenekar, amelyekben még nyomják. Nem fognak pihenni a srácok, mert már megint koncertezésbe fognak, s január végén pl : Szlovákiában is elcsíphetitek őket. Hajrá!
——————————–
ENGLISH VERSION:
Despite it’s age, Napalm Death still lives an intense life, and the members still can concentrate on their other projects. These old men get angrier record after record, it seems that they’re eating the whole world alive. They always expand their musical border, but when someone hears them, it’s oblious that it’s Napalm Death.
Well, the new record did struck me, my jaw hit the floor after I listened to the whole album. After the first track, Strongarm, I knew that there won’t be any mercy, Napalm Death will show everyone that they’re still on top.
The album is extremely strong, there are tons of themes with the old intensity, just what we expect from them. I can’t describe that raw agression what is in the band, when I listen to the songs, they simply give me goosebumps. Their experiments are even going to the use of koyboard effects, and dissonant themes are dominating many parts of the record, giving the music an additional strength. Naturally, they still use several breakdowns and they’re still very good in that. We really look forward to hear these themes, there’s no escape from their effect.
The grinding parts are even more brutal and extreme, drummer Herrera uses a lot of breakdowns. The overall sound is really modern, like a punch int he face. Some old-school face won’t like it, but those who loves ne stuff as much as old music just can’t say no to this album.
There are a few slow paced songs on the album, but they contain several grinding parts and breakdowns too. In The Procrastination of an empty vessel we get an overwhelming theme pile.
The lyrics are angrier, heavier, although they are still about the old topics of Napalm Death. The front cover very much looks like the previous 2-3 record of the band, but this visual atmosphere really fits to the band. In Napalm Death I also like that you can hear that they like other kinds of music too.
Napalm Death proved again what they can do by symbolically beating other bands to submission. The sound is perfect, the tracks are godlike, the band is simply a genius. You might find their other projects interesting too, you’ll hear a lot of interesting music they are incredibly good bands. Napalm death won’t rest, they are going to tour, you can catch them In Slovakia in the end of January.
Tracklist:
1. Strongarm
2. Diktat
3. Work to Rule
4. On the Brink of Extinction
5. Time Waits for No Slave
6. Life and Limb
7. Downbeat Clique
8. Fallacy Dominion
9. Passive Tense
10. Laurency of the Heart
11. Procrastination of the Empty Vessel
12. Feeling Redundant
13. A No-sided Argument
14. De-evolution Ad Nauseum