Kiadó: Rising Records
Weboldal: myspace.com/bandnato
Kiadás éve: 2008
Stílus: Modern Metal / Metalcore
(scroll down for English Version)
Az öttagú angol banda (Ben- gitár; Jay- ének; Luke- basszusgitár; Mikee- gitár; Ross- dob, ének) három éve alakult, magukat egyszerűen metal bandának tüntetik fel, bár valahol a modern metal / metalcore határán mozognak, szerény képességeik szerint. Az anyagot két éve vették fel, majd tavaly kiadta a Rising Records. Nagy baj nem lenne itt, mert a zenei tudása megvan a srácoknak, pontos, dinamikus zenét hallhatunk, de kevés benne az ötletesség, amire felkapnám a fejem, és így bizony csak egy a sok közül- egyelőre.
Egy introval indít a lemez, aminek a címe (bármily banális és közhelyes) az, hogy Intro. Tulajdonképp hangok összemosása, zajok és zörejek összessége az egyperces tétel, de valahogy nem illik az egész lemezhez. A Last Goodbye old-school metal riffekkel indít, az ének egy az egyben a metalcore stílusra emlékeztet, a témák sablonszerűségei szintén. Semmi különösebb nincs benne, a témák nem igazán egyediek, ötletesek, és csak úgy jönnek egymás után. Mint a bevezetőben említettem, rendkívül pontos és dinamikus ez a zene, csak egyszerűen élet nincs benne.
A Martyr Dying egy-két témája kilóg a sorból, van benne kraft, van benne ötlet, de nagyrészt ennek a dalnak a szerkezete is sablonokra épül, s bár itt azért jobban ki van dolgozva minden, azért ez sem üt akkorát. A hangzással sincs semmi baj, mindent ki lehet hallani, az énekes(ek) hangja is jól fekszik a dalon, de akkor is gyenge. A Kill „em Dead Cowboy! a stílus alapjegyeiből ötvöződik, és jobban szól, mint az előző két szám, bár itt Jay hangja számomra kissé már gáz néhol, túlzásba viszi a sikoltozós éneket (ami a maga keretein belül nem rossz, de belekóstol olyasmibe is, ami még kevésbé megy), viszont a dallamos részek nagyon korrektek. Ötletes részek itt is találhatóak, de még mindig többségben van a sablontémák variálása, mintsem valami egyedi íz előtérbe helyezése.
A következő dal a Devils House Of Mirrors, itt ütközik ki néhol a metalcore durvasága a számon belül, de igazából itt is az a baj, hogy csak alapokat tolnak, nem igazán variálnak, piszkálnak bele. A dallamos és a hörgős ének itt is a helyén van, jól szól néhol együtt az egész (főképp a refrén), de körülbelül ennyi a pozitív az egészben. A szólószerű variálás egyenesen béna, de az alapok sem jobbak alatta. A My Cortina Tragedy szintén koszosabb szám, viszont mintha a felvétel valamiért gyengébb lenne. Itt mindenhol jól fekszik az ének, és vannak pozitív részek benne, de ugyanaz a helyzet, mint az eddigiekkel. Csak unalomig ismert témák ismétlődnek, nem igazán tud ráhangolódni az ember. Egyedül az akusztikus kiállás nyerte el a tetszésem, meg az utána következő szaggatottabb, zúzósabb lassú őrlés.
A Ballroom Dance With Angels & Demons már más világ, a dallamos ének és a refréntéma igazán jó, érezhető, hogy ezen jobban rajta voltak a srácok, mert több technikai elemet mutat fel, mint az előző hat szám összesen, és még a szóló is elég jó. Ez egy korrekt szám, bár hagytak volna több időt a többinek a kidolgozására is! A szaggatós riffekkel megspékelt metal zúzda itt megmutatja, hogy lesz a bandának helye, ha nem maradnak meg sablonbandának. Red Rose Deception a következő súlyosan kezdődő nóta, technikás is, meg nem is, vannak benne emelkedések meg zuhanások, az ének elég jól fekszik szinte végig, bár az itt is felbukkanó ismert témák elrontják az összképet.
A Thorns Without A Halo inkább a metalcore jegyében telik, minden remekül van összerakva, na, nem azt mondom hogy ez aztán igazán egyedi szám, de ezzel is, mint a kettővel ezelőtti dallal, látszik, hogy többet törődtek. Nem átlagtémák egymásra dobálása volt a cél, hanem valami plusz hozzáadása az ismert hangokhoz. Ez értékelhető darab legalább, nem úgy, mint a nagy többség a lemezen. Az Interlude amolyan outronak is felfogható lenne, ha az lenne, de inkább két szám közötti hangeffektek áradásról, bevágott grindcore ütemekről egy másodpercre, és a zajról szól. Nem igazán tudnám hová tenni így, de nem vészes.
Az I Am Alcatraz szintén egy üres, semmitmondó nóta, semmi ötletesség, semmi kis kiemelkedés a megszokottból, csak egyszerűen van, de értelme nem sok. Nem értem, miért kell kiadni lemezt, ha annak nagy többsége csak töltelék számból áll?! A záró dal a Bleed The Mechanism címet viseli, itt végre újra felbukkannak az ötletes részek, de sajnos ez sem elég ahhoz, hogy nagyot szóljon, pedig érezhetően benne feszül ez, csak épp nincs elég rendesen tálalva. Jók az erőteljes, zúzós részek, talán a gyorsabb, középtempós részek énekét változtattam volna meg kicsit, no meg egy rendes szólót kellett volna hozzátenni, nem egy ilyen virgát, ami igazából csak stílusgyakorlat haladóknak. Hogy érdemes-e meghallgatni? Mindenki döntse el maga. Aki szereti a modern metal / metalcore ötvöződését, annak talán éremes, bár nem hiszem, hogy nagy durranás lesz számukra.
—————————-
ENGLISH VERSION:
The five piece Brittish band (Ben – guitars, Jay – vocals, Luke – bass, Mikee – guitars, Ross drums, vocals) was founded three years ago, they label themselves simply as a metal band, but they’re moving somewhere around modern metal / metalcore with their abilities. They recorded the album two years ago and last year the Rising Records have released it. There could not be a great problem here since the guys know how to use their instruments, we can hear an accurate, dynamic music but the originality is less than enough and because of this they’re just one of the many yet.
The disc starts with an intro called Intro. Virtually it’s a blend of sounds, a sum of noises és burrs this one minute long song, but somehow it not fits the whole album. Last Goodbye starts with old-school riffs, the singing completely reminds me of metalcore and the stereotyped themes are not differents. There’s nothing interesting here, their issues are far from being unique, but they’re really crowded. As I have mentioned in my initiative the music is remarkably accurate and dynamic, there’s just no life in it…
A few of Martyrs Dying’s themes are out of line, there are kraft in them, and ideas in them, but mostly it based on clichés, and it is worked out well but it still not a big deal. There are no problems with the sound either, we can hear everything, the vocals are good but the whole is still weak. Kill ’em Dead Cowboy! builds from the genres fundamentals and itsounds better than the previous two tracks, but Jay’s voice is a bit embarassing for me sometimes, he just doing to much of those screaming vocals (which would not be bad, but sometimes he tryes things that is over his abilities yet), but the meldoic parts are totally fair. There are some good ideas here too, but there are much more of the clichés and they’re not trying to bring in some extra flawour.
The next song is Devils House of Mirrors, we can hear a bit of metalcores rawness in this song, but truly the bad thing here too that they only do the basics, no variations, no extra features. The melodic vocals and the growls are fine, sometimes the wholse sounds good (especially the chorus), but there are no more positive things in this song. The solo-like stuffs are totally lame, but the bases are not any better. My Cortina Tragedy is a dirty one again, however the record sounds worse. The singing is good at every moment in this song and there are positive parts in it but the same thing is here just like in the previous songs. Only the boring parts are repeated, the listener can’t really get in the swing of it… I only like the acoustic parts and the next fractated, heavier slow themes.
Ballrom Dance with Angels & Demons is another world, the melodic singing and the refrain theme is pretty good, it can be falt that they put more in it ’cause it shows more technical elements the songs before and the solo is nice too. This one is a correct song, they should had more time for the creation of the other songs. This song shows that they could play good music and have a place in the metal scene if they get rid of the clichés. Red Rose Deception is the next song with a heavy start, it is technical but sometimes not, there are riseing part and there are falling moments too. The vocals are nearly perfect everywhere but sometimes the before mentioned themes are not really good.
Thorns Without a Halo is mostly a metalcore piece, it put together nicely, but I do not say that this is a unique song but we can hearthat they cared for this song mosre than the others. Their intention was not just to put simple issues in the song, they tryed to create something more. This one is a ratable song not like the others on the disc. The Interlude could be taken like an outro if it was one but it is just a mix of flowing effects between two songs and some grindcore beats popping for a few moments with noise. I could not put it enywhere but it’s not bad.
I am Alcatraz is an empty, bland song again, no good ideas, no significient parts in it, it’s just there but I don’t know why. I don’t know why they had to release this album when it only holds filling songs?! The closing song is called Bleed the Machinism, at least there are some good ideas, but sadly that is not enough to make it a really good one since the presentation is far from being perfect. The powerful, heavy parts are fine, I may changed the vocals of the mid-tempo theme and there should be a solo too not just an excercise for advanced guitarists. Does this disc deserves a listen? Everyone should decide it for herself/himself. Who likes modern metal mixed with metalcore should give it a try but I don’t think that is may leave a mark in anyone.
Tracklist:
1. Intro
2. Last Goodbye
3. Martyr Dying
4. Kill”em Dead Cowboy!
5. Devils House Of Mirrors
6. My Cortina Tragedy
7. Ballroom Dance With Angels & Demons
8. Red Rose Deception
9. Thorns Without A Halo
10. Interlude
11. I Am Alcatraz
12. Bleed The Mechanism