NECROCURSE – Grip of the Dead

A svédországi Necrocurse Uddevala városában alakult meg még 2004 folyamán. Eléggé illusztris arcok alkotják a Death metal lázadók hordáját:

Hellbutcher énekes (Nifelheim), Terror/Nicklas Rudolfsson (Runemagick, ex- Heavydeath, ex-Swordmaster) dobos, Mörda/Martin Andersson(Sabotage) gitáros, Rotting Vomitor/Stefan Rodin gitáros (ex-Masticator) és Basstard/Johan Bäckman (ex-Heavydeath, ex-Runemagick, ex-Masticator). A svéd veteránok nem aprózták el a dolgot (gondolom egyéb elfoglaltságaik lehettek a bandáikkal), hiszen csupán 2011-ben jelentették meg első single-jüket „Chaos Carnage Cataclysm” címmel a norvég Aftermath Musicnál 7”-es bakeliten. Még ugyanazon év októberében újabb 7”-es vinylt adtak ki, „Insane Curse of Morbidity” néven, ugyancsak a norvég kiadónál. 2012 februárjában pedig két kiadványuk is napvilágot látott: a „Speed to the Grave” EP-t a svéd Necrotomb Productions gondozta, míg az Aftermath Music válogatáslemezt („Shape of Death”) bocsátott ki CD-n.

Egy év elteltével végül egy teljes nagylemezt raktak össze az ismert svéd underground arcok, 2013. március 11-én jelent meg egy nagyon igényes digipack CD-n a „Grip of the Dead” a szingapúri székhelyű Pulverised Records gondozásában. Mielőtt röviden vázolnám, mit is tartalmaz a kiadvány, még annyit hozzáfűznék, hogy 2014 januárjában az Aftermath Musicnál megjelentettek egy 2 nótát tartalmazó Ep-t, a „Hard Death”-t, s azóta jegelik a csapatot, de bízom benne, hogy hamarosan újra életjelt adnak magukról, mint Necrocurse…

2016-ban régi barátom Tobias Fongelius a Voodus vezére rám írt, hogy hamarosan pakkot kapok és meg leszek vele elégedve. Hát mit mondjak, amint megjött a csomag, elállt a lélegzetem is, miután kibontottam. A lényeg a lényeg: a többi kincs között megkaptam a Necrocurse LP-t digipack CD-n, ráadásul a borítón Pelle Hellbutcher dedikálásával: to Georgius, az aláírása, Hail Satan. Mit mondjak, a mai napig az egyik leginkább féltve őrzött darabom a gyűjteményemben…

Elnézést a hosszúra sikeredett bevezetőért és a felsorolt diszkográfiáért, ám mindenképpen fontosnak tartottam a fentieket lejegyezni, hiszen gondolom, nem sokan ismerik Magyarországon ezt a svéd old school zenészekből álló bandát…

Visszatérve a „Grip of the Dead”-re:

a „Preludium of Devastation” intro után bele is kezdenek rendesen a svéd démonok a „Necrocurse nótával”, pokoli dobtempók és gitár-riffek sorjáznak, Hellbutchernek a Nifelheimből már jól megszokott sátáni károgásával egybekötve. A „Rotten in the Dark” hasonló stílusban folytatódik, majd jön az infernális „The Devil’s Cobra”.

A „Ripping Darkness” (The Destroyer) következik a sorban, a klasszikus svéd old school Death metal legszebb hagyományainak megfelelően. A „Death Metal Rebels” címében minden benne van, azt hiszem, s ennek megfelelően kaszabolja le a zenehallgatót. A „Morbid Maniacs” akár az ikertestvére is lehetne a „Death Metal Rebels”-nek, igencsak intenzív szerzemény, pillanatnyi megállás sincs szinte egy lassabb, headbangelősebb részt leszámítva.

A „Speed to the Grave” is eléggé nagy sebességgel száguld végig, az ezt követő „Grip of the Dead” szintén megdolgozza a hallójáratokat.

A „Coffin Breakers”, bár lassabb ütemekkel kezd, utána azért szépen felgyorsulnak a svédföldi pokolfajzatok. Az „Infernal Rebellion”-nal zárják ezt a pazar kis LP-t Hellbutcherék, megadva a módját, ahogy illik.

Nos, summázva a leírtakat:

10 klasszikus, old school svéd Death metal nótát hallhatunk picivel több, mint 40 percben: aki ismeri a fentebb név szerint említett muzsikusokat és bandáikat, elképzelheti, hogy mekkora pusztítást műveltek, a dallamokról sem megfeledkezvén persze.

Még néhány fontos megjegyzés a debütáló LP-vel kapcsolatban a következő: Terror és Hellbutcher mixelte a cuccot (Pelle a design-felelős is volt egyben), Andy LaRoque mester (gondolom, őt senkinek sem kell bemutatni) szintén részt vett a keverésben és a masteringet együtt végezte Olof Bergrennel egyetemben.

David Herrerias készítette el a borítót, Daniel Hansson pedig a hordáról lőtt néhány fotót. Az egész „Grip of the Dead” leterített rendesen anno, s mivel itt nem pontozok (ámbár a leírtak alapján mindenki sejtheti, hogy maximálisra értékelném a svéd ördögöket), annyit tanácsolok azoknak a rajongóknak, akiknek felkeltettem az érdeklődését: érdemes beszerezniük a gyűjteményükbe ezt a remekbeszabott svéd régisulis Death metal lemezt.

Hail Necrocurse, Hail Death Metal Rebels!