NECROPHOBIC – Dawn of the Damned

Az immáron 31 éves múltra visszatekintő svéd Necrophobic a 90-es évek eleje óta nagy kedvencem, az 1993-as debütáló nagylemezük, „The Nocturnal Silence” pedig szerény véleményem szerint alapmű az okkult atmoszférával átszőtt death/black metal stílusában. Régi rajongója lévén a hordának, mindegyik kiadványukat szeretem, egyik sem okozott csalódást az évek hosszú során, így természetesen nagy várakozással tekintettem az új anyag elé.

(Egyébként Joakim Sterner alapító-taggal/dobossal picivel több mint 3 évvel ezelőtt sikerült beszélgetnem épp itt, a Kronos Mortus hasábjain a „Pesta” megjelenése után, s idén októberben a blogomban Sebastian Ramstedt gitáros volt oly kedves és megosztotta a gondolatait velünk).

Mielőtt szót ejtenék a „Dawn of the Damned”-ről, engedtessék meg elöljáróban egy kisebb bevezető, ugyanis a Necrophobic tagságában komoly változások köszöntöttek be a „Womb of Lilithu” megjelenése után:

Nagy örömömre visszatért a csapatba Anders Strokirk énekes, valamint a pokoli gitáros-duó, Sebastian Ramstedt és Johan Bergebäck, tökéletes egységet alkotva Joakim Sterner dobossal és Alex Friberg basszusgitárossal. A 2017-es „Pesta” EP-t, majd a 2018-as „Mark of the Necrogram” sorlemezt ezen felállás készítette el, utóbbi alkotás az egyik kedvencem volt abban az évben. 2019-ben ismét egy kisebb tagcsere történt a svédeknél, Alex helyére Allan Lundholm (Interment, Moondark) érkezett a basszusgitáros-posztra.

Mindezek után a svéd black/death metalosok nekiláttak a dalok írásának: Sebastiantól értesültem arról, hogy az új nagylemez nótáit és szövegeit javarészt ő írta, rendkívül személyes indíttatással bír számára a „Dawn of the Damned”.

A Necrophobic, semmit nem bízván a véletlenre, 3 single-t is megjelentett a nagylemez beharangozójaként idén, sorrendben így következnek: „Mirror Black” (7” vinyl, július17. ), „The Infernal Depths of Eternity” (augusztus 28.) és végül, de nem utolsósorban a „Devil’s Spawn Attack” (október 1.)

Már a „Mirror Black” videója nézése/hallgatása során konstatáltam, hogy minden kétséget kizáróan egy erős black/death, káprázatos szólókkal tűzdelt atmoszférikus, ugyanakkor lehengerlő albumot jelentet meg a Necrophobic, s miután októberben sikerült beszereznem a teljes nagylemezt, ki sem vettem a lejátszóból egy jó darabig… a teljes játékidő majd 48 perc és 10 módfelett gondosan megkomponált death/black himnuszt tartalmaz. Nem is igazán tudnék kiemelni kedvenc szerzeményt, mert mindegyik nagyon tetszik, a hab a tortán pedig a Schmier mester vendégeskedése a „Devil’s Spawn Attack”-en.

A „Dawn of the Damned” producere Fredrik Folkare (Unleashed, Firespawn, Dead Kosmonaut) volt, a borítót pedig Kristian Wåhlin/Necrolord készítette el az okkult triptichon utolsó darabjaként (érdemes jobban szemügyre venni a „Darkside” és a „Mark of the Necrogram” albumok festményeit).

Ha a Trident „North” nagylemezéről azt írtam, hogy az év Blackened Death metal produktuma számomra, akkor hozzátenném, hogy a Necrophobic új alkotása bátran felsorakozik mellé, a pontszám pedig egy hatalmas 10-es a „Dawn of the Damned”-re…

Tracklist:

1. Aphelion
2. Darkness Be My Guide
3. Mirror Black
4. Tartarian Winds
5. The Infernal Depths of Eternity
6. Dawn of the Damned
7. The Shadows
8. As the Fire Burns
9. The Return of a Long Lost Soul
10. Devil’s Spawn Attack

Pontszám: 10